Harangszó, 1928
1928-09-16 / 38. szám
1928. szeptember 16. HARANQSZÓ. 293 látszik, mikor fogcsikorgatésról s a legsúlyosabb megtorlások végrehajtáséról beszél. Miért ? Nem azokért, akik már eljátszották a kegyelmet. Hanem azokért, akikre nézve még tart a kegyelmi idő. Olyanok is, akik még fel nem ébredtek, olyanok is, akik a keresésben megindultak, s azok is, akik mér a keskeny úton futnak — lásd be — hogy az állandó félelembe tartásra rászorulnak. Szept. 21. Megtérésre képesnek. Luk. 15.1—24. Ezzel a példázattal egy új ablakhoz értünk. Eddig azt láthatta Jézus, ami az emberre nézve nem valami felemelő. Most arra kerül a sor, ami vigasztaló. Ma még sokszor terhesnek érzik a megtérés emlegetését, de valamikor még rájuk köszönthet a nap, mikor a legna? yobb dicsőségre ismernek abban, hogy ézus az embert megtérésre képesnek ismerte. Még pedig a nagyon alapos és igazi megtérés, sőt újjászületés értelmében, örültél már ennek ? Szept. 22. Mindent odaadónak. Máté 13.44—46. A sötét kép egyre fényesebb lesz. Jézus olyannak ismeri az embert, aki az Isten országáért s annak kincseiért oda tud adni mindent. Pedig ennek az országnak dicsősége ma még nagyrészt rejtett dicsőség, s kincse nem lehet egyelőre úgy nyilvánvalóvá, mint a földnek látható kincsei. Az, hogy az ember tud kockázatot is vállalni a mennyek országéért, s nem számítani, nem aggodalmaskodni — még a megtérésnél is nagyobb csoda. Szept. 23. Gyümölcsöthozónak. Máté 13.1—23. Magától nem tud teremteni. Nincs az emberben semmi jó, amivel az Isten országát gazdagíthatja. Először arra van szükség, hogy Jézus szolgálhasson minekünk, s azután szolgálhatunk mi Őneki. A tőke csak a vesszőn keresztül tud gyümölcsöt hozni. Ez eléggé mutatja, mik vagyunk mi Jézusnak. S ezért mikor embert látott, mindjárt arra gondolt : milyen gyümölcsöt hozhatna ebben az Ige 1 Gáncs Aladár. A német, később osztrák császároknak (kik 1527 óta magyar királyok is voltak) temetése alkalmával sajátszerü udvari szertartás volt szokásban. A koporsó megérkezésekor ugyanis a templom bezárt ajtaját a császári ház főudvarmestere háromszor kopogtatta meg és azt kérdezte az ajtó mögött várakozó zárdafőnöktől: „Ismered-e a mi legfelségesebb urunkat, a császárt és királyt?“ Ez azt felelte: „Nem ismerem!“ A főudvarmester újra megkérdezte: „Ismered a mi kegyelmes urunkat?“ Felelet: „Nem ismerem !“ Harmadszor így tette fel a kérdést: Ismered-e a fáradt, bűnös földi zarándokot (itt megnevezte a megholtat), testvérünket? E percben már megnyíltak a templom ajtószárnyai és a főnök azt mondta: „Itt találjon örök nyugalmat!“ — Keressük Krisztus megbocsátó kegyelmét az ő vére által, hogy egykor befogadtassunk az Isten népének mennyei nyugodalmába. Benyomásaim a Fébe lelkészkonferencián. Az áldásoknak és fényességnek napjai voltak az augusztus 21—24. terjedő napok mindazok számára, akik a konferencián nemcsak résztvettek, hanem meg is nyitották szívüket a Jézus Krisztus vérének evangéliuma előtt. Régóta tartó imádságban készültünk erre a konferenciára s az imádság nem semmisül meg. A gyermeki, könnyes imádság kéréseit egy serlegben gyűjti össze és őrzi meg Isten s azután kiönti azt azon a helyen és abban az időben, amelyet az imádkozó kiesdeklett. így volt ez most is I Ügy érezzük a fényesség napjai elmúltával, hogy Isten az ő hajlékéban (Bélh-Él = Isten hajléka) evangélikus lelkészszívekbe egy színültig telt áldésserleget öntött ki. A konferencia gerincét a három nagy délelőtti előadás képezte. Első előadás ez volt: „A bűnös és igaz ember az Ige megvilágításában.“ Előadó: Mohr Henrik óbudai lelkész. „Igaz“ és „ember" ez mér önmagéban ellenmondást jelent — mondta és mégis a lelkésznek igaz embernek kell lennie. Hiszen igaz az Ur, akinek szolgál, igaz az Ige, amit hirdet. Viszont az is bizonyos, hogy az ember önnön erejéből igaz nem lehet. Az ember sorsa az volna, hogy örökre elkérhozott marad De „úgy szerette Isten a világotl. hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne el ne vesszen, hanem örök életet nyerjen.“ Ján. 3, 16. Isten Krisztust tette bűnné. Krisztust tette igazsággá, érettünk. Ember semmit nem tett hozzá és sohasem fog hozzátehetni. Tehát nem mi teszünk valamit, hanem az Ür csodája ez mibennünk. E csodát azonban csak ott adja az Úr, ahol egy lélek magát teljesen elveszettnek tudja. Egy embert vittek egyszer akasztani. Az Igehirdető, ki az ablakon át látta a menetet imára borult le és így sóhajtott: Öh ! Uram csak a Te csodád, hogy nem én vagyok ott a menetben 1 Csak ennyit mondok el az igen áldásos és igen szükséges bevezető előadás velejéből. Még a d. e. folyamán lefolytattuk a „Tanácsok theológusok számára“ c. eszmecserét. D. u. Bélák Sándor tokaji lelkész beszélt: Mennyire ismered magadat ? címen (Tim. 5, 20 v.) alapján. — Itt a hozzászólások közt különösen Deák János soproni theol. professzor fejtegetése volt kiemelkedő, aki példákkal bizonyította, hogy önmagát senki sem ismerheti meg teljesen. Igen áldásos volt Túróczy Zoltán győri lelkész hozzászólása a tárgyhoz, aki saját belső tapasztalatai alapján az önmagunk megismerésének 5 állomását jelölte meg; 1. Múltam lelkei, 2. Múltam mulasztásai, 3. Jelen nyomorult állapota, 4. Jövő tehetetlensége, 5. Elveszett és elkárhozott voltam. A konferencia második napjának nagy eseménye Pauer Irma főnöknő előadása volt: Mi érhető el az istengyermeki életben? címen. Fii. 1, 21. alapján érthető és világos okfejtéssel és illusztrációval az istengyermeki életben elérhető legnagyobb nyereség gyanánt azt emelte ki: „Eletet nyer az ember 1“ és pedig magasabbrendű életet. Istenből, Istennek való életet. Az ember eleinte nem tudja megérteni ezt a magasabbrendű életet, amint, hogy az ásványvilág sem tudja megérteni a nálánál egyfokkal magasabb növényvilágot, viszont a növényvilág az állatvilágot, az állatvilág az embervilágot. így nem tudja megérteni az embervilág az Isten világát. Ha valakiről azt mondják ; ez nagyon vallásos, az még nem jelenti azt, hogy az illető a magasabbrendű életet már elnyerte és birtokolja. A puszta külső vallásosság még nem jelent életet. Pl. a mohamedánokban túlteng a vallásosság, mégsem életteljesek. Ez a magasabbrendű élet egyes- egyedül a keresztény ember kiválósága és egyúttal legnagyobb gazdagsága. — Miért nincs meg ez az élet minden emberben ? Mert ennek éra van, az emberek pedig számítók. Az ára u. i. az élet elnyerésének, hogy elvesztem önállóságomat és Krisztusnak rendelem alá magamat. így van az, hogy sok ember nem lesz részese a mennyei életnek és alacsonyabb nívón marad. A Paradicsomban tökéletes életre voltam teremtve, de a bűn által alsóbbrendű lénnyé lettem. A kapcsolat köztem és Istenem között megszűnt. Ezt a kapcsolatot önnőn erőm által helyreállítani nem tudom, azért Közvetitő kell a bűnös ember és a szent Isten között. — Jézus Krisztus az Aki az alsóbb, — embervilágot a felsőbbrendű világgal összekapcsolja. „Én vagyok az út ... senki sem mehet az Atyához, hanem csak én általam.“ De, hogy a magasabbrendű életet elnyerhessem, el kell szakadnom valamitől és ez a valami a „bűn.“ A vonat amelyet két mozdony ellenkező irányban húz, ketté szakad. A hátsó mozdonynak le kell kapcsoltatnia. A magasabbrendű élet felé megindult, Krisztussal összekapcsolódott embernek is el kell szakadnia a bűntől, mely őt a másik irányba húzza. Ha ez a bűntől való elszakadás a Krisztus keresztjénél megtörtént, akkor életem áttétetett a Krisztusba és élek többé nem én, hanem Krisztus él énbennem. A legfontosabb tehát az, hogy élet születik (ha valaki újból nem születik, nem láthatja az Isten- országát), lelkem összekapcsolódik Krisztussal, mint a szőlővessző a szőlőtőkével. Az eképen újjászületett és új életet élő embernek természetes tápláléka lesz az Isten Igéje, a Biblia, másik életnyilvé- nulása pedig az imádkozás. Az Isten gyermeke természetes ösztönnel fordul oda Istenhez, mint az ő szerető mennyei Atyjához. Az imádsága nem lesz most már puszta szokás, hanem életszükséglet. Ily módon az ember már itt a földön összekapcsolódik a magasabbrendű élettel, a menyországgal Akinél az összekapcsolódás létrejött az boldog, mert előízét érzi a mennynek, az boldogtalan többé nem lehet, mert még a fájdalom is megédesül számára. Ezért mondotta el Pál apostol: „Nékem az élet Krisztus és a meghalás nyereség.“ Sajnos az előadóul fölkért Koch német lelkész gyengélkedése miatt távol maradt. Ehelyett Lohmann ugyancsak német lelkész egyik lejegyzett előadásét kaptuk, de csak töredékesen. Konferenciánk utolsó napján Gáncs Aladár diakonissza-intézeti lelkész tartott hatalmas előadást „Építő és ébresztő Igehirdetés" címén. Először történetileg 'ismertette a két irány fejlődését. Az Igehirdetés igazi célját. Lőhe így jelöli meg: „Az Igehirdetés célja, hogy a gyülekezetét az Ige által az üdvhöz, vezesse, megerősítse, megalapozza.“ Nem maga az Igehirdetés adja az új életet, hanem ez csak meder egy felsőbb erő a Szentlélek száméra. Igaz
