Harangszó, 1928
1928-01-29 / 5. szám
1928 január 29 HARANQSZÓ. 35 Bakó József, Árva kalászok című verseskötet szerzője; az új magyar líra egyik legnagyobb Ígérete. Költészetét legutóbb sok reménységgel tárgyalta Hegedűs Lóránt a Pesti Hírlap hasábjain. Bakó József jelenleg a soproni ev. tanítóképző növendéke. lődési Egylet alelnöke, majd titkára lesz s mindezen tisztségeiben utól- érhetetlenfil tetterős, Önfeláldozó, lelkes és pótolhatatlan. Mikor férjét a csehek minden akadékoskodás dacára is megválasztják rozsnyói lelkésznek, megszervezi az azóta áldásosán működő Evang. Leányegyesületet. Szakadatlan közéleti elfoglaltsága közben a magyar könyvpiacot egy értékes művel, a »Nélkületek« c. regénnyel ajándékozza meg. 1926-ban férje megindítja a Rozsnyói Hírlapot. Legszínesebb, legszebb hasábjait ő írja s mikor a felső hatóságok kiveszik a szerkesztést férje kezéből, maga áll a lap élére, mely bátor harcosa a magyar érdekeknek. Legutóbb még a gyönyörű nemzetközi népművészeti kiállítást rendezte meg, akkor is a halálos kimerülésig fáradozva. Október 30 án dűlt ágynak. Pestre hozták. Megmenteni nem lehetett. Megszűnt dobogni forró, honszerelmes magyar szíve, így élt s így halt meg egy felvidéki ev. papnél Morzsák. A keresztyén élet természetessége Jézus a keresztyén életet a szőlő- vessző példázatával világítja meg. A szőlővessző nem élhet meg a szőlőtőke nélkül. A szőlővessző nem egyéb, mint a szőlőtőke erejének megtestesítője. Előállásának titka a szőlőtőkében van, nem Önmagában. A termékenységének titka sem abban van, hogy Önmaga keres erőforrást. A szőlőtőkéből nőtt ki. Élete a szőlőtőkétől való függés a forrását tekintve s másoknak való szolgálat az eredményt tekintve. A szőlővessző is mindig másoknak adja oda, amit a szőlőtőke erejéből termelt. De a szőlőtőkének is szüksége van a sző lő vesszőre, mert senki sem Majd kialszod a fejfájásodat. Nem szeretem, mikor magános fehárnépek a vízparton őgyelegnek, mert mindenféle bolondság eszükbe jut, olyan is, amit jóvátenni aztán már többet nem lehet. Inkább el is kisérlek addig a lámpáig ott az utca sarkán. Nem jó a sötétben egyedül lenni.* A leány nem ellenkezett, engedte magát vezetni, megköszönte a kíséretet és elindult a város felé, mintha megfogadta volna a jó tanácsot. De csak azt várta, hogy elhangozzék a távozó rendőr lépteinek kopogása, megfordult 0 is és lopódzva visz- szaosont. Elérte a hidat, mely a folyam derekán a túlsó partra átnyújtózkodott és egy pillér mellett reszketve meglapult. Már kitört az égiháború és az eső zuhogva szakadt. A nagy hegy mögött mintha nehéz szekerek dübörögnének, mintha óriások tárogatnának félelmes robajjal döngő érckapukat. Cikázó villámok hasogatják meg a felbőkárpitot és a fölvillanó fénynél egy pillanatra látni lehet egy leborult arcú nőalakot, amint eszelős konoksággal igyekszik fölkapaszkodni a hid korlátjára „Isten, Isten!* sikoltja halálfélelmében, e gyönge hangját elnyeli egy irtózatos sattanás, a mennykő valahol lecsapott. Mire újra fölvillanik, már üres a bid, sak odalenn zúg, morajlik a viz és tarajos hullámszörnyek rohannak egymás hegyén- hátán, mintha elérni akarnák martalékukat, akárcsak a balsors, mely kétségbeesésbe úzi-hajtja a nyomorult, veszendő emberéletet. Nagy volt a tekintetes asszony fölhábo- rodása, mikor a Zsófi eltűnt és még másnap reggel se jött haza. Nem vitt semmit se magával, sőt a saját holmiját is mind otthagyta. Bejelentette az esetet a rendőrségen, ahol megígérték, hogy majd utána látnak, öngyilkosságra gondoltak és ez irányban indult meg a nyomozás. Nemsokára egy női holttestet húztak ki a Dunából, melyre az adott személyleirás teljesen reáillett. A tekintetes asszony nagyon elszontyolodott és igen kedvezőtlen véleményt nyilvánított a férfiakról általában, de önzéssel és előítéletekkel körülsáncolt lelki nyugalmán rést ütött az a gondolat, hogy egy kis megértő emberszeretettel meg lehetett volna a szegény Zsófit menteni. Csakhogy ez az épen, ami belőlünk hiányzik, mikor — gyarló, esendő emberek magunk is — embertársunk fölött itélketudná a szőlőtőke erejét, ha nem lenne szőlővessző. Mint a szőlővessző élete, oly egyszerű és természetes a keresztyén élet. Nincs nála egyszerűbb és természetesebb élet. De nincs komplikáltabb élet sem, mint a hamisított keresztyénség. Az ilyen ember nem Isten teremtménye az Úrban, hanem maga magát akarja keresztyénné tenni, az ó embert akarja megszentelni, pedig az ó ember még soha sem tért meg, az mikor a Krisztussal találkozott, meghalt. Az á\ élet nem valami megjavított, kegyelmet talált régi élet, hanem üj teremtés, Krisztus miben- nflnk. (Kroeker.) OLVASSUK A BIBLIÁT! Milyennek ismerjük meg az örömOt a Fillppi levélben? II. Feltételeit. Jan. 30. Fogadd el az intést! Filippi 2.1—4. A Filippi levelet szokták az öröm levelének nevezni. És ennyi intés van benne ? Aki nem tud intéseket elfogadni, annak nem lehet örvendező az élete. Senki sem jut el kereszytén életre határozott elfogadása nélkül. Önzéstől, gőgtől, irigységtől így szabadulhatsz meg, s velük megszabadulsz örömöd nagy ellenségeitől. Jan. 31. Üresedj meg! 2.6—8. Ma már sokan nem értik ezt. Pedig nem kisebbnek, mint az Isten Fiának példája állítja elénk. Aki még nem állt meg annál, hogy egy meg nem értő családba, népfajba és korszakba költözködött bele Jézus, hogy mily megüresitést jelentett felköltözködni a keresztre, — az még nem tudja, mit tett érte Ö. Siess azért ezt szivedben hittel felfogni 8 azután a példát követni. A nagyon okosak, nagyon előkelők, sokjukkal dicsekedők soha sem tehetnek szert annyi örömre, mint a lelkiszegények. Febr. 1. Légy tele ezzel! 2.o—n, Nagy nevekkel foglalkozni jóleső dolog. Sokan a világ osztogatta nagy nevek fényében sütkérezve élik át életük java részét De végül rosszul járnak. Mert csak egy név van, amelynek fényében büntetlenül sütkérezhetsz. És ez a Jézus neve. Ezzel a névvel telj meg naponként és szemeid mindjobban megnyílnak az Ö dicsőségének meglátására. Jézus folyton nagyobb lesz s ez nagy örömmel hat át. Mert kimondhatatlan boldogság nőni látni azt, akit magadénak választottál. Febr. 2. Engedj Örömmel! 2.12—13. A mi fáradt, fásult korunkban nagy öröm látni egy jókedvű munkást. Akiben az Ige elkezdett munkálkodni, abban egy állandó munkás dolgozik. Sok a tenni valója, hogy az elveszett élet Sodomája fölött a mennyei Jeruzsálem egy új részletét készíthesse meg. De ez a munkás a Filippi levél szerint nem egy követeléseiben kielégíthetetlen, ideges, rosszkedvű munkás. Nem jó-e tudni, hogy egy ilyen örömmel, jókedvvel, szeretettel, kimondhatatlan türelemmel dolgozó munkás kezében vagyok mindenestől. Hogyne engednék hát neki örömest 1 Febr. 3. Élj szeplötleniil l 2.14—1«. Más lenni, mint más, — sokszor nagy élvezet.
