Harangszó, 1928
1928-09-30 / 40. szám
306 HARANGSZÖ 1928. szeptember 3Q. ben lehet. Nem is tudom, mi volt rajta bámulatraméltóbb. Nagy műveltsége-e, mely késő korig táplálta érdeklődését a tudomány minden ága iránt, vagy okossága mely egy hosszú élet tapasztalásai révén szélesre tágította látókörét, hogy ne kicsinyeljen le senmit, se túlságosan nagynak ne lásson — vagy talán mégis nagy szívjósága, mely úgy áradt belőle, mint napból a fény. Pedig mind e kiválóságok mellett még a háziasszonyi erényekben is tündökölt. Senki a háztartás vezetésének minden csinját-binját nálánál jobban nem érthette, és nagyobb becsvággyal és szorgalommal nem gyakorolhatta mint ő azt cselekedte egész az utolsó időig, mig csak győzte erővel. De már örökös tétlenségben pihennek a dolgos kis kezek és nem tárulnak többé, segítséget nyújtva az elhagyottak felé. Sírva kiséri a gyász szekeret a vidék apraja-nagyja, méltán sírnak, mert jóltevőjük távozik, és vissza közéjük nem tér többet soha. A káldi sírbolt ajtaja pedig föltárul komor, ünnepélyes csendben. A szélső koporsóhoz oda van támasztva a megfordított családi- cimer, jelezve hogy a család utolsó férfi-tagja nyugszik ott, most az utolsó leány-ivadék is megtért őseihez. Az alsókáldi Káldy nemzetség, mely Huba vezértől vette eredetét, nincs többé és mór csak a történelem lapjain él tovább. Óh legyen csendes és zavarAkik az evangélium után vágyódnak. Irta : dr. Schlitt Gyula. 6 Klára néni boldog volt, A szeretet munkájában már volt társa. Gyakran találkoztak egy-egy betegágynál; ilyenkor rendesen haza kisérte Klára nénit. Egy-két- szer be is ment Falussyékhoz de csak akkor, mikor István nem volt otthon. Boldog percek voltak ezek, mindkettőjük részéről. Mennyi minden szépet tudott Klára néni mondani az ő jó fiáról. Ilonka hallgatta s a jó néni minden szavát magával vitte szivében, volt miről álmodozni otthon. Klára néni is ábrándozott- Sokszor úgy nyilait át agyán, mintha ez az Ilonka lenne az ő menye, ez a drága, jó leány. Óh mily boldog lenne ő I De csakhamar kiverte fejéből ezt a merész álmodozást s szégyenkedett önmaga előtt: ilyenre csak gondolni is. De ki tudhatná az Urnák útjait ? I Az egy célért hevülő szivek egymásra találnak, érzéseik egymásba fonódnak s szövik két lénynek jövendő, közös sorsát. Amig Ilonka inkább a nők s a gyermekek között forgolódott, István addig a tálán síri álmod, Te drága jó lélek! Vezéreljen el hited az élet kútfejéhez, és — amiben itt nem volt részed, — találd meg a boldogságot amott! Az emlékezésnek ezt a bús ciprus-ágát küldöm sírodra kegye- letes szívvel. Farkas Mihályné. ócsai Balogh Péter siremlékavatása. Egy esztendővel ezelőtt Okoli- csányi József, sziráki presbyter, körlevelet küldött egyházunk egyes vezető férfiaihoz, amelyben felhívta figyelmüket arra a szomorú körülményre, hogy egyházunk egykori nagy egyetemes felügyelőjének, aki ezt a díszes tisztet 1790—1818-ig viselte, behorpadt, jeltelen a sírja a bágyoni (Nógrád megye) temetőn. Báró Radvánszky Albert, egyetemes felügyelő, azonnal kiszállt a helyszínre és elrendelte a hamvak exhumálását, melyek a falazott új sir elkészüléséig a sziráki templomban helyeztettek el ideiglenesen. Ay 1927. évi egyetemes közgyűlésnek bejelentette az esetet, mely az Egyetemes Felügyelő intézkedését helybenhagyta és síremlék állítását határozta el. A síremlék költségéhez Okolicsányi József felajánlotta azt a 400 pengős honoráriumot, amelyet a nógrádi egyházmegye monográfiájának megírására neki felajánlottak, A síremlék elkészült, felavatása férfiakat oktatta. A szó szoros értelmében oktatta őket. A falun kívül volt egy elhagyatott pajta, valamikor a birkák részére szolgált télviz idején menedékül. A gaz, az embermagasságnyira megnőtt dudvák annyira benőtték, hogy a teteje is alig látszik. Ebbe bujt esténként István embereivel, kik leginkább voltak fogékonyak Luther tanai iránt. Az elsők azok voltak, kiket akkor éjjel ott látott a kereskedőnél, a fa alatt. Ezek előtt bátran felfedte gondolatait. S mindig többen lettek. Egy hozott hármat s egyik elszántabb volt, mint a másik. Megtanította őket irni-olvasni s mily nagy volt az öröm, mikor maguk is már olvashatták Luther iratait. István lefordította nekik, ez volt a nappali munkája. Éjjel tanított s hirdette az igét. S az ige jó talajra esett. A nyomorúság között is boldog embereket teremtett az ige. A lélek felszaba- dultsága kiült az arcra, fényt szórt a setét ráncokba s barátságossá tette a félig vad jobbágyot. A magukba zárkózott, félénk enjjDerek, kik eddig csak egymás között sugtak-bugtak s másnak a szemébe sem mertek nézni, kezdtek közlékennyé lenni. Bátrabb lesz fellépésük, erősödik bennük az önbizalom, az értelem lerázza magáról a rárakott ezer féle súlyokat, kezd f. hó 23-án délelőtt 10 órakor ment végbe a következő programmal: 1. Erős vár a mi Istenünk. Énekelte a gyülekezet. 2. Mihalovics Samu nógrádi főesperes megnyitója. 3. Emlékbeszéd. Dr. Mágócsy- Dietz Sándor, egyetemes tanügyi bizottsági elnök. 4. Geduly Henrik püspök imája. 5. Az Egyetemes Felügyelő zárószava, amelynek keretében az egyetemes egyház babérkoszorúját helyezte el a sírra, amelyre Nógrád vármegye is koszorút tett s amelyet Bágyon és a környék evangélikus- sága virággal árasztott el. Az ünnepélyt a Himnusz fejezte be. Az egyetemes egyház vezető férfiai közül sokan jelentek meg az ünnepélyen s a környék összes községei is szép számmal képviseltették magukat. ócsai Balogh Péter az 1790—91- iki országgyűlésen a protestáns párt vezére volt. Egyetemes felügyelői működését különösen az jellemzi, hogy ő volt az első, aki az egyetemes felügyelői tiszt iskolai jellegét különösen kidomborította. Külön figyelmet szentelt egyházunk tanügyének, mert az volt az álláspontja, hogy az iskola az egyház jövőjének a műhelye.! Szolgáljon rövid jellemzésül az a mindennél többet mondó megállapítás, amelyet koporsója felett a halotti prédikátor tett: „Pater erat evangelicorum in Hungária ! “ kibontakozni s megszólal. A jobbágy is kezd emberré lenni. A belső embernek ez a csodálatos átváltozása csakhamar mutatkozik a tettekben is. Emberi méltósága tudatában resteli eddigi alattomosságát, nyílt lesz szavaiban, tetteiben, kifejlődik benne a becsületérzés s ez irányítja belső életének a munkában való megjelenését. Munkája lelkiismeretesebb, alaposabb, általában az egész ember megbízhatóbbá lett. Megváltozott a falu képe is. Megváltozott a határ, mert más lett az ember, ki munkájában mindezeket formálja. Észrevette ezt Rónay uram is. ő egyszerűen Ilonkának a nép között való forgólodásá- nak tulajdonítja az egészet. A valódi okra egyáltalán nem gondolt. Nem is bánta már, hogy Ilonka jér-kel a faluban. A plébánosnak már gyanusabb volt az egész ügy. ő mindezekkel kapcsolatban észre vette azt is, hogy ma-holnap üres lesz a templom s a gyóntatószéket a pókháló lepi. Tudta, hogy itt evangélizálás folyik, de hogyan és mint arra nem tudott hamarosan rájönni, A talált kincsről nem beszélt az ajak, féltette. A szív is magába zárta a boldogságot, nem engedte hírét kivinni az utcára. A rozzant pajta meg nem tudott beszélni. A jó Isten letakarta az egész
