Harangszó, 1928

1928-02-05 / 6. szám

44 HARANGSZÖ. 1928 február 5. az a bizonyos tudat adott, hogy ő az Isten fia. A türelem nem szül vallási közönyt, mert a türelem éppen a vallásos öntudatnak az eredménye. Akiben él az a hit, hogy őt az Isten küldte hivatással ez életbe, akinek a hite benn gyökerezik egyrészt az emberi ér­telem, másrészt pedig a szív mély­ségeiben, az szükségképpen türel­mes, anélkül, hogy a vallási közöny veszedelme fenyegetné. Vallási tü­relemre és öntudatra van szük­ségünk nekünk magyar evangéli­kusoknak, akik bár kevesen élünk egy másvallású tömegben, még sem kell szégyenkeznünk, mert nagy értékeket tudunk felmutatni. OLVASSUK A BIBLIÁT! Milyennek ismerjük meg az örömöt a Filippi levélben: III. Koronáját. Febr. 6. Letűnt önbizalom. Fii. 3.1—7. Az ember valami ragyogást vár a boroná­ban. Hol itt a ragyogás? Abban, amitől őrizkedni kell ? Vagy abban, amit szemét­nek kell Ítélni? A koronához valamikor csak győzelem árán lehetett jutni. Elfor­dulni attól, ami árt, s kárnak Ítélni, ami nem használ, felhagyni minden önbizako­dással, — ez győzelem. Ilyen győzelmekből árad ragyogás az öröm koronájára, Febr. 7. Amiért megragadott... Fii. 3. a—u. Első kérdés, hogy valóban megraga­dott-e? Micsoda gyönyörök hatnak át, ha megragad egy szép naplemente! Azt gon­dolod, hogy Jézus nem tudna így megra­gadni! Még sokkal jobban. A szép naple­mente elillant előled. |ézus megmaradt. Es az, hogy megragadott, állandóan foglalkoz­tathat. Mindjobban látod, hogy mitől men­tett meg azzal, hogy kezét reád tette. Nem az a fő, hogy másoknak igy hasznára le­hettél. Az Úr Pált is azért ragadta meg, hogy valami dicsőséges munkát végezhes­sen el tulajdonkép benne és nem általa. Ezért ismerte meg igazán az öröm koro­náját. Febr. 8. Amikor a test is megdicsőül. Fii. 3.15—si. Nem lehet az boldog, akinek folyton takargatnia kell a hiányait. Milyen nehéz annak, aki egy biblián túlmenő tö­kéletességet akar magában bizonyítgatni. Akire oly sokan föltekintettek, Pál, csak egyben keresi a tökéletességet: hogy egé­szen engedjünk az Úr bennünk folyó mun­kájának. Ő már most is ad győzelmeket a test felett, de a teljességet későbbre tartotta fenn. Ez lesz a betetőzés örömöd koro­nájában. Febr. 9. Akinek mindent meg lehet mon­dani. Fii. 4.1—5. Milyen kínos az, mikor valakinek szeretnénk valamit megmondani és nem merjük. Az illetőknek lenne hasz­nára, de túl érzékenyek és mégha ragusz- nak, ha kimondjuk az igazságot. Jól nevelt keresztyének nem ilyenek. Az apostolnak bizonyára voltak olyan Evódiái, akik egye­nest kérték: Mondj meg nekünk mindent 1 Ezt jelenti: Örülni az Urban. Mikor fogsz már te igy odaállni valaki elé, s azután örülni! Ad astra... Akiben bíztam elejitöl fogva s minden földi harcomat reá hagytam: erős váram nékem az Isteni Ha elém mered a kétségek tornya, s nemes győzelmek, — s igazakban amidőn már-már hitem sincsen; S ha lelkem százszor kifáradt, ellan- lázongástelt riasztó éjeken át [kadt, — míg a bánat szikláit zörgeté: fény-palástoddal ó hogy betakarjad — kicsiny szolgálód siet Uram Hozzád az örökszép ... s a csillagok felé! ... hol megenyhül a bú ... S. POHÁNKA MARGIT. Febr. 10. Gondtalan élet. Fii. 4.6—0. A legkülönbözőbb gondok, nehézségek for­dulnak elő a legkomolyabb keresztyének életében is, úgy mint máséban. Sőt mind­ezek a dolgok megpróbálkoznak nála is azzal, hogy békesség rontóvá, ha lehet ki- birhatatlanná tegyék magukat. De te az Úrban találtathatsz mindennel szemben. A gondok rögös országútja kincses bányává lesz s te el fogsz csodálkozni, hogy Urad mily hatalmas. Nagyobb gondja van min­den gondodra, mint amekkora vagy gon­dostól együtt. Febr. 11. Mindenre van erőm. Fii. 4. 10—14. Az erő elbizakodottá tette Góliátot, így van ez saját erőnknél. A hivő számára azonban nem saját ereje az öröm növelője. Elhatolni az Úrral való közösségben az Ő erejében való közösségig, ez jelent eggyel mélyebb állomást, melyre az öröm útján el akar kalauzolni a Filippi levél. Hogy ezt csak olyanokkal teheti, akik egészen átad­ják magukat az Úrnak, az igaz. Aki nem akar ékkő lenni egykoron az Úr koronájá­ban, nem adhatja meg az Úr annak az öröm koronáját sohasem. Febr. 12. Az áldás visszaszáll. Fii. 4. 15—23, Pál nem annak örül, hogy kap, ha­nem hogy adnak. Örömének koronájában ott csillogott az a tudat, hogy az áldás visszaszáll. Amint a hangra visszhang, a fénysugárra visszatükrözés, úgy vár az ál­dásra a visszaszállás. Ám. mig a visszhang kisebb a hangnál s a fény verődése az első fénysugárnál, az áldás mindig azon lesz legnagyobb, akire visszaszáll. Minden igaz öröm áldás másokra is, s ha ez mind visszaszáll, mekkora lesz úgy életedben az örömök által szerzett áldás és királyi ko­ronára illő ragyogás I Gáncs Aladár. Belmisszió Győrött. Az egyház világi vezetőinek, az egyháztanácsosoknak lelki gondozását szem előtt tartva rendezte meg jan. 22.-i vallásos estélyét a győri ev. egyházközség belmissziői egyesülete. Az estélyen K’cska Sándor felső­kereskedelmi iskolai tanár tartott előadást. »Az anglikán egyház és az állam* címmel. Az előadó sokat uta­zott Angliában s így személyes ta­pasztalatok alapján is szólhatott a tárgyról. Ismertette az angol egyház- szervezetet s abban a világi elem helyzetét és szolgálatát. Részletesen elmondotta az új anglikán imakönyv sok port felvert történetét s rámuta­tott arra, hogy mentette meg az an­gol protestantizmust egyes katolizáló papokkal szemben a világiak hit- hűsége s bátor hitvallása. Lukács István hitoktató tartotta az irásma- gyarázatot Ezsaiás 28.16. alapján; ó is arról beszélt, hogy az ev. pres­biter örökségőrző és oltárvédő. Vargha Gyulánénak szent harcra buzdító versét, a »Győzelem* címűt Simon Ilona szavalta. Az egyházi énekkar Abt imáját énekelte, Fodor Kálmán karnagy pedig Bossitól »Az öröm órája*-t játszotta orgonán. Az imádságban Szabó József hitoktató emelte fel a szíveket az egyház urá­hoz. Az offertórium is határozott, öntudatosító egyházi célt szolgált. Az űj evang. cserkészcsapat javára 62 P-t eredményezett A vallásos esté­lyen, melyre minden egyháztanácsos névre szóló meghívót kapott, szépen megtöltötte a közönség a templomot. A győri ev. ifj. egylet elhatározta, hogy minden héten rendez valamilyen alkalmat, ahol tagjai érintkezésbe juthatnak az evangéliummal. Az egyik héten úgynevezett komoly órát tart, melyen a kér. irodalom egy-egy remekét ismerteti valamelyik tag, a másik héten pedig külön bibliaórát tart a fiú- és külön a leánytagok számára. Jan. 18-án Horváth Jolánka ismertette Scheldon munkáját: Az ő nyomdokain, vagy mit tenne Jézus ? Serdülő fiú tagjainak gondozására most szervezi meg az evang. cser­készcsapatot Ittzés Mihály segéd­lelkész parancsnoksága alatt. Templomépítés. Hajdanában Veresegyház lakosainak fele evangélikusokból állott. De, mert templo­muk nem volt, fogytak, egyre fogytak, csak­nem elfogytak. Hiába a hitbeli összetarto- zandóság érzetének egyedüli eszköze az Isten házában való gyakori találkozás. A nyirfaseprőnek részei is egyenként tördel- hetők csak el. Az újabban Veresegyházra települt erős és elszánt ev. gárda elhatá­rozta, hogy minden nehézséggel, szegény­séggel megküzd s a tavaszon megkezdi Isten házának megépítését s amire önere­jéből képtelen lesz, abban szükséghez ké­pest segítségért fordul majd hittestvéreihez. De nem a készet várja. Előbb segit magán, hogy az Isten is megsegítse. E célból ren­dezett az elmúlt napokban is újabb tánc­estéllyel egybekötött előadást, melyen Ma- gócs Károlyné (szül. Kovácsy Magda) Al- bertirsai ev. lelkész neje, opera-énekesnő

Next

/
Oldalképek
Tartalom