Harangszó, 1928
1928-02-12 / 7. szám
XIX. évfolyam. 1928. február 12. 7. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: a Dunántúli Lutber-Szövelség. Az OriizágoN Luther-Szövet- wég hivatalos lapja. Kéziratok, előfizetési díjak és reklamációk a HAKANGSZÓ szerkesztő- kiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Klófizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minden vasárnap. Készpénzzel bérmentesítve. »Dunántúli Prot. Lap* Kiadóhivatala 1619 lllliiii« Lelkem, vigyázz serényen, buzgón fohászkodjál, Hogy a síkos ösvényen meg ne csuszamodjál! SztrkMztö-kUdólilraUl: SZENTOOTTHÁRD. Vas vármegye. Fiókkladóhlvatal: „Luther-Társaság“ könyvkereskedése Budapest, VIII., íSzentkirályi-u. fil/a. A „HAIIANGHZO“ előfizetési ára negyedévre 1 P 28 f. Félévre 2 P 40 f. Csoportos küldéssel 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fill. Kicsinyhitüek... Máté ev. 8.26. „fis monda Jézus az ő tanítványainak: Mit féltek óh kicsinyhitüek ? Ekkor felkelvén megdorgáló a szeleket és a tengert és lön nagy csendesség.“ Z úgott a vihar... Háborgott a Tibériás tengere, mint a rossz lelkiismeret... Feljajdúlt a tanítványok remegő szíve, rémeket látó kétségbeesése... Jézus pedig ezzel a szelíd dorgálással fordul a halált várók bús seregéhez : „Mit féltek óh kicsinyhitüek! ?“ Nem tudjátok, hogy én vagyok a Megtartó?. .. Hányszor megérdemelnénk mi is ezt a szelíd dorgálást I Hányszor kellene a mi hitetlenségünket és a mi remegésünket is megszégyenítenie a Jézus szavának! Hányszor elfelejtjük, hogy a Krisztus hajója, az a parányi emberi élet-csónak, melynek Jézus is állandó utasa — nem merülhet el, akármilyen zivatar tombol is körülötte!... „A nagy vizek zúgásainál s*a tenger minden morajlásánál hatalmasabb és felségesebb az Úr!“... így szól a 93. zsoltár, s a mi szívünknek meg kell ezt az igazságot tanulnia. Gondoljunk azért minél többször arra a szent történetre, mely elmondja, hogy Jézus lecsendesíti a tengert s az ő szavára elhallgat a förgeteg zúgása. Ha pedig életünket tépi a vihar, s élethajónkat hányja-veti a hullámok ereje, vagy ha e világ zivatara rátör a Krisztus egyházára, vergődő gyülekezeteire : legyen bizodalmunk, hogy a Krisztus hajója nem merülhet el, a nagy Király mindig meg fogja mutatni, hogy neki hatalma van a sötétség minden hatalmával és minden erejével szemben!... Nem jut néha eszünkbe Noé bárkája ?... Képzeletünk nem festi néha elibénk, amint' az özönvíz óriáshajója nyugodtan szeli a mérhetetlen vizek fodros hullámait.. . körülötte pedig minderiütt halál, pusztulás, enyészet.. . Lássátok, ilyen bárka az a hajó is, amelyben Krisztus ül övéivel!... Arra is rácsaphat a vihar — de nem törik össze! Azt is megpróbálja a vihar ereje — de nem merül el! Azt is ostromolhatja ezernyi hullám — de a Krisztus hajója diaM i kiilömbözteti meg az embert az állattól? Talán a teste? A külseje ? Hiszen van olyan állat, amelyik nagyon hasonlít az — emberhez! Az egyik európai állam minisztere, mikor még egyszerű körorvos volt, nem is olyan nagyon régen, emberi holttestnek nézett egy megnyúzott, fejnélküli medvehullát. Vagy talán az értelme ? Érzése ? Hiszen az állat is gondolkodik, emlékezik, tanúi; tud örülni, tud búslakodni. Épen mostanában olvastam, hogy egy tudós megfigyelte, amint egy állat valósággal könnyezett fájdalmában! Hogy nagy a külömbség az ember és állat értelme és érzése között? Igaz! De e tekintetben nincs-e az emberek között is nagy külömbség! Van olyan ember, aki ki tudja számítani, hogy mekkora a nap, milyen messze van a göncölszekér, de olyan is van, még pedig felnőtt, akinek a tiz ujját kell elővenni, ha meg akarja tudni, menynyi 3X3! Van olyan ember, akit dalmasan siklik el felettük! Két- ségeskedünk, de nem esünk kétségbe. Egyszer a hullámok közé lépő Péter is sülyedni kezdett — de el nem merült... Jézus megtartotta. Krisztus hajója nem merülhet el!... „Hullámok ha rémítenek Mérhetetlen víz felett, S a habok közt szíved remeg, Hogy sírod is ott leled ; Ki reményed és erőd: Sión, soha se feledd el, Ő megvívhat tengerekkel.“ Amen. * az egész világ fájdalma meg nem hat, de olyan is van, aki sírva- fakad egy érzelmes nótától! Boldogult Gyurátz Ferenc püspök szokta mondani a tanítványainak, hogy az állat mindent meg tud csinálni, amit az ember, ha talán csak egészen kezdetlegesen is; csak egyet nem tud az állat: nem tud imádkozni! Igen, az állat nem tud imádkozni, mert nincs lelke! Nem tudja, hogy van Isten! Nem tudja, hogy van (mert hisz az ő számára nincs is) föltámadás és örökélet! Ebben külömbözik az ember az állattól. És mi lesz az emberből, ha a vagyonnak és az anyagiaknak szeretete elsorvasztja benne a lelket ? Talán a világ ura ? Nem! Hanem — állat lesz belőle! És ha van a világon gonosz vadállat, akkor az senki más, mint a lélek- nélkiili ember! Ezer, meg ezer példa van erre az orosz kommunista világban, ahol épen azért, mert az emberek semmire se becsülik a lelket, de mindennél R léleknélküli ember. Irta: Hering jános.
