Harangszó, 1928

1928-06-10 / 24. szám

1928. június 10 HARANOSZO. 187 Mesterház]/ László, a pápai gyülekezet közelmúltban el­hunyt melegszívű, apostoli buzgóságu lelkésze. volt elhelyezve, de mindenki helyén maradt. Egyszerre csak azzal a szóval fordultak a püspökhöz: Szabad e né­hány kérdéssel terhelniOk? Igenló válaszra megindult a kérdezöskOdés. De nem össze- vissza logikátlansággal, hanem valami meglepó rendszeresség­gel. — Minden kérdésnél úgy éreztem, — úgymond a püspök, — hogy ko­moly, vizsgálódó lélek áll a kérdés mOgött s minden kérdésnek megvan a maga határozott külOn célja. Érdek­lődtek egyházunk viszonyairól, hely­zetünkről és a felekezeti viszonyokról. Statisztikailag ismertette velük a tri­anoni békekötés egyházi konzekven­cgyszercsak elmúlik ... és görnyedten kö­vette a koporsót a kriptához... könnye nem hullott... a bűn még ott élt lelké­ben, s elnyomta az ébredő lelkiismeret gyenge szavát... * • • Benda Balázs eljárt ezután is minden héten Tornyaihoz. Katinkát ritkán látta, az kerülte öt, annál jobban siettette az eljegy­zést, biztosítva akart lenni minden eshető­ség ellen. A külszin, a fény, a pompa, gazdagság, mely Balázst körülvette, hamis fény volt, mely alól sártenger feketéllett ki, amit má­sok megzsarolásából összeszedett n* *gyon- nagyon nehezen tudta megtartani, ö csak harácsolni tudta a pénzt, de okosan fel­használni, munkába fektetni sohasem. Pe­dig a pénz, a vagyon akkor áldás az em­beriségre, ha annak gyümölcse a munka révén visszahull a munka embereire. Az a vagyon és kincs, melyre ráülnek, s hasz­nos munkába nem fektetik bele, értéktelen valami, ha nincs konjuktura, fogy, fogy, lassan elsorvad, megsemmisül, s gazdája örvénybe kerül. így volt Benda Balázs is. Letűnt már a könnyen gazdagodás korszaka. Nem le­hetett a spekuláció karjaiban mámorral ciáját, adatokkal illusztrálta, hogy mennyi plébániát, gyülekezetét, iskolát veszített a róm. kath., a református és ev. egyház. Kiterjeszkedett az álta­lános kulturális, gazdasági vesztesé­gekre is. A csodálkozó kOzbeszólá- sokból itt arról győződött meg Kapi püspök, hogy hazánk viszonyait na­gyon kevéssé ismerik s még nagyon sok felvilágosító munkát kell végez­nünk. Philadelphia polgármestere is fo­gadta ez alkalommal a püspököt. Érdemes feljegyezni üdvözletének ezt a mondatát: — Ne~felejtse el PüspOk úr, hogy az amerikai nemzet a vallási szabad­ságot éppen olyan nagy értéknek tartja, mint a politikai függetlenséget. Az ünnepélyes üdvözlésre elkísér­ték a püspököt a philadelphiai egy- házherület vezetői, a lelkész! szemi­nárium tanárai és a philadelphiai magyarok közül számosán. (FoIjt kíT) Feléledt a vallásüldözés Orosz­országban. A szovjetkormány egyre élesebben folytatja a harcot az egyház ellen. Vorones kormány­zóságban negyven templomot zár­tak be azzal az ürüggyel, hogy a hívők körében megszűnt az érdek­lődés. Kostrovában, egy hetvenöt- ezer lakosú városban, az elmúlt hónapokban hatvan vallásellenes gyűlést tartottak és vallásellenes múzeumot rendeztek be. Az isten­tagadók egyesülete a szovjetunió területén ebben az évben huszon­nyolc kongresszust tartott. beseperni a milliókat. Az emberek okosab­bak lettek, dolgozni kezdtek. És akik nem tudták megszokni a munkát csak elbuktak. Bende Balázs is érezni kezdte, hogy ing a talaj lába alatt, hogy fogy a pénze, hogy el fog bukni. Egy szép napon megtudta, hogy értékpapírjai negyedrész értékre száll­tak le, fedeznie kellett magát. Nem volt elég értéke hozzá. Kihez forduljon segít­ségért máshoz, mint jövendő apósához: Tornyayhoz. Pénzt nem akart kérni tőle, úgyis tudta, hogy nem ad, váltót Íratott vele alá. Tornyay bizva Balázs gazdagsá­gában megtette kérését, aláirta. így ment ez négyszer- ötször... s a végén Bende érezni kezdte a tátongó mélységet amelybe bele fog zuhanni. Egy vagyont új és úi adósságokkal, kölcsönökkel megmenteni nem lehet. Aki folytonos operációkkal akarja életét fentartani, annak előbb-utóbb elfogy a vére. Egyedüli útja a menekülés­hez csupán nősülése volt. Ebbe kapaszko­dott, mint utolsó szalmaszálba, s lótott- futott Tornyayhoz sürgetve a házasságot. Szépséges májusi nap volt... Eljegy­zést hirdettek a Tornyay kastélyban . . . Szomorú, hervadó mennyasszony volt Ka­tinka ... Sápadtabb, fehérebb a liliomnál. Raffay püspök egyházlátogató kőrútja. Raffay Sándor dr,, a bányai evangélikus egyházkerület püspöke tavaszi egvházláto- gató kőrútja során meglátogatta Kecskemét evangélikusait. A vasút állomáson meg­jelentek fogadására Fay István főispán, Zimay Károly polgármester, a városi tanács tagjai, Szeless László ref. főgondnokkal az élén a ref. egyháztanács tagjai s Bektorisz Gyula ev. gondnok és az ev. egyháztaná­csosok, az ev. és ref, asszonyok es leányok nagy csoportja, akik virággal várták a püspököt. Maurer Frigyes egyházfelügyelő elébük utazott a vendégeknek. A püspököt és a kíséretében levő Kaas Albert bárót, dr. Rásó Lajos kormányfötanácsost, Krutt- schnitt Antal főesperest, Bakay Zoltán esperesi főjegyzőt és Bakay Péter alesperest Zimay Károly po gármester, Szeless László ref. főgondnok, Kerekes Ferencné ev., dr. Hetessy Kálmánná ref. nők nevében üdvö­zölték. Az ev. templom bejáratánál Sárkány Béla főesperes köszöntötte szeretetteljes szavakkal. A püspök a templomban tartott ige­hirdetés alkalmával az igazi keresztyénség célját, Krisztus legfőbb parancsának köve­tésében jelölte meg s a hivek leikébe véste, hogy a kecskeméti egyház maradjon to­vábbra is méltó hegven épített város ne­vére. A tisztelgő küldöttség sorában ott volt a kecskeméti róm. kath. egyház ré­széről Révész István tábori püspök. Délben ünnepi közebéd volt, este pedig a templomban vallásos estély, amelyen dr. Kovács Sándor egyet, tanár „A keresztyén­ség forradalma“ címmel tartott nagyértékü előadást Kecskeméti egyházlátogatása alkalmá­val avatta fel ugyancsak Raffay püspök nagy ékesszólással a kecskeméti evang. templom ui orgonáját. Kiskunfélegyházán az állomáson Holló Béla polgármester üdvözölte a püspököt a város nevében. A templom kapujában Illés Kálmán lelkész fogadta. Atyja durva, követelő szavával szemben mit tehetett, életét nem akarta eldobni, s Bártfay kérő szavára engedett apja akara­tának, s mindketten abban biztak, hogy a jóságos Isten megsegíti őket, csodát tesz ismét. Kacaj, dáridó hangzik a kastély ter­meiből, Bende Balázs gőgösen mulat, talán vesztét érezve ... Tornyay komor arcával gondolataiba temetkezik, amikor lánya ar­cáról a mélységes bánatot olvassa le. Ta­lán bánja is tettét, de büszke daccal elte­kint a gondolatok felett, s a bor mámorába merülve elfelejti az ébredő szív érzéseit 1 A szép menyasszony megunja őket 8 enge- delmet kér, hogy visszavonulhasson. És elmegy ... le ... az udvarra a virágos ágyak közt végig ... hová ... hová megy szegény, hervadó virág? Hisz már nincs senkije... nincs más vigasztalója, csak a Í ó Isten. De van mégis számára még egy lely, ahol ugyan csak némaság és gyász honol... a családi sírbolt az, ahol elteme­tett édesanyja pihen ... elmegy oda ... hozzá, hogy elsírja bánatát annak, akit legjobban szeretett... Leül a rideg kopor­sók mellé, ráborul édesanyja koporsójára... zokogó szívvel imádkozik... És nem bir elmozdulni onnan, földbe gyökeredzik a lába... (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom