Harangszó, 1928

1928-12-16 / 51. szám

396

lovics Samu az egyházmegye és Baranyi Tibor főszolgabíró a járás nevében. Pozsár István főjegyző a község nevében köszöntötte a lelkészt és átadott neki egy szép aranyórát, mit tisztelői és barátai vettek. Mröva Mihály gondnok a presbytérium nevében beszélt keresetlen, szívhez szóló szavakkal. Végül Hoksza Zsuzska VI. oszt. tanuló egy virágcsokrot adott át szeretett lelkészüknek. Mindezekre Csővéry Géza mély meghatottsággal válaszolt, megköszönte valamennyi munkatársának önzetlen, hazafias támogatását. Az ünnepély után a meghívott vendégek átmentek Rom- hányba, hol Laszkéry Gyula látta vendégül a vendégeket. Ha minden lelkész — aki nemzetiségi helyen működik — így dolgozna, úgy nem lenne nemzetiségi kérdés!

KORKÉPEK.

Karcolatok a hétről.

„Ausztria legkisebb államának, Voralbergnek törvényhozó testületé — olvasom — két igen időszerű és bölcseségre valló törvényt hozott. Az első törvény szigorúan tiltja a mulatozásokat Advent és böjt idején. Aki nyilvánosan táncol, azt a törvény 1000 silling pénz- büntetésen kívül három hónapig terjedhető elzárással sújtja. A második törvény szerint 16 évesnél fiatalabb korúak nyilvános bálokon nem táncolhatnak, 17 évesek és akik még nem érték el 18 éves korukat csak szüleik felügyelete mellett vehetnek részt nyilvános táncmulatságokon.“

gyelmü Ür itélőszéke előtt szólalhat meg újra.

— András — tette rá a lelkész a haldokló karjára a kezét — ért-e engem ?

Annak a szeme mozdulatán látszott az igenlő felelet.

— Hát ha megért, akkor a mostani nagy nyomorúságában egy igen nagy örömhírrel akarom megvigasztalni. Csak azt akarom mondani, hogy igen derék ember lesz a maga fiából. Ö mér most tudja, hogy inkább kell Istennek engedelmeskedni semmint az embereknek. Látja, csodát tesz az Isten, mert épen maga volt az András, aki erre megtanította.

Tágra nyíltak az ember szemei. Látszott, hogy csudálkozik és magyarázatot vár.

— Ma délelőtt a tanító ur, meg én. megtudtuk, hogy Pista gyerek, ha Isten segedelmével felnő, becsülettel és igaz istenfélelemmel mossa tisztára az apja ne...

Itt elakadt a lelkész hangja. András gazdának már nem adatott meg, hogy meghallgassa és megértse földi ember vigasztalását. . .

Két nap múlva temetésre szólott a harang. A lelkész és tanító együtt mentek a halottas házhoz.

— Hát mégis igaza volt a tisztelendő urnák — mondta csöndesen a tanító — Isten mindent eligazít. Ezt is jól eligazította.

(Vége.)

HARANQSZÓ.

Magyar ádvent.

Fekete oltárok néma gyásza.

Temetési ének halk zsolozsmája,

Kisírt szemek csodasóvárgása.

Bűnbánó magyar szív keserű fohásza Hozzád sóhajt.

Téged óhajt:

Magyar ádvent I

Megfagyott mosoly a székely ajkon. Lázadó keservek az omló hanton,

A sírba hullt dús reményvirág, Panaszba-csukló bús magyar imák Hozzád szállnak,

Téged várnak:

Új Messiás I

Boldog várással Eléd megyünk ;

Felharsan hozsannás énekünk,

Titkonszőtt reményünk drága fátyla, Viharvert szívünk tört pálmaága Lábadhoz hull,

Utadra száll:

Dicső király 1

Óh jöjj Vigasztaló ádventi királyunk ;

Nézd: vasban a kezünk, béklyóban a lábunk; Szívünkben a viszály átkos dühe fújtat; Óh irtsd ki lelkűnkből ős-magyar átkunkat! Szégyen ég szemünkben; húsúnkba véga kín. ... S ha átok zúdulna az ima szárnyain. Ha a bánat és könny gyilkos daccá válna, Hitünk, ha meredne konok tagadásba.

Ha álmaink romján kihalna a remény,

Ha bosszúért sikoltna a kifolyt magyai vér... ...Jöjj el hozzánk Krisztus, lelkünk Fejedelme! Emelj fel a porból, sebeink kötözd be. Csillapítsd szívünknek hábqrgó keservét. Gyújtsd fel éjszakánkban szebb jövőnknek

[fényét,

Hogy hitünk, reményünk csapjon fel szent

[lángba

S törjön fel az égbe, örök magasságba [na 1 Magyar édvent-imánk: Hozsánna! Hozsán- BÁCSI SÁNDOR.

OLVASSUK A BIBLIÁT!

ő jön.

Dec. 17. Hogyan fogadjalak ? Máté 21, 1—11. Ne olyan bizalmatlan gyanakvással fogadjuk az Idvezitőt, mint Jeruzsálem népe. „Kicsoda ez ?“ — kérdezik. Fogadjuk őt újjongó örömmel, mint Isten küldöttjét, a régen várt és megígért és végre eljött Szabadítót, aki mindazt az égi könyö- rületet hozza, ami még segíthet ez elveszett világon, mi elveszett magunkon.

Dec. 18. Szolgálni akarok neked. I. Thess. 1, 1—10. A thessHIónikai keresztyének hite nemcsak abban állt, hogy valamire szépen áment mondtak; szeretetük sem csak egy kis meleg bizsergés volt a szívük tájén. Munkás hit és fáradozó szeretet, az élő és igaz Istennek való szolgálat ; ebben állt az ő keresztyénségük. így várták az Isten Fiát az égből. Hát én ölhetett kézzel ?

Dec. 19. Tegszabaddá teszesz engemel. Jer. 32. 37—44. A lelki megváltás képe ez. Messze földről, szolgaság földjéről visszakerülni az édes. hazai földre. Amig az emberi lélek Isten kegyelmét meg nem kóstolja, mindig idegenben és szolgaságban van. Csak a megváltott lélek tudja,. hogy otthon van az Urnái, hogy szabad. Új szívet nyerni: ez teszi a vállságot valóságossá. Örök szövetségre lépni az Úrral. A

1928. december 16.

A bobai új e\

megváltottak boldogságát ez teszi teljessé, hogy Istennel való megbékélésüket és szövetségüket örökkévalónak és megmás ihatatlannak tudják. Ez az igazi életbiztosítás. Boldog, aki ezt megköti!

Dec. 20. Szeretsz engemet. Jer. 31, 1- 14. A mi megváltásunk a nagy, isteni, örökkévaló szeretetnek a megnyilatkozása. Ha a szabadulásnak, örömnek, megőriztetésneK, testi-lelki ajándékoknak üdítő vizét szür- csöli ajkunk, ne feledkezzünk el a forrásról, mely ott van, az Örökkévaló Isten szívében. Mindig oda térjünk vissza, ne elégedjünk meg azzal, hogy az ajándékokat élvezzük, tanuljuk meg jobban szeretni az Ajándékozót. .

Dec. 21. Megvigasztalsz engemet. És. 66, 10—14. Mikor az Úr az ő nagy, gondviselő és megbocsátó szeretetét akarja magyarázni ; Atyának nevezi magát. De ebben a bibliai részben az Ige valami olyan végtelenül gyöngéd szeretetet akar ábrázolni, amilyent még az atyai szeretettel sem lehet kifejezni. Édesanyához hasonlítja hát az Istent, amint megvigasztalja felnőtt fiát, aki sok hányatás, küzködés, csalódás és bűn után oda tért vissza vigasztalásért, ahonnan kiindult az élet bizonytalan utjai felé, — édesanyja keblére. Uramisten, benned nemcsak atyai, hanem anyai szeretetre is találhatok, én is!

Dec. 22. Az ajtó előtt állasz. Jel. 3. 14—22. Uram Jézus, te az ajtó előtt állasz és zörgetsz. De a mi fülünk úgy tele van a világ lármájával, hogy nem tudom, meghalljuk-e a te kopogtatásodat. És ha meghalljuk is, talán azt gondoljuk, hogy elég gazdagok és elég jók vagyunk nálad nélkül is; vagy hogy olyan szegények vagyunk, hogy nincs szükségünk még vendégre is; — egyszóval engedjük, hogy kinn álldogálj s nem sietünk kinyitni az ajtót 1 De ha kinyitjuk — óh akkor látjuk csak, hogy milyen királyi vendéget bocsátottunk be!

Dec. 23. ő jön, hogy megítélje a világot. Ján. 5, 17—30. Jézus eljön Ítélettételre. Ez az Ítélet nem valami szeszélyes döntés lesz emberi sorsok felett, hanem az örök isteni igazság kifejezése. Ez az Ítélet a föltámadás után lesz, de meg kell előznie egy másik föltámadásnak is, annak, mely az evangéliumhirdetés nyomén támad sok