Harangszó, 1928
1928-09-16 / 38. szám
1928. szeptember 16. HARANOSZO, _______________________ 291 A kispesti erang. egyház új harangjai. Felavatásuk még a július hó folyamán ment végbe. A harangok közül a legnagyobb: „Tököly Imre“ nevet viseli, ezt a gyülekezet öntette. A ,,Hősök harangja“ és a „Csáládi harang“ Masznyi Sámuel gyülekezeti felügyelő ajándéka. A „Luther“ harangot az ifjúság öntette. Sántha Károly emlékezete. Elmentél, — itt maradt gazdag örökséged, Költői telkedből fakadt sok szép ének, Nagyobb kincsek azok, mint a drága kövek, Hárfádnak húrjait nem pengeted többet, Énekidet zengjük minden vasárnapon, Míg áll e honban a lutheránus Sión, Mi Itt magasztaljuk az örök, nagy Istent, Te az angyalokkal dicséred odafent. Elmentél, — itt maradt imádságos könyved, Mellyel felszárítasz annyi fájó könnyet, Mellyel élesztgeted hit, szeletet lángját, Ápolod szívünkben a hála virágát, Mely buzdít, vígasztal: ne csüggedjünksoha, Vérző kereszt felett fénylik a korona, Kihez Imádkoztál, az Urat már látod, Itt küzdés volt pályád, nagy jutalom vár ott. Elmentél, — itt maradt dicsöült emléked, Csak siratni tudunk, pótolni nem téged, Elhallgatott lantod, meghidegült kezed, Hideg sír ölében vetve nyugvóhelyed, Halál zsákmánya lett, ami benned földi, Nevedet az egyház mindörökké őrzi, Nap voltál, lementéi, újra feltámadtál, Remek müveidben újra itt maradtál. Elmentél, — itt maradt a fájdalom, a gyász, Melyért úgy hevültél, itt maradt az egyház, Itt a szent templomok, szószékek, oltárok, Az ige, zsolozsmák, szárnyaló zsoltárok, Lánglelkednek tüze itt ki ne hamvadjon, Cél felé az egyház győztesen haladjon, Mi jövünk és megyünk, Isten örökké él, Szentegyházunk fölött Uram Te Őrködjél I Szentantalfai Nagy Lajos. Békési ev. egyházmegye közgyűlése. A békési ev. egyházmegye ez évi közgyűlését augusztus hó 27— 28. napjain Orosházán tartotta meg. Az első napon bizottsági ülések voltak. Különös érdeklődés kisérte az iskolai bizottság ülését, melyen Bartos Pál tanügyi előadó sok üdvös javaslatát fogadták el. Említésre méltó Nikelszky Zoltán ny. tanítóképezdei igazgató, mint az Orsz. Luther-Szövetség igazgatójának előadása, melyben meggyőző érvekkel bizonyította be a hallgatóság előtt, hogy itt a tizenkettedik óra az egyházias és hazafias életet mentő munkára. Este 6 órakor a templomban gyámintézeti isten- tisztelet volt, melyen Szelényi János szarvasi lelkész mondott hatásos beszédet. Az egyházi vegyeskar szép összhangban alkalmi éneket adott elő. Másnap reggel 9 órakor isten- tisztelet vezette be a közgyűlést, melyen Kálmán Rezső egyház- megyei főjegyző mondott imádságot. A gyűlés elején Kovács Andor esperes meghatott szavakkal jelentette be, hogy az isteni gondviselés július 7-én elszólította közülünk dr. Bikádi Antal egyház- megyei felügyelőt. A közgyűlés kegyelete jeléül állva hallgatta végig a bejelentést. Majd Raskó Kálmán világi főjegyző olvasta fel emlékezését az elhunyt felügyelőségre írt adott Luther. Áldott ember, ki visszaadtad a világnak a világosságot.“ Tovább akar olvasni, de halkan kinyílik az ajtó, hátra fordul s édesanyját látja csendesen belépni. „Fiam, édes fiam, te még mindig fent vagy ?“ S kétségbeesetten csapja össze Klóra néni sovány kezeit. István elébe szalad s homlokon csókolja. „És édesanyám miért nem pihen ?“ Kérdi kedvesen. „Te rád vigyázok édes fiam, ne essen bajod, mi lenne akkor öreg édesanyáddal? S te nem vigyázol magadra, te nem gondolsz én velem. Éjjeleken át olvasol, tanulsz, tönkre teszed magad s megrablod anyádat egyedüli támaszától." „De rám pirított édesanyám. Azért én tudom, nem egészen így gondolta, csak az ágyba szeretne zavarni — itt nagyot nevet István, újra megcsókolja édesanyját — pedig ezúttal nem sikerül." „Mit csinálsz fiam ? Mi nem enged téged az ágyba ? De igazat mondj, be ne csapd öreg anyádat." „S édesanyám mit csinált ?" „Beszélgettem a jó Istennel, még pedig a te ügyedben.“ „Erre már igazán kiváncsi vagyok s rniről beszélgettek ?“ „Arra kértem, hogy adjon te néked egészséget." „Azt megadta s hálával tartozom érte.“ Összetett kezekkel mondta ezt István, mintha imádkozna. „S miről még?“ „Kértem tőle a számodra jó szívet, mely ezt az öreg asszonyt szeretni tudja.“ „Megadta azt is édesanyám. S ha a jó Isten megengedi, hogy én kísérjem koporsóját a temetőbe, akkor addig boldog lesz.“ „Azután — s itt maga elé néz a földre, valami nagyon szorítja a szívét — azután arra kértem, hogy tekintse az én nagy bánatomat, melyet éjjel-nappal hordok magammal s másítsa meg a te gondolataidat, hogy te is azt akarjad, amit én." Szemei megteltek könnyekkel. „Tudod te mire gondolok édes fiam, tudod te. Asszonyt hozzál ide a házadba, ha az nem lesz, akkor nem tudok nyugodtan meghalni. Igazán boldognak akkor fogod látni édesanyádat, ha unokája bölcsőjét fogja ringatni. Ne legyél te pap édes fiam I mert akkor elvesztem az én ártatlan jó fiamat. Romlottak azok. Te is az leszel. Ne tedd, ne. Keress magadnak egy leányt s ha az utcáról szeded fel, hozd ide ! én szeretni fogom, mert ő lesz az igaz örömöm meghozója. Fiam hallgass édesanyádra 1“ „Édesanyám mindez így lehet még.“ „Fiam !“ Klára néni felkiáltott, mintha kincset lelt voliia, megcsókolta fiát s köny- nyezve mondja : „Én tudom, te szeretsz engem, oly boldog vagyok." „S miért mondja édesanyám romlottaknak a papokat ?“ Kérdezi hirtelen István. „Ne kérdezd fiam I — mondja Klára néni s elpirul, mint egy kis leány. „Ne restelje édesanyám, hogy követ dob papjainkra, ugyanezt teszi Luther is, erről a nagy romlottságról beszélnek ezek a könyvek, ezek változtatták meg szándékomat.“ „Ki az a Luther?“ Kérdezi örvendve Klára néni. István sorjában elmondja a hallott s olvasott dolgokat a nagy vallási mozgalomról. Bevallja, hogy ő is mér híve s ha pap lenne, csakis lutheránus pap tudna lenni. Az pedig megnősülhet, úgy kívánja azt a Szentirás, Krisztus Urunk tanítása. Luthernek ez az egy tana is megnyerte volna Klára nénit a szent ügynek, de a többit is úgy üdvözölte, mint szíve régi vágyainak megvalósulásét. Aki egyben helyesen gondolkodik, az másban is meglátja a hibát. Már aludni sem küldte a fiát. Kérdezte ezt, kérdezte azt, alig győzte István a feleletekkel. Lelke üdvösségéről
