Harangszó, 1928
1928-09-30 / 40. szám
XIX. évfolyam. 1928. Szeptember 30. 40, szám. BurlnaU-kUd Alrstal i SZENTOOTTHÁRD. V*s vármegye. ilókUidöhlritil i Alapított« KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: a Dunántúli Lntlier-Szövetséo. la Orazásoa I.uther-HzSret- aég hiTBtaloa lapja. Kéziratok, előfizetési dijak és reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztő- kiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minden vasárnap, A békesség kötele. Efezusi 1. 4.8. „Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében". . . lyi i az a kötelék, amely a keresz- ' 1 tyéneket békességben tartja és egy szent egységbe kötözi ?... Ez a kötelék a szeretet... az alázatos, szelíd, tűrő szeretet. Amint pedig minden köteléket több vékony szálból sodornak ösz- sze, éppen igy a békesség kötele is három fonálból áll. Az első szált így hívják : alázatosság. Ha igazán meg akarjuk a Lélek egységét tartani, akkor felebarátunkat nem vethetjük meg, nem büszkélkedhetünk a magunk kiválóságával — mert az ilyesmi csak arra jó, hogy szétválassza a szíveket — hanem szerénységgel, magunkról keveset tartva éljünk, így marad meg a szívek egysége. A második fonálnak neve: szelídség. Ha igazán meg akarjuk tartani a Lélek egységét, akkor nem lehet mindjárt az ég villámait kérni embertársaink fejére, akik t. i. ellenünk vétkeztek, hanem haragunkat visszaszorítva legyünk készek mindig a megbocsátásra! . . . A békesség kötelének harmadik szála a türelem, amely nem keseredik mindjárt el, ha valami jogtalanság éri, a türelem, amely mindig kész a dolgok jobbra-fordulását várni . . . Lássátok, így lehet megőrizni a Lélek egységét a békesség kötele által! . . . A Lélek egysége az az egység, amely a Jézus Krisztusba vetett hit által műköeik s amelyet a szeretet i által lehet megőrizni. Jövel Szentlélek I töltsd be mi szívünket hittel és éleszd fel bennünk a szeretet tűzét. . . „Boldog, kinek a béke minden vágya, Aki nyugalmát csak tetőled várja, Ki védő szárnyad árnyában pihen. Világ teremtő áldott Istenem I Boldog, kit tiszta szeretet vezérel. Miként a vándort csillag fénye éjjel, Ki minden sértést, bánfáimat feled, S ellenségnek nyújt mentő kezet. Boldog, ki tűrni tud minden fájdalmat. Akinek szíve tiszta, mint a harmat. Ajkán nem támad vádoló panasz, Kegyelmed neki enyhítő vigasz." Ámen * híresen maradt a tompaházi szép w uri-kastély. Lezárták mind a zöld ablak redőnyöket, mert immár az úrnő is örökre lehunyta két fáradt szemét. Halkan zörrenve hulldogálnak az udvar fehér homályára a platán levelek és a park százados fái között sóhajtozva bújdosik a szél — üres és szomorú itt minden, mert azzal a gyászos koporsóval a háznak lelke is eltávozott. Hosszú életkort rendelt számára a Gondviselés, majdnem egy évszázadot, a nagy eseményeknek — amelyekről mi már csak a könyvekből olvasunk — ő élő tanúja volt. Körülötte zajlottak le a szabadsó- harc hitregébe illő hőstettei megérte hazája leveretését, majd újra föltámadását és személyesen ismerte a nagyokat kik a nemzeti-eszmét akkor diadalra vitték. Végig kellett szenvednie a súlyos megpróbáltatást, amelyet a világháború zúdított reánk, és a lelketlen önkény- uralom túlkapása majdhogy vesztét nem okozta. És a magánéletben is, óh csak a jó Isten a tudója milyen nehéz keresztet hordozott I Fiatalon hajótörötten, másokért áldozta föl az egész életét és meg kellett érnie, hogy egymásután a sírba szálltak akik legdrágábbak voltak szívének. Ámde ő mindent elviselt törhetetlen hittel erős, akarattal és mint a kagylóba került porszem által igazgyöngy keletkezik, úgy váltott ki leikéből mindig újabb és yjabb értékeket a szenvedés. Talán azért is kellett oly soká közöttünk itt maradnia, hogy példányképül vehessük, meglátva benne a magyar nő minden kiválóságát. A híres alsókáldi Káldyak vére csurgott ereiben, a hazájához, vallásához hű megalkuvást nem ismerő protestáns uraké, és ő e fényes nevet mindvégig méltán viselte. Ahol áldozni kellett jótékony-, vallásos- vagy hazafias célra, ott elsőnek mindig ő jelentkezett, és a Káldy-kastély különleges, finom légkörét fogalommá vált, ahol befogadva lenni szerencse és kitüntetés volt mindenkinek. Oh, hogy betudta tölteni az a kis uri-dáma élénk szellemével, nagy szivjóságával a szép ódon szobákat, hogyan odaillett filigrám alakja a régi festmények, drága por- cellánok, finom ezüstművek közé! Vajha mégegyszer láthatnám, amint ott ül fekete selyemruhában, kis csipkedísszel a fején, párnázott karosszékében a régidivatu fogadószobában és vendéget lót, magas életkora ellenére a nagyvilági-hölgy minden biztosságával és tapintatával. A minden rendű és rangú vendég pedig lett-légyen bár öreg vagy fiatal, egy se érzi magát utolsónak, mert mindenkit egyformán megbecsül, mindenkivel a maga nyelvén beszél, azért érzi mindenki nagy lelki-élménynek, hogy kőréBúcsüzás.
