Harangszó, 1928

1928-12-09 / 50. szám

i protestáns közös bizottság filése.

A református, illetve evangélikus egyházakat együttesen érdeklő kérdések tárgyalására hivatott Protestáns Közös Bizottság múlt év októbere óta most tartotta első ülését, Geduly Henrik tiszakerületi evang. püspök és Dókus Ernő ref. főgondnok vezetése mellett. A gyűlésen, mely a református egyetemes kon- vent Abonyi-utcai székházában folyt le, megjelentek a többi között a református egyház részéről Baltazár Dezső tiszántúli, Ravasz László dunamelléki, Antal Géza dunántúli püspökök, vitéz nagybányai Horthy István ny. lovassági tábornok, Teleki József egyházkerületi főgondnok, Révész Imre, Janka Károly egyházkerületi főjegyzők, Török Imre, Medgyasszay Vince, Kiss Zsigmond, Mocsy Mihály esperes, Bernáth Géza, a Kúria ny. másodelnöke, szentpéteri Kun Béla egyetemi tanár, Öóczi Imre középisk. felügyelő, Benedek Zsolt kormányfőtanácsos. Az evangélikus egyház részéről: báró Radvánszky Albert egyetemes egyházi és iskolai felügyelő, Kapi Béla dunántúli, Raffay Sándor bányakerületi, Kiss István dunéninneni püspökök, Zelenka Lajos Ítélőtáblái tanácselnök, Mes- terházy Ernő ny. főispán, egyházkerületi felügyelők, Szelényi Aladár kormányfőtanácsos, egyetemes világi főjegyző, Sárkány Béla főesperes, szentmártoni Radó Lajos felsőházi tag, Ostffy Lajos egyház- megyei felügyelők, Rásó Lajos kormányfőtanácsos, a Protestáns Közös Bizottság előadója. A bizottság a folyó ügyeket tárgyalta.

388 __________________________

I

skolaavatás Bobán.

A bobai evangélikus anyagyülekezet külső életének — a világháború lezajlása óta — négy fontosabb, kiemelkedőbb eseménye volt.

I. Az 1923-ik esztendőben, ádvent első vasárnapján a régi orgonába szerelt új sípok szólaltatták meg a hívő lelkek ádventi kérdését: „Ó miként fogadjalak, világ Megváltója ?“

II. 1925. szeptember 27-én pedig felavatta a gyülekezet, a hívek közadakozásából, egyértelmű áldozatkészséggel beszerzett harangját, hogy annak mélyzengésü híváséra még fokozottabb mértékben vonuljon fel a hívek serege az örökélet beszédének hallgatására.

III. 1926-ban a szomorkodó ősz egyik vasárnapján — november 14-én — a templomtéren felállított hősök emlékművét állta körül elfogódott szívvel, meghatottan a gyülekezet apraja és nagyja. Az emlékművet, mely a község minden hősi halottjának

HARANGSZÓ. 1928. december 9.

flz égi fa.

— Legenda. —

Élt egy szegény ember egyszer réges-régen. Oly szegény volt, nem volt még egy fillére

sem.

Gyermekei otthon nagy nyomorban éltek. Makkot adott nékik, ha kenyeret kértek.

Egyszer egy szem makkot eldugott a földbe S hamarosan szép fa serdült ki belőle. Egyszeresek égig ért magas koronája S az ember felkuszott rajta ágról-égra.

A menny kapujához jutott s bekopogott. Szent Péter kinézett s kérdezte : Ki kopog ?

— Egy szegény napszámos. Nagy az én

Ínségem.

Tizenkét éhező gyermekem van nékem.

S szólt az Úr Péterhez: Van még a kamrában Néhány cipó kenyér. Add ki hamarjában I Kiadta 8 az ember lehozta a földre, Gyermekei egyszer jóllaktak belőle. Amikor a kenyér egészen elfogyott.

A napszámos ismét felkuszott s kopogott:

— Én vagyok itt megint. Nagy az én Ínségem.

Tizenkét éhező gyermekem van nékem.

S szólt az Úr Péterhez: Van mégakamróban Néhány fehér zsemlye. Add ki hamarjában! Kiadta s az ember lehozta a földre. Gyermekei ismét jóllaktak belőle.

Azontúl az ember egyre a fát járta És megkapott mindent. Betelt minden vágya. Kapott kalácsot, húst, ezüstöt, aranyat. Dúsgazdag ember lett rövig idő alatt.

De rabja lett a rút kapzsiság bűnének: Egy fillért sem adott soha a szegénynek. Lekívánt az égből minden drága kincset S csodák-csodájára I meg is kapta mindet.

Egyszer megint felment a fán és kopogott, Szent Péter kinézett s kérdezte : Ki kopog?

— Én vagyok. A gazdag. — Mit kívánsz

barátom ?

— Én most az Istennek jogarát kívánom. (Azt hitte, aranyból van a kormánypálca S van neki.rubintja, gyöngye és gyémántja.) S szólt az Úr Péterhez: Add ki neki nyomba! S szent Páter a jogart a kezébe nyomta. Egy szál liliom volt... Dühös lett az ember, Azt hitté*, megcsalták ravasz mesterséggel. Dühében megcsúszott s lezuhant a mélybe. Egyenest a pokol sötét fenekére.

Józsefnek, az ácsnak az Jsfen meghagyta, Hogy a mennyei fát rögtön kivágassa. Senki ne juthasson a menny kapujáig ... S ma senki sem kúszhat fel a fán odáig. Csak az égi létrán juthatunk fel oda S ennek jó gondolat és szép tett a foka.

Németből : Magister. * IV.

nevét fehér márványba vésve kegyelettel őrzi, ugyancsak a bobai evangélikus hívek áldozatkészsége emelte.

IV. A közelmúlt vasárnapon, 1928. évi november 25-én, a gyülekezet legnagyobb munkája fejeződött be. Luther szavával élve .a templom előcsarnokát“, újonnan készített iskoláját, — mely két tantermet, két tanítólakást és egy irodát foglal magába — ekkor adta át a gyülekezet, a közelről és távolról egybesereglett hívek nagy táborának jelenlétében, magasztos rendeltetésének.

Bár a kultuszminisztérium megértő készséggel sietett a nagy terhet hordozó gyülekezet segítségére, az új iskola felemelése még így is csak a hívek nagy tehervállalása

mellett épülhetett meg. A hívek áldozat- készségét mégis felfokozza és a teher hordozását könnyebbé teszi, megértése annak az örök igazságnak, hogy a legdrágább örökség mégis csak a romolhatatlan lelki javak megszerzése. A magasztosan szép iskolaavató ünnepély az egyházi esztendő utolsó vasárnapján a következő sorrend szerint folyt le :

Az ünnepély délelőtt 10 órakor kezdődött az iskola udvarán, ahol a hívek örvendező ajakkal mondották el a 491. sz. iskolaavató ének első két versét, amely utón Nagy Sándor nemesdömölki lelkész mondott óhítatos avató imádságot. Molitórisz János esperesi megbízott, ostffyasszonyfai lelkész megáldotta az épületet, átadva nemes és magasztos hivatásának, azon áldáskívánással, hogy az Úr, aki vezérli a szíveket, vezérelje azt a munkát is. amely az új iskolában folytatódik.

Az ünneplő hívek azután harangzúgás mellett bevonultak a templomba, ahol felcsendült a 256. ének : „Erős vár a mi Istenünk“. Az oltóri szolgálatot Nagy Sándor nemesdömölki lelkész végezte: Az oltári ige és ima visszhangjaként Csirkovics Kálmán kóntortanító vezetésével a bobai énekkar gyönyörű éneke csendült meg.

Molitórisz János esperesi megbízott, ostffyasszonyfai lelkész I. Péter 2. r. 5. v. alapige alapján mondott nemes gondolatokat ébresztő prédikációt: „Ti magatok is. mint élő kövek, épüljetek fel lelki házzá“. A Himnusz eléneklésével az avató isten- tisztelet befejeződött.

Délután fél három órai kezdettel vallásos ünnepély kezdődött, melynek programmja a következő volt: Közének 357. sz. 1—4. v. Az oltári szolgálatot Molitórisz János ostffy- asszonyfai lelkész végezte. Bácsi Sándor dömölki segédlelkész és Baróth Dénes bobai másodtanító alkalmi költeményeket szavaltak a hívek igaz gyönyörködtetésére. Kedves vendége volt az ünneplő bobai gyülekezetnek a celldömölki evangélikus „Ifjúsági Egyesület“ énekkara, mely a testvéri együttérzés kifejezése gyanánt Szóródy Dénes igazgató-tanító vezetése mellett a délutáni ünnepélyen meglepő készültséggel énekelt, emelve az áhítatot. Előadást Nagy Miklós helybeli lelkész tartott, „Egyház és iskola“ címen.

Az impozáns képet mutató iskolaépületet, mely kétségkívül a kemenesaljai egyházmegye egyik legszebb iskolája, Dudás Kálmán budapesti építész-mérnök, a Magyar Tudományos Akadémia műszaki tanácsosa stb. tervezte. A mérnöki tervek alapján az építést Horváth Sándor oki. kőműves- mester, bobai lakos végezte a gyülekezet és a tervező építész-mérnök teljes megelégedésére, Az építkezést állandóan figyelemmel kisérte és ellenőrizte időt, fáradságot nem kiméivé Baráth József gondnok.

A délelőtti avató istentisztelet végeztével közebéd volt, melyen a gyülekezet vendégei és presbiterei vettek részt. Az ünnepély alkalmával igen sokan keresték fel a bobai gyülekezetét üdvözlő sorokkal, a közebéden pedig dukai Takách Ferenc egyházmegyei felügyelő, Szórády Dénes celldömölki igazgató-tanító, Szelestey László presbiter, N. Szabó Gyula író, Nagy Miklós bobai lelkész. Csirkovics Kálmán kóntortanító köszöntötték részint a gyülekezetét, részint a gyülekezet vendégeit.

Mindannyian pedig áldjuk a nagy Istent és szívünkbe fogadva valljuk az új iskola oromzatának feliratát: „Az Urnák Félelme feje a bölcseségnek .. .“ B. D.