Harangszó, 1928
1928-10-07 / 41. szám
1928. október 7. galomba vonulása után ide költözött ki Pálmai Lajos, tb. esperes, volt győri lelkész s mint hű gyermeke annak a Krisztusnak, aki sohasem tudott pihenni, itt is alkotásba kezdett. Tanácsára megválasztotta tanítónőnek a gyülekezet győri diakonisszaintézet egyik most felavatott diakonisszáját, But- hy Ellát, akinek tanítónői oklevele van s most azzal a tervvel foglalkozik, hogy ott árvaházat épít s oda kitelepíti a győri szeretetház- ban levő árvákat, akik ott járnának azután iskolába is. Ezekhez a tervekhez hívta segítségül a bör- csi leányegyház dr. Vélsz Aladárt, Győr városának tb. főügyészét, akit felügyelőnek választott meg. 23-án vasárnap volt az új felügyelőnek és az új tanítónőnek beiktatása, amelyet Németh Károly esperes végzett. Megjelent a győri anyaegyház elnöksége, a győri és pozsonyi diakonissza anyaház több diakonisszája, a győri ev. elemi iskola igazgatója és a győri ev. ifj. Egyesület, amelynek elnöki székéből lép az új felügyelő új méltóságba. Meleg ünnepség volt a beiktatás. Rajta ragyogott Pálmai Lajos derült evangéliumi lelkének verőfénye, aki evangéliumi lelkű munkatársakat választolt maga mellé. Az új felügyelő székfoglaló beszédében a biblikus gondolkodás és élet mellett tett tanúbizonyságot s az új tanítónő is azzal foglalta el munkamezejét, hogy mint tanító is diakonissza marad, Isten szolgáló leánya. Az üdvözlések hosszú sora után véget ért az ünnepség délelőtti része. Délután Turóczy Zoltán győri lelkész tartott hálaadó istentiszteletet. Segítse meg Isten nagy terveiben a börcsi gyülekezetei. Egy tudományos Akadémia döntése. Franciaország egyik legjobban elterjedt tudományos Akadémia valamennyi tagját megkérdezték, vájjon nézetük szerint van-e ellentét a vallás és a tudomány között. A világ egyik legelső tudományos testületé, amelyben csupa világszerte elismert tudós és kutató foglal helyet, egyhangúan döntött a kérdésben. A 68 akadémikus között nem akadt egyetlen egy sem, aki határozottan ne állította volna, hogy a komoly tudomány és a vallás között ellentét nincsen. Z. Adakozzunk a Harangszó terjesztésére. Székács és Sántha. Jelenet a múlt század hatvanas éveinek elejéről. Sántha Károly (mint'fiatal theo- logus Budapesten járta a theologiát és a magyar szellemi élet középpontjának hatása alatt korának irodalmi színvonalára emelkedett. Most verset hozott és bekopogtat vele Székács Józsefhez.) Székács (szívesen fogadja a fiatal embert, elveszi tőle a verset és elolvassa. Aztán megkérdi) : Persze, Írtál már több verset is, édes öcsém. Sántha: Igen, kérem, Írtam többet is. Székács: Hát mért jössz csak most hozzám? Sántha: Nem mertem. Azt hittem, hogy a nagy Székács ilyen kis dolgokra nem fordíthatja az idejét. Székács: Az irodalom nem kis dolog, édes öcsém. Ami a katho- likus egyháznak a fény, a pompa, arany, ezüst, az nekünk az irodalom. Ha valaha elhanyagolnánk és ellenfeleink erősebbek lennének az irodalomban, akkor elvesztünk, Tudod, hogy amíg könyvnyomtatás nem volt, mindig elfojtották a reformációt. De amikor már könyvek hordták szét a világosságot és a szépséget, az a nagy világhatalom is összeomlott előtte. Sántha: Szabad kérdeznem, van-e kifogása a versem ellen? Székács: Nincs. Mert hiába okoskodnám felette, azért nem írnál jobb verset. Látom, hogy Arany János költészetét ismered és szereted. Kövesd tovább. Mert Petőfit megöleljük, mint édes testvérünket, de Aranynak leülünk a lábához, hogy tanuljunk tőle. Sántha: Megengedi, hogy máskor is hozzak verset? Székács: Nemcsak hogy megengedem, hanem el is várom. Itt van, édes öcsém, ezért a versért egy forint. Valahányszor ilyen jó verset írsz, mindig megkapod érte a forintot. Sántha (nem akarja elfogadni.) Székács: De csak fogadd el 1 Az üres beszéd nem biztat sokáig. De ha minden jó versedért megkapod a forintot, akkor elhiszed, hogy a versírás komoly dolog. Sántha (most már elfogadja a forintot és megköszöni.) Székács: Sohse köszönd nagyon. Istennek köszönjük meg mind a ketten. Te azt köszönd meg, hogy HARANOSZO. tehetséget adott neked, én meg azt köszönöm meg, hogy új ifjú énekest adott egyházunknak. Sántha (lelkesedéssel mondja): Ha költészetemmel egyházamat szolgálhatom, azt Isten után nagy- tiszteletü urnák köszönhetem I Székács : Akinek vezető szerep jutott, annak sohase szabad elfelejteni, hogy a spártaiak énekelve mentek csatába, azért győztek. Nagy ereje van a dalnak. Akár a templomban szól, akár a mezőn. Az evangéliomi embernek azon kell dolgozni, hogy tiszta, szép és magyar maradjon a dal mindenütt. Ez legyen a hivatásod egész életedben, édes öcsém. Sántha: De a tudomány mégis több a költészetnél. Székács : Az evangéliomi tudomány mellett igen nagy szükségünk van az evangéliomi költészetre. Az egyik az evangéliom igazságát hirdeti, a másik az evangéliom szépségét. Sántha : Kinyitotta előttem hivatásom kapuját, köszönöm! Székács (mosolyogva veregeti meg a fiatal Sántha vállát): Hát csak gyere sokszor 1 Ne várasd soká a forintot! Sántha (boldogan megy el, de sokszor visszajön új meg új verssel. Es élete végéig meg volt győződve, hogyha Székács nincs, sohase lett volna egyházi költő belőle.) Hamvas József. ___________________317__ K ORKÉPEK. Karcolatok a hétről. A folyó év első negyedében összesen 7112 vegyes házasság köttetett, melyből 913 (12'8°/0) az evangélikusoknál. Megegyezés volt 304. Ebből az ev. egyház javára 124, kárára 180; veszteség 56. A második negyedévben az evang. egyház nyert 145-öt, veszített 208-at. Veszteségünk 63. A félévi mérleg tehát ebben az évben újból 119 veszteséggel zárult. Igazán sajnálatos — sóhajt fel a debreceni „Lelkészegyesület“ — hogy a testvéregyház nemcsak negyedről-negyedre, hanem évről-évre ilyen nagy veszteségeket szenved. És mit szólsz te mindezekhez, ki az evangélikus anyaszentegyház tagja volnál! Téged ezek a beszélő számok hidegen hagynak?!! Itt tenni kell valamit, cselekedni, mielőtt elvérzünk!
