Harangszó, 1928
1928-10-28 / 44. szám
Ki kell annak kelni I Meg kell annak nőni I... Hiába akarják letiporni ; nem pusztítja el a máglyák tüze, nem töri össze az üldözések zivatara, hiába teremnek ellenetörő császárok, hiába nevelkednek Caraffák, Belgiojosok, Pázmány Péterek ... odafönt a német partokon kiköt Gusztáv Adolf csatahajója, idebent zászlót bont Bocskay, Bethlen serege!... Hiába nyílnak meg a börtönök, hiába ver szomorú ritmust a gályák evezője, hiába döntik szét egyszerű oltárainkat... a mustármag hajt, lombosodik fája... tengernyi jajszóból, az üldözöttek zokogásából is a megmaradás, a győzelem énekzengése hallik ! Az egyik szent bizodalommal mondja: „Velünk az Úr táborba száll. Szentleikét ránk bocsátja“. A másik összefonódik vele és tovább mondja: „Tebenned bíztunk eleitől fogva“... Csillapult a vihar... A mustármag egyháza letöredezett gályái helyén új ágakat hajtott. Ma már nincs művelt ország, ahol a reformáció egyháza ne harcolna a Krisztus ügyéért, s elviszi az evangéliom áldásait Ázsiának, Afrikának vad vidékeire is, ahol bátran őrt áll a missziói telepeknek „fehérruhás serege“. . . Isten iránti hálával, alázattal — és nem hivalkodva — legyen említve, hogy hét év óta a pápa városában, Rómában is, hívogatják evangélikus templom harangjai a békesség evangéliomának követőit! . . . 1928. október 28^ __ „ Mit üzen? Azt mondja már I“ „Hogy minden másnap kijön a piacra. Ezzel azt akarja mondani, hogy látogassuk meg többször." „Még mit mondott ? Rólam nem beszélt ?“ „Azt mondta, hogy nagyon boldogtalan s minden nap imádkozik az ö cdes atyjáért és még valakiért..." Rónay szívéhez kapóit, mintha valamit ki akarna onnan tépni, talán a fájdalmat? összekulcsolta két kezét, az égre emelte szemeit s imádkozva mondta : „Te nagy Isten áldd meg azt a valakit, akiért az én leányom naponként imádkozik. Légy vele a messze idegenben. En Atyám szánakozzál egy megtört öreg emberen és mutass utat, melyen ismét megtérhetek hozzád, mutass utat, melyen hozzánk térhet az én jó leányom s vezesd hozzánk azt a harmadikat is. Ne vess el engem orcád elől. Hallgass meg 1 tégy csudát I“ Ezzel visszaesett székébe. Templommá lett Falussyék hajléka. A nagy csendben, érezték eggyel több a lutheránus, érezték, hogy imáját meghallgatta a jó Isten. Kovácsné elment. HARANQSZO. Oh, mennyire kipirul az arcunk, hogy felcsillog a szemünk fénye, amikor számbavesszük az elvetett mag csodálatos növekedését, és végignézünk a reformáció egyházának négyszázados diadalútján! Örvendezve felelünk az ünnep kérdésére : Nagy koronáju, lombos fává lett az evangéliom egyháza. Elvettetett mustármag gyanánt s ma százezrek, milliók, kicsi gyülekezetek és nagy országok egy lélekkel mondják: „Az Úr keze .Holnap elmegyek Pécsre" törte meg a csendet Klára néni. „Én is", lelkendezett Rónay. „Rónay uram itthon marad. Nem bírja az utat." „De itt leszek Klára néni házában. Itt leszek. Otthon nem b rom, oly rideg ott minden, itt kedvesebb. Ugy-e itt lehetek?" Engedelmes gyermekké szelídült a gőgös nagy úr. „Itt lesz s vár, míg visszajövök." Úgy beszélt Klára néni Rónayhoz, mint az anya beszél gyermekéhez. Ma este hangos volt a pajta az Isten dicséretétől. Összejött az egész falu. Ott volt Klára néni is és Rónay. Zúgott az ének, az égig hatolt, a csillagokat verte, örült a lelkűk. Köztük van a földesúr is. Együtt imádkoztak, azért a harmadikért, ki ő értük tanul távol, idegen országban s egy jó leányért, ki a kolostorban gondol az árva gyülekezetre, Boldog volt az egész falu. Reménykedtek. XIII. Klára nénit otthon levél várta. Ügy mondta a szolgagyerek, Németországból hozta egy álutazó kereskedő. Teljes volt most Klára néni boldogsága. Felbontotta. hatalmasan cselekedett I Az Úr jobb keze felmagasztaltatott“. „A kegyelem Istenének Zengjen dicséret s hálaének. Szívünk és szánk őt dicsérje; Aki hatalmas karjain, Annyi századok viharjain Szerencsésen átvezérle. Ne félj kicsiny sereg. Az Ür van teveled Nem hagy ő el. Bár törne rád, Egész világ. Az Úr él és győzelmet ád." Ámen * _______________________339 É des jó Anyám I Tudom, napról-napra várja leveleimet s az egyik napon csalódva a másikba helyezi reményét. Szeretné tudni, mi van a fiával, ott messze Wittenbergben ? Boldog vagyok édesanyám, nagyon boldog. Amiről otthon csak álmodtam, az itt való s benne élek. Itt más a levegő s az mássá teszi az embereket. Itt mindenki dolgozik s mindenki az evangéliumért. Az egyetem egy templom, hol az Istent keresik s napfényre hozzák a feledésbe merült Szentirás tanításait. Amit az ifjúság a tanár ajkairól hallott, azt szerte hordja a városban, kiviszi az utcára, a várakozó nép közé. Minden utcasarok templommá lesz, hol az igét hirdetik. A piac ezrivel terjeszti a falusi nép között az iratokat. Ezek szétviszik s a legkisebb kunyhóban is olvassák az Úrnak üzenetét. Minden nyomda a hitjavításnak szolgálatába állt. Mindent a Krisztusért. Egy nagy lázas munkának ütőerévé lett Wittenberg, mely a legtávolabbi világban is érezteti lökéseit. A munkavezetés mestere, ura Luther. Imádkozzanak ezért az emberért. Nagy. szent eszméknek gyújtópontjában áll. Egy új világnak a megteremtője. Ott minden emberhez kapcsolja valami. Vagy a szolgálattevés, vagy a parancsolás. ö egy szolga, Ä felekezeti béke állami érdek, fenntartása kormányzati kötelesség. Kapi püspök és Mesterháxy Ernő felügyelő szózata a győri közgyűlésen. A dunántúli ev. egyházkerület f. évi rendes közgyűlését az egyházi és világi kiküldöttek nagy érdeklődése mellett október 18-án tartotta Győrött. A közgyűlésnek kiemelkedő pontját dr. Mesterházy Ernő egyházkerületi felügyelő férfias bátorságu és mély bölcseségü megnyitója, amelyet egész terjedelmében lapunk legközelebbi számában hozunk és Kapi Béla püspök évi jelentése képezte, mely a maga /lemében valóságos remekmű. Úgy a felügyelői megnyitó, mint a püspök évi jelentésében megnyilatkozott szózat oda kon- kludált: „A felekezeti béke állami érdek, fenntartása kormányzati kötelesség. Kapi Béla püspök évi jelentésében megemlékezett Horthy kormányzó államfői és születési évfordulójáról. A közgyűlés indítványára egv szívvel-lélekkel táviratilag üdvözölte Ofőméltóségát. Majd a küszöbön álló 1929-ik esztendő két hatalmas egyháztörténeti és világtörténelmi esemény emlékét hozta a közgyűlés színe elé : A Luther Kis és Nagy Káté megjelenésének és a speieri birodalmi gyűlés 400 éves évfordulóját. Négy évszázad történelmi tanulságtételeivel megerősítve — úgymond Kapi püspök — áll előttünk a hitvallástevés és protestéció történelmi jelentősége. A Kis Kátéban kis Bibliái kapott a hívő ember kezébe s családok, paloták és házikók falai között új világosságra lobbant az istenes életre eszmélő emberek lelke ... A speieri protestéció döntött a reformáció ügyéről. A hatalmas manifestáció után következhetett küzdelem, üldöztetés, mar- tiromség, de megalkuvás vagy gyáva megszűnés nem következhetett. Worms, Luther egyéni vallástétele, Speier pedig a reformáció hívei táborának bátor elkötelezése. Egyházunknak az államhoz való viszonyát ezévben is kifogástalannak találta a püspök. Különösképen a kultuszkormány
