Harangszó, 1928
1928-11-04 / 45. szám
346 A kommun után úgy látszott, hogy a r. kath. és protestáns egyházak közötti viszony bensőségesebbé válik. Bizonyos együttműködésre nyílott kilátás, mindenütt a felekezeti békét hirdették, az akkor még egy ünnepség keretében egymás után egyházi funkciót is végző különféle felekezethez tartozó lelkészek. Egy szebb, megértőbb kor reménysége csillant fel az aggódó hazafiak lelkében. Ám ez csak múló verőfénynek bizonyult. Csakhamar, mint a korai dér a virágot, lefagyasztotta ezen reménységet a rideg való. Az első lökést ehez a pápai kódexben a vegyes házasságokra vonatkozó rendelkezésnek Csonka- magyarországon való kötelező alkalmazása adta meg. Később a nagy nyilvánosság előtt megtartott nemzeti jellegű ünnepélyeken a kath. lelkésznek más felekezethez tartozó lelkészekkel való egyházi együttműködését eltiltotta a római legfőbb hatalom. Majd a zászlószentelések alkalmával állott elő az amúgy is közismert helyzet. Folytathatnám a felsorolást, de ez felesleges, hisz mindannyian tudjuk, hogy újabb pápai körlevelek, újabb ilynemű rendelkezései láttak napvilágot, melyek sértik önérzetünket és nemcsak megnehezítik, de hovatovább lehetetlenné teszik a hazafias szempontból any- nyira kívánatos magatartásunkat. Akik az evangélium után vágyódnak. Iria : dr. Schlitt Gyula. 11 Adja át üdvözletemet mindenkinek s mondja meg nekik, legyenek kitartók, szeressék Ilonkát, míg ismét közéjük jövök. Csókolja szerető fia : látván. Ez éjjel boldogan aludt Klára néni. Angyalokról álmodott, kik körülrepülték házát, nevetgéltek s tarka virágokat dobáltak be az ablakon. Másnap ott találjuk Klára nénit a pécsi piacon. Ott áll a kofák között s kínálja áruit. Minden odatódul, majd ingyen adja portékáját. Mór távolról látja, jön a két apáca is. Elől a kövér, hátul egy lebegő angyal, szárnyak nélkül, az ő Ilonkája. Kezében egy mély kosár, majd a földig ér. A kövér mintha szagolná, hogy Klára néni olcsón árulja holmiját, egyenesen feléje tart s a tömegen át odaszorong kosarai elé. Ilonkán nem látszott semmi különösebb meglepetés. Csak csillogó, szép szemei árulták el szíve nagy örömét, melyről a .szája nem beszélhet. 0 tudta, hogy ma itt lesz valaki otthonról, de más valakire gondolt. Klára néni alig HARANQSZÓ. Ezen sérelem tárgyát képező intézkedések legnagyobb részét dogmatikai alapra vezeti vissza a r. kath. egyház és azt mondja ezen nem változtathat. Holott nagyon jól tudjuk, hogy előbb is meg volt a dogmatikai alap, de a végrehajtás Nagyma- gyarországon nem történt meg, mert tekintetbe vették az itteni különleges viszonyokat. Ezek a különleges viszonyok ma százszor inkább figyelembe veendők lennének, mint voltak a béke idején. Mert ezt ma elsősorban nem is protestáns, hanem a mindenek felett való magyar nemzeti szempont kívánja. De nekünk nemcsak dogmatikai alapon felépült intézkedések okozta sérelmeink vannak. Egy jól szervezett irói gárda egyéb hivatásához tartozó működésén kívül, arra pazarolja erejének egy részét, hogy rendszeres támadást intéz ellenünk. Mindezek betetőzésére újabban a r. kath. világi elem egy része, amelytől pedig megértést, higgadtságot várnánk, mindinkább agresz- sziven lép fel ellenünk, midőn különféle kis- és nagygyűléseken oly nyilatkozatokat hallat, melyeknek sokszor épp az ellenkezője bizonyítható. Lekicsinylő hangon emlékeznek meg egyházunkról, annak hivatásáról, vezetőiről. Meghamisított történetírásról beszélnek, a magyar tudta magét fékezni, hogy oda ne rohanjon, karjaiba ne vegye ezt a szép leányt s ösz- sze-vissza csókolja. Csak szemeik találkoztak, azok összecsókolództak, mint két csillag az égnek egymástól legtávolabbra eső pontjairól. Hamar megkötötték az üzletet. így szeret venni a kövér apáca, ha nem kell érte fizetni. Klára néni megigérte azt is, hogy kocsival a kolostor elé viteti a megvett dolgokat, akár ők is felülhetnek. Erre a kövér már nem volt hajlarídó. de azt megigérte, hogy misét mondat Klára néni lelke üdvéért. „Aztán két fej káposztát adjon a kosarába, ne járjon üresen 1“ — Hangzott a kövér kemény rendelkezése. Ezt várta Klára néni, mert igazán nem tudta volna, hogyan juttassa Ilonka kezébe Istvánnak levelét. Egy-kettőre ott volt Ilonkának a kosarában, a káposztával együtt vándorolt oda. Hálásan nézett Ilonka Klóra néni szemébe s nagy nehezen megindult a kövér utón, ki már kezdte figyelni a gyanúsan víg kedélyű öreg Klára nénit. Már figyelhetett, ott volt a levél a bő gúnya alatt, úgy dobogott Ilonka szíve, mintha csak olvasná. Klára néni hamar végzett. Sietett. Az öreg Rónay alig tudta bevárni. Klári néni 1928. november 4. történelmi könyvek felülvizsgálatát követelik. Püspökeinket a nekem ugyan ma is kedves superintended szóval nevezik azért, hogy ezzel is lekicsinylésüket kifejezésre juttassák és tudatosan tüntessenek a közjogilag elfogadott kifejezés ellen. Mindezen tünetek és jelenségek egybevetéséből a legnagyobb tárgyilagosság mellett is arra az eredményre kell jutnunk, hogy három különböző irányból, de egy céllal folyik a támadás a prot. egyházak ellen. Ám ennek ellenére r. kath. vezető egyéniségek kijelentik, hogy a r. kath. egyház és híveik nem részesülnek abban az elismerésben, mely őket súlyúknál fogva megilleti. Ellenben mi protestánsok kiváltságos helyzetet élvezünk. Hangoztatják, hogy mi támadjuk a r. kath. egyházat, a békével és türelmükkel visszaélünk. Mi ez, ha nem közismert tényeknek elferdítve való beállítása, mi más ez, mint hangulatkeltés a prot. egyházak és híveik ellen azok körében, akik nem ismerik a viszonyokat és nincsen meg a módjuk arra, hogy azokról meggyőződést szerezzenek. Nem más ez mélyen tisztelt közgyűlés, mint konkolyhintés, melynek lassan-lassan az lesz az eredménye, hogy gyűlölettel telnek meg a tömegek azok- iránt a magyar testvéreik iránt, akik más templomban imádják az örökké való Istent. még a kocsiról sem tudott leszéllni, előbb töviről-hegyire mindent el kellett mondania. Nagy lett az öröm a bánatos szívben. Persze úgy adta elő szegény Klára néni az egészet, mintha szép nyugodtan tárgyalt volna Ilonkával. Hazudott, hogy megnyugodjon a boldogtalan apa, hogy reményt lopjon a reménytelen szívébe. Megbocsátja ezt neki a jó Isten. De ez ártatlannak látszó kis hazugság is maga utón vonta a bajt. Most az öreg is elakart menni Pécsre, hogy beszélhessen leányával, Alig lehetett róla lebeszélni. Megint kellett hazudni. így meg úgy. Most egy ideig nem jön ki a piacra. Az egyik hazugságot szükségképpen követi a másik, ezt a harmadik s így tovább. Olyan ez, mint a lavina. Egy kevés elég belőle, hogy oly tömeggé legyen, mely megfojt. Érezte ezt Klára néni is, de mit tegyen ? Egy ember nyugalmáról volt szó. XIV. Ilonka nehezen várta az estét. Egész nap ott égett mellén az a levél s nem tudta elolvasni, soha nem volt egyedül. Estére cellájába vonul s nyugodtan elolvassa. Előre örült, mily kedves estéje lesz. Egész nap izgatott volt. Ez a vacsora is mily hosszúra nyúlik 7 Pedig péntek van, böjtölnek. Mégis se
