Harangszó, 1928

1928-11-25 / 48. szám

372 HARANQSZÓ. 1928. november 25. társadalomhoz, hogy a külömböző osztályok ne lankadjanak a nemes versenyben, mindenki tegyen any- nyit, amennyit csak tud és azokat övezze legnagyobb elismerés, akik a hazáért legtöbbet és a legma- gasztosabbat cselekesznek. Hosz- szasan tartó ovációk jutalmazták a püspök előadását, majd Török Pál főtitkár a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság céljait ismertette. Kapi Béla püspök ugyancsak „Irodalom és tudomány“ címen előadást tartott legutóbb Budapes­ten a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság felolvasó ülésén. Műkö­désünk — mondotta többek között — nem maradhat meg kizárólag a templom falai között. A művészi szépet akarjuk megújítani, megtisz­títani az evangélium forrásvizében. Ez alkalommal Hamvas József író, lapunk munkatársa, „A kész köl­tő“ és „A történelmi nagyság“ cí­mű szatirikus rajzait olvasta fel. November 17-én Ózdon, 18 -án Miskolcon tartott Kapi püspök iro­dalmi előadásokat. Országos Luther-Szövetség. Az országos Luther-Szövetség folyó évi rendes közgyűlését báró Kaas Albert egyetemi tanár elnök­lésével november 14-én tartotta Budapesten. A közgyűlést megelő­zőleg a szövetségi tagok részére zártkörű konferencia volt, amelyen száznál több egyházközség, négy­száznál több taggal képviseltette magát. A konferenciát rendkívül mélyen szántó beszéddel báró Kaas Albert elnök nyitotta meg. Úgy az elnöki megnyitó, mint az összes előadások a szociális eszméket, mint az egyház problémáját tár­gyalták, mely problémákkal való foglalkozás az egyháznak égetően fontos kötelessége. A zártkörű konferencia után folyt le a szövetség évi rendes közgyőlése. Báró Kaas Albert el­nöknek bejelentése, hogy Lelbach Oszkár földbirtokos, egyházmegyei másodfelügyelő két ezer pengős pályadíjat tűzött ki az evangélikus kiválóságok érdemeinek megvilágí­tására, a közgyűlés tagjai között nagy lelkesedést keltett. — Vitéz Kendeh-Kirchknopf Gusztáv bánya­kerületi központi lelkész terjesztette ezután elő évi jelentését. Majd fel­olvasta az országos Luther-Szövet- ségnek üzenetét az egyházakhoz. Este a Deák-tért templomban az ev. papnék Országos Szövetségének rendezésében vallásos est volt, amelyen az oltári szolgálatot dr. Csengődy Lajos és Kiss István püspök végezték. Az alkalmi be­szédet báró Kaas Albert mondotta, aki beszédében a szociális munka és a papnék szövetsége működé­sének összefüggését ismertette. Az ipart, kereskedelmet, az egész gaz­dasági életet — mondotta többek között — krisztianizálni akarjuk. A munkát meg lehet fizetni, de ne feledjük el, hogy a munkás kéz embernek a keze, ezt kifizetni csak emberi bánásmóddal, keresztyén érzéssel, emberiességgel lehet. A nő sokkal többet tud tenni a maga kiegyenlítő varázsával, mint a férfi. A férfi a jelen munkása, a nő a jövő. A föltámadás is az asszo­nyoknak jelentetett ki. A szociális kérdés megoldása: a szeretet és a nő, a szeretet. OLVASSUK A BIBLIÁT! Cselekednem kell. Nov. 26. Meri itt az ideje. Róm. 13. 11—14. Beláttam, hogy üdvösségem rész­ben tőlem függ. De nem elég csak elmél­kedni, cselekedni is kell. Sokszor úgy élek, mintha lelkem álomban szenderegne: el­ringat az önteltség, dac, hiúság, harag, kicsinyeskedés. Jó, ha ebből az álomszerű állapotból még ma, még most felébresztem lelkemet, mert napról-napra közeledem Is­tenhez s nem méltó hozzám, hogy lelkem állandóan a bűn sötétségében járjon. Cse­lekednem kell 1 És pedig azt, amit a mai biblia rész 13. versében az apostol mond. Nov. 27. Meri tetteim bizonyítják hite­met. Máté 7, 17—21. Amilyen a hitem, olyanok a cselekedeteim is. Az emberek szeretik ezt az igazságot megfordítani, mert néhány tetszetős jócselekedetükkel az igaz krisztusi hit látszatát akarják kelteni. Pe­dig a hit nem látszat, hanem az a mag, melyből a cselekedetek fája és gyümölcse lesz. Sokféle hitet látok ma is, de ezek közt a legszégyenletesebb az, amely csak az ajkon van. Csak mondják: „Uram, uram“, — de nem cselekszik az Úr aka­ratát. Gyümölcstelenek, meddők. A szem­forgató vallásosságnak is ilyen meddő hit a bölcsője. Szégyen lenne rám nézve, ha nekem is csak ilyen hitem volna. Nov. 28. Mert éppen rólam van szó. Róm. 7, 14—25. Határozottan rólam van szó. Cselekednem kell, de először maga­mon kell elkezdenem. Nem inthetek, nem oktathatok másokat, nem példézódhatom embertársaim előtt, ha előbb önmagám­nak nem prédikálok s önmagamat nem nevelem. Az igét is csak úgy értem meg, ha önmagámra alkalmazom, mert nem­csak másoknak vannak hibái, hanem el­sősorban én vagyok a bűnös. Ha megkér­deznek, hogy mi az Isten kegyelme, ho­gyan felelhetnék lelkiismeretem szerint, ha magam ét nem éltem az ő kegyelmét I ? Kegyelmet pedig csak az tapasztalhat, aki ótszenvedte bűnösségét. Ha bűnről, kegye­lemről, cselekedetekről van szó, először rólam van szó. Nov. 29. Mert Isten kötelez. Mikeás 6, 8. Egyedül Isten kötelez a cselekvésre. Lelkembe irta, hogy mi a kötelességem s teljes szivemet, lelkemet kívánja, mert szeret engem s azt akarja, hogy teljesen az övé legyek. Jó tudni, hogy Isten az én legfőbb irányítóm s ez által minden köte­lesség- teljesítésem jótétemény és kitünte­tés rám nézve. Nem kényszerűségből cse­lekszem az igazságot, szeretem az irgal­masságot, járok alázatosan Isten előtt, ha­nem kitüntető szabadságból. Nem tekin­tem nyűgnek Isten kötelezését, hanem ál­dásnak. Senki sem beszélhet nagyobb bol­dogságról, méltóságról, mintha Isten szol­gálatáról beszél. . Nov. 30. Mert a kegyelmi időnek is van határa. Máté 25, 1—23. A gondtalan és felületes vallásos vélekedés szerint Is­ten türelmének se vége, se hossza. A mai bibliai részben azonban látom, hogy a balga szüzek megkéstek, mert mindig rá­értek. A megtérésnek nem életünk végén kell történnie, hanem minden nap. Akik utolján akarnak megtérni, azok nem tud­nak megtérni, mert nem lesz olajuk, nem lesz hitük. Hitért hiába futkosunk mások­éhoz, senki sem adhat hite feleslegéből, mert mindenkinek csak annyi van, ameny- nyi neki is szükséges. Add Istenem, hogy a balga szüzek tragédiája ne az enyém legyen ! Dec. 1. Mert közel az Úri Filippi 4, 4—7. Advent kőszöbén állok. Egyre sür­getőbb a cselekvés parancsa, mert ádvent nemcsak egy naptári időszak, hanem lelki előkészület is karácsonyra. Ha nincs igazi lelki ádvent, nincs karácsony, nincs igazi husvét, de pünküsd sem. De ádvent a közeledő Krisztussal nem csak arra int, hogy én bűnös ember vagyok, hanem azt is izeni, hogy Isten végtelenül szeret en­gem. Ennyi szeretet kell, hogy engem is tettekre serkentsen. Dec. 2. Mert ajtóm előtt áll és zörget. Jel. 3. 20. a. Az ádventi harangkondulás Jézus kopoktatésa... Ha koldust látok,... ez is egy titkos ádventi kopogtatás. Ha beteg kéret, ez is egy Jézusi kopog­tatás. Ha lelkemet rázza az Isten igéje, ... ez sem más, mint Jézus kezének érintése. Ha saját gyarlóságom tudata emészt, vagy ágyba dönt a betegség. . . ez Jézus kezé­nek erősebb zőrgetése. Nem várhatok to­vább, Jézus itt áll a házam, a szivem, a lelkem ajtaja előtt. vitéz Magassy Sándor. Ágoston, a kiváló egyházi atya, ifjú korában gonosz barátok pél­dáját követve tobzódott a bűnben, miután egy szép, de romlott nő hálójába került. Egyszer azonban Isten igéje reátalált s felrázta. Kép­zelhetjük buzgó édesanyja boldog­ságát, mikor hallotta fia elhatáro­zását, hogy eddigi életmódjával végkép szakított. Másnap, mikor Ágoston az utcára lépett, a leány már várt reá, de ő szó nélkül ment mellette el. Ez csodálkozva kiáltott utána: „Ágoston én va­gyok!“ „Csakhogy én nem vagyok az többé!“ — felelte s ettől fogva az Úr bátor harcosa lett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom