Harangszó, 1928

1928-10-07 / 41. szám

316 HARANQSZÓ. 1928. október 7. csak azt jelenti, hogy mindezt mér most nyereségképen a magadénak mondhatod. Hanem, hogy mindebben magadat talál­hatod. A mennyei Jeruzsálem falaiban a te ma még elrejtett életedet s oszlopaiban azokat, akik e földön lelki életed vezették. Gáncs Aladár. Luther vagy Loyola? 3 „Az inkvizíció hazája“ címet vi­seli dr. Szeberényi L. Zs. Luther vagy Loyola c. könyvének harma­dik része, melynek központjában természetesen Loyola, a hős ka­tona, az akarat embere, a szent szűz lovagja áll. Magyar nyelven alig jelent meg könyv, mely Loyolát, ezt a fanatikus térítőt, amilyen még nem volt a világon, oly hűen jel­lemezte volna, mint ahogyan őt jellemezi dr. Szeberényi L. Zs. nagyszabású művében. Loyolánál írja dr. Szeberényi — a Biblia he­lyét Kempis Tamás könyve Jézus utánzásáról foglalja el. Amennyi­ben nála nem is a fő a meggyő­ződés alapján álló hit, — hanem a pápás egyház által nyújtott hit feltétlen elfogadása és az alá a föltétien alárendelés. Jézussal szem­ben Mária kerül előtérbe. Jézus szeretetének akkor ád kifejezést, amikor társaságát Jézus társasá­gának nevezi, amidőn dacára a spanyol lovagok nagy ellenszen­vének a zsidókkal szemben kije­lenti, hogy nagyon sajnálja, amiért nem született zsidónak, mert így legalább testszerinti rokonságba került volna az Úr Jézussal és anyjával, Máriával. Nagyon figyelemre méltó e részben, az összehasonlítás Loyola, a fanatikus spanyol nemes és Lut­her, a német nemzet egyszerű fia, a lelkiismeret hérosza között. Talp­raesett a Jézus társaság jellem­zése, törfénetüknek, iskoláiknak, ne­velési rendszerüknek, hatásuknak ismertetése a felsőbb körökre és a népre. A Jézus társaság eredeti célja mint tudjuk a pogány missió volt, csak későbben alakult ki a főcél, az eretnekek visszahódítása a pápa jogara alá. S e téren Loyola Ignác „Jézus társasága“ valóban fényes eredményekkel dicsekedhetik. Az idők folyamán egész országokat hódítottak vissza a protestánsoktól. Különösen nagy eredményeket ér­tek el Franciaországban. Milyen volt azonban a hitélet ebben a teljesen jezsuita befolyás alá ke­rült országban ? A templomokba 1928. október 6-án. Trianon magyarjainak lélekbeni zarándoklása az aradi vértanukhoz. Meghaltak nagy, — örök igazságért. Martyrai lettek nemzetüknek. Nemes éltük feláldozásáért szemünkbe míg hálakönnyek gyűlnek: Odaszárnyal csüggeteg, bús lelkünk rablott Arad sötét vársáncira: És felsajog örök vérző sebünk, Míg ráomlunk szent síroltárokra. Mérhetetlen kín tépdesi bensőnk. Honfibútól roskadoz a lelkünk. Kárhozatba visz, sodor útvesztőnk. Megnehezült, Golgotasorst rejtő lett az idők járása felettünk. Hit- s erkölcsben... jaj!... megfogyatkoz- Bűnök árja fejünk fölé csapkod... [tunk, Urunk! Szüntesd ostorodat rajtunk! Mert elveszünk. Nem bírjuk a harcot! Mohács, Arad, Trianon magyarja mint végtelen, bús zarándokcsapat jő lélekben. Keblünk gyászsiralma, Vezeklő jajunk egeket hasgat. Isten ! Erős Isten ! Magyarok Istene! Halld meg siralmaink. Lásd meg könnyes gyászunk. Tekints irgalommal bűnbánó népedre. Támaszd fel keresztre vert mi igazságunk. Porbasújtott néped lopva sirathatja elorzott sírokban nyugvó martirait; Sírhalmaik fölött martalócgőg tiltja áldó zsolozsmáink zengő akkordjait. Te! Kinek lényeged magva az igazság. Hitük igazáért kik híven haltanak ; Álmuk, kiknek egy volt: A magyar sza­badság’ — Rabul,... meggyalázott sírban porladja­nak 71 Nem, nem engedheted! Emberi gonoszság elhomályosítsa Isteni fényedet. Urunk! Fordítsd felénk tündöklő szent orcád. Emeld fel porbahullt haldokló népedet. Áldd meg nemünk méhét! Óh fordítsd meg sorsunk I Zúzd be! Rontsd szét I Nyisd meg néped sziklasírját! Isten ! Erős Isten I Tehozzád kiáltunk. Küldd el a magyar hit győztes Messiását! IHÁSZ SÁNDOR. még ugyan jártak az emberek — ál­lapítja meg a történeti tényt a könyv tudós Írója — a külső fényes szer­tartásokon részt vettek, mégis, ha­bár talán túlzóan, 1722-ben az or- leánsi herceg úgy nyilatkozott, hogy nem hiszi — miszerint egész Páris- ban a világiak és papok között volna még száz ember, aki a Krisz­tusban hisz. Franciaországban a jezsuiták iskoláiból kerültek ki eb­ben az időben a kor legnagyobb atheistái és materialistái. Mikor aztán úgy látszott, hogy a jezsuita rendszer a hatalom te­tőfokát érte el, akkor támadt a nagy ellentét, éppen a katholikus országokban a jezsuitizmussal szemben. Portugália kiűzte őket és világi papság emlékérmet veretett kiűzésük emlékére. Spanyolország hajóra rakta jezsuitáit. A francia parlament, mely oly sokáig kész­séges eszköze volt a jezsuita szel­lemnek, százhárom jezsuita irodal­mi munkát, mely az ő erkölcsta­nukat tárgyalta, Páris piacán hó­hér által égettetett el. Végre is 1773 julius 21-én XIV. Kelemen pápa feloszlatta a rendet, mert úgymond alig lehet, vagy épen le­hetetlen, hogy amíg ez a rend fenn­áll, az egyháznak igazi és állandó békessége helyreállíttassék. A ren­det 1814 augusztus 7-én VII. Pius pápa visszaállította, aki az egyház ügyét egyedül csak a jezsuita ura­lom visszaállításában látta bizto­sítva. A jezsuiták ezután legnagyobb sikerüket a vatikáni zsinaton érték el, amikor 1870 julius 18-án a zsi­nat hosszas huza-vona és ellen­mondás után kihirdette a pápa csalhatatlanságáról szóló tant. A csalhatatlan pápaságban tel­jesen megvalósult a jezsuita ideál; a pápaság világuralma, melynek betetézésére alkotta meg a szent szék a Codex Iuris Canonici-t. X. Pius, ki már egészen Isten képvi- viselőjének tekintette, magát. 1909- ben a hozzázarándokló bécsi diá­koknak azt mondta : a legbiztosabb bizonyságát bírjátok annak, hogy a mennyország felé vezető utón haladtok, ha a szent szék iránt engedelmességet tanusítottok. (Folytatjuk.) Felügyelő- és tanító­beiktatás Börcsön. Börcs kis falucska Győr mellett. Száz evang. lélek lakik csak benne, de azért van szép iskolánk. Vala­mikor a környező uradalmakban sok evang. cseléd volt s ezek gyermekei számára épült missziói jelleggel ez a gyönyörű épület. Azóta a változott helyzet elsodorta onnan az ev. cselédséget s a gyö­nyörű nagy iskolában 10—15 lélek maradt, a szorosan vett törzsökös börcsi gyermekek. így elveszítette az iskola az államsegélyét is. A gyülekezet azonban a maga ere­jéből tartott egy-egy tanítónőt ott, mint nevelőnőt, aki a gyermekeket tanította s az év végén a győri elemi iskolában T! levizsgáztatta. Most nagy feladatok elé állította Isten ezt a kis gyülekezetét. Nyu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom