Harangszó, 1928
1928-08-12 / 33. szám
1928. augusztus 12. HARANQSZÓ. 251 A soproni Theologusok Otthona. Hanem ott van a lélek egyetlen igazi orvossága, minden emberi élet örök princípiuma, a Végtelenség izenete a földnek: az evan- géliom. Csak Krisztus evangélioma segíthet. Áthatja az életet, annak szociális, kulturális és etikai rétegeit. Kiveti onnan mindazt, ami nem a lélek számára, tehát nem is az életboldogság számára való s beleplántálja mindazt, ami isteni, ami örök, ami az ember igazi lényének feltétele és boldog következménye : a legharmonikusabb életet, iskolai emlékeimből hadd idézzem fel a különböző légritkított palackokkal végzett fizikai kísérletet. A palackokon átbocsátott villamosáram csak ott váltott ki nagyobb fényhatást, amelyik palackban legritkább volt a levegő. Krisztus evangélioma is csak ott ragyog fel a legtisztábban, ott világít a legfényesebben, ahol az ember lelkét a legkevésbbé fogja körül a földiségnek, múlandóságnak, közönségességnek szférája. Az első tehát az, hogy magunkat emancipálni tudjuk a lelki ízléstelenségek, durvaságok, a hétköznapi szürkeségek pora és szennyje alól. Világos látások, tiszta megérzések, biztos jövendő-megalapozások csak e fundamentális kezdettel indulhatnak meg. (Folyt, köv.) Egyházmegyei közgyűlések, A soproni alsó egyházmegye közgyűlése. Dr. Ajkay Béla egyházmegyei felügyelő jubileuma. A soproni alsó egyházmegye a nemeskéri artikuláris gyülekezetben június 29-én tartotta ez évi közgyűlését az egyházmegye kiküldötteinek s a nemeskéri gyülekezet híveinek nagy érdeklődése mellett. Az egyházmegyei közgyűlésen résztvett az egyházkerületi elnökség is Kapi Béla püspök és dr. Mesterházy Ernő kér. felügyelő, hogy személyes megjelenésükkel kifejezést adjanak annak a nagy tiszteletnek és köz- becsülésnek, amelynek az egyházmegye érdemekben gazdag felügyelője, nemcsak az egyházmegyében, dé egész egyházunkban örvend. Az.egyházmegye u. i. ekkor ünnepelte dr. Ajkay Béla egyházmegyéi felügyelőt abból az alkalomból, hogy értékes és áldásos munkáját immár 40 esztendő óta szenteli anyaszentegyházunknak. Dr. Ajkay Béla az egyházi szolgálatot 1888-ban kezdte, amikor a Farádon tartott egyházmegyei közgyűlés világi jegyzőnek választotta meg, tisztségét 15 esztendeig viselte s 1903-ban a Vadosfán tartott egyházmegyei gyűlésen az egyházmegyei felügyelői székbe iktattatván, 25 év óta vezeti az egyházmegyét nagy bölcseséggel, lankadatlan buzgósággal s áldozatos szeretettel. Hogy az evangélikus embernek azt a tisztgyalázatosságot, mikor tizenhét éves koromban már negyvenhat kérőm volt, mégis őt választottam. Boldog: Ugy-e? Elárulja, hogy szerette, mégis el akar tőle válni 1 Erzsi: El... örökre el! Mert az utálatosságot választotta helyettem. Boldog: De hát az Isten szerelmére, miért haragszik annyira a dohányra ? Hisz én is pipázok, mégsem válik el tőlem a feleségem. Erzsi: A tekintetes úr nem bagózik. Nem szoktatta magát arra az undokságra. Boldog: Édes, jó szívem, hát eddig nem próbáltam, nem jött kedvem rá. Nohát, nó, meg aki, ahogy megszokta, úgy le is szokhat róla. Erzsi: Igen, az az . . . leszok- hatik róla, aki akar, akiben van egy kis jó érzés, aki csak egy kis ujjhegynyit is szereti a feleségét. De ő sehogyse, a világért se. Hiába kértem szép szóval, könyörögtem előtte, hogy hagyjon fel vele, mert én ki nem állhatom. Utálom, beteg leszek tőle, ha a szagát érzem. Olyan undor fog el, hogy enni sem tudok. De hiába volt minden jó szó, könyörgés. Míg végre kifogytam a béketűrésből: kikaptam szájából a pipát s falhoz dobtam. „Nesze, lelketlen ember, nem pipázol többet : nem termeszted az undoksá- got!“ Boldog: És nem pipázott többet ?. . . Erzsi: Nem az történt, hogy nem pipázott többet, hanem dühében az ostornyéllel nekem rontott s ütött vele, amíg el nem tört s hozzá a gyerekek előtt! (Ismét zokog.) Ilyent . . . ilyent tett velem, a gonosz. Nem szégyenlette magát a gyerekei előtt! Boldog: Hát nem szép dolog séget, amelyre hitsorsosainak bizalma elhívja, alapos ok nélkül visszautasítani nem szabad, de el kell fogadni s betölteni legjobb tudása és lelkiismerete szerint, Ajkay Bélánál ez nem zengő érc és pengő cimbalom volt, hanem olyan igazság, amelyről 40 esztendőnek soha nem lankadó önzetlen és áldozatos munkája tesz bizonyságot. A 40 esztendő alatt soha sem akart az egyházban fényleni és ragyogni, hanem szolgálni és használni. Ez a szolgálat pedig nála nemcsak családi tradíció, hanem személyes meggyőződésből fakadó kötelességtudat. Ezért nem fáradt meg a 40 esztendő alatt egyháza szolgálatában s ezért helyeztetett mint gyertya a gyertyatartóba, hogy fényljék mindazoknak, kik az egyházon belül vannak. A soproni alsó egyházmegye büszke örömmel mondja a magáénak dr. Ajkay Bélát, az önzetlen szolgálatnak, lankadatlan buzgóságnak s áldozatos egyházszeretetnek e messze ragyogó példáját. Az egyházmegye háláját és ragaszkodását Farkas Elemér esperes fejezte ki ékes szavakban. Az egyházkerület hódolatát Kapi Béla püspök hozta el. Az egyházra, tisztikara nevében Mikolás Kálmán e. jegyző, a lelkészegyesület nevében Hérints Lajos tb. esperes, a felügyelők nevében dr. Takáts József, a tanítóegyesület nevében Czirék György igazgató köszöntötték. S amikor visszagondolunk az egyházmegye csendes ünnepére, az a kívánság száll lelkűnkből az egek urához: adjon elszállt éveihez újabb éveket, adjon erőt, egészséget a további szolgálatra s adjon a mi egyházunknak minél több Ajkay Bélát. A bensőséges ünnep után az egyházmegye letárgyalta szokott tárgysorozatát, melynek kapcsán meleg szeretettel köszöntötte a lelkészi szolgálatának 40-ik évét betöltött Hérints Lajos tb. esperest és Farkas Elemér esperest; kegyelettel parentálta cl a szilsárkányi gyülekezet volt felügyelőjét, Szabó Istvánt és Molnár Sándor igazgatót, volt répceszemerei tanítót. Nagyobb vitát keltett a szilsárkányi gyülekezetnek a reverzális ügyében beadott indítványa, melyre vonatkozólag az egyházmegye elhatározta, hogy az egyházkerület utján felír volt Bálinttól, az igaz. Megérdemelne valamit érte. Hanem azt is tudjuk, hogy az indulat ördöge vakká teszi az embereket s elveszi az eszüket. Erzsi: És elverik akkor a feleségüket. Boldog: Akad olyan szerencsétlen is. Erzsi: Nem szerencsétlen, hanem gonosz, lelketlen ember. De én olyannal nem leszek, nem tudok egy percig sem egy födél alatt vele élni. Boldog: Olyannal nem, hanem egy megtérő bűnössel igen. Megbocsát neki, meg kell neki bocsátani. Nem rossz ember Bálint, derék, jóravaló ember. Egyszer ő is az ördög hálójába került. Tudom Istenem, ezután jobban fog vigyázni, hogy többé bele ne jusson. (Folytatjuk.)
