Harangszó, 1928
1928-08-19 / 34. szám
XIX. évfolyam. 1928. augusztus 19. 34. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: a DQDántúlI LntüBr-SzIlvetséo Az Országos Lat her-Szővet* ség hivatalon lapja. Kéziratok, előfizetési díjak és reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztő- kiadóhivatalának Szentgotth&rdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkósi és tanító. Megjelenik minden vasárnap. gierkeutó-UadóhlTatal: SZENTOOTTHÄRD. Vas vármegye. VlókkladóhlTatal I .Luther-Társsság* könyv- kereskedése Budapest, vm., Szentkirályl-u. Sl/a. A „HAUANB8ZO“ előfizetési ára negyedérre 1 P 28 f. Félévre 2 P 40 f. Csoportos küldéssel 10°/o-oa kedresmény. Amerikába egéas érre 2 dollár; ax utódállamokba negyedévre 1 P 00 fill. A kegyelem kiáltása. Apóst, cselek. 9.4. „Saul, Saul, mit kergetsz engem 7“ Bizony ma is akadnak olyan „keresztyének“, akik lebecsülik a mi drága hitünket, s akik előtt az egész keresztyénség valami haszontalan, gyűlöletes képzelődés. De olyan elszánt, elkeseredett ellenséget, amilyen Saul volt, ma talán mégis keresni kellene 1 . . . Izrael őrizője azonban nem alszik és nem pihen! A békesség gondolatait táplálja még azokkal szemben is, akik őt gyűlölik és ostromolják!... Saul, Saul, mit kergetsz engem ? . . . A kegyelem kiáltása ez ! Elgondolhatjuk : hogyan összerezzent Pál erre az égi szózatra. Érezzük-e, hogy az ijedelem sikolt fel kérdő szavában: „Kicsoda vagy oh, Uram?“... És felel az Úr: „Én vagyok Jézus, akit te kergetsz!“. . . Oh, mi lesz majd akkor, ha azok a sok milliók, akik ma abban a balga hiedelemben élnek, hogy Jézus halott, nem létezik, s az itélet-tartás gyatra képzelődés csak — mi lesz majd akkor, ha ezek a hitetlen milliók porba hullanak az ember-fia előtt, amikor majd a végtelenségből hangzik a szó: Én vagyok Jézus, akit ti kergettek 1... Talán a kétségbeesés szól majd ajkukon: „Ti hegyek szakadjatok reánk, s halmok takarjatok el bennünket 1“. . . Ma még nem Ítéletre jő, ma még kegyelemmel közeleg hozzánk az Ür, ma még keresi az övéit, mint egykor Sault, ma még a kegyelem kiáltása hangzik mindazok felé, akik kergetik őt! Ma még csendes szomorúsággal kérdi: Miért cselek- szitek ezt velem, hisz én vagyok Megváltótok, életemet áldoztam értetek, az én igém az életnek igéje, az én világosságom, az evangéliom világítja be életutadat, kinyújtom kezemet utánad és te mégis ellenem támadsz! Miért cselekszed ezt ? . . . Vigyázz, így elpusztulsz I A kárhozat felé sietsz — pedig én megakarnálak menteni! Saul, Saul, mit kergetsz engem! . . . Feleljük rá alázattal: Itt vagyok Uram, hívtál engem, hűséggel követlek téged . . . Téríts meg minket Uram és megtérünk I . . . „Szemem, oh Isten, könybe lábadt, Hol leljek nyugtot én szegény ? Szívemben kél igaz bűnbánat. Hogy szent törvényed megszegém. Oh, magas ég, rám ne szakadj, Irgalmas Isten, el ne hagyj! * * Szegény fejem hova hajtnalak, Ha a vallás ölére nem ? Ha tégedet nem óhajtnálak, Kit óhajtnék mást. Istenem ? Te szánod a sebhedt szívet. Boldog, aki hozzád siet!“ Ámen. i nyolcadik trianoni pgy ujzélandi pap pár hónappal ezelőtt Magyarországon járt és látogatásáról beszámolt az ottani újságokban. Azt írja többek között: „Szomorú jelenség, hogy a vezető államok miniszterei teljesen tájékozatlanok egy szomszédos ország viszonyairól, különösen, ha ez az ország 1000 éven át védőbástyája volt a nyugati művelődésnek és annyi vért áldozott ezért, mint Magyarország. Lehetetlen, hogy nem így volt, mert akkora lelkiismeretlenséget, melyik egy trianoni szerződést eredményezett, nem tudok feltételezni egyik nagyhatalomról sem. Magammal hoztam egy fekete T betűt; egy jelvényt, az Óceán másik felére; melyiket minden magyar ember szíve felett hord, hogy itt is hirdesse a magyar tiltakozást. A magyar társadalmi egység oly Ha már boldog nem lehetek. Egy búskomorságra hajló ember elhatározta, hogy a vízbe öli magát. Útközben találkozott egy kis leánynyal, aki nyomorúságban élő anyja és testvérei számára segítséget kért. Úgy is értéktelennek tartott már mindent, hát odaadta a gyereknek minden ezüstpénzét. Az örömmel köszönte meg a segítséget és holSzent István napra. tiszteletet parancsoló szimbóluma ez, amelyik figyelmezteti az egész világot a magyarokkal történt nagy igazságtalanságra. “ Szent István napján ismét sok idegen jön hozzánk. Ezek között is lesznek olyanok, kiknek fel fog tűnni ez a jelvény, különösen, ha mindenki viseli és így megmutatjuk, hogy ebben a kérdésben tényleg minden magyar együtt érez. És úgy, mint Mr. Harmsworth és az olaszok feltűzték és magukkal vitték, elviszik majd ezek is és a hazájukban is eszükbe jut a jelentősége és akadnak majd köztük ismét ujzélandi papok, akikre nekünk igen nagy szükségünk van. Tehát tegyük félre az üres kifogásokat és Szent István napján mindenki tűzze fel a trianoni jelvényt. dogan ment haza. A férfi egy percre megfeledkezett öngyilkos szándékairól s ment a kis leány után. A nyomorúságból élő, de hálás család látása úgy hatott reá, hogy azt mondotta: Ha egy kicsi jótett ennyi örömöt okozhat, akkor a jövőben másokat fogok boldogítani, ha már boldog nem lehetek, Isten bocsásd meg az én bűnös szándékomat I
