Harangszó, 1928
1928-08-05 / 32. szám
242 HARANÜSZÖ. 1928. augusztus 5. Szeretettel felhívjuk a szülők figyelmét egyházkerületünk középiskoláira: a soproni lyceumra, a bonyhádi reálgimnáziumra, a kőszegi leánylyceumra és a soproni tanítóképző intézetre. Őseink ezen intézeteket nagy áldozatokkal azért építették meg s azokat egyházunk munkával és áldozatos anyagi erővel azért tartja fenn, hogy nemzeti kultúránkon kívül szeretett evangélikus anyaszentegyházunkat is szolgálják s jövendőjét építkessék. Kérjük és elvárjuk egyházkerületünk gyermekeket taníttató családjaitól, hogy fiaikat és leányaikat ne vigyék idegen iskolákba, hanem küldjék el azokba az áldott, értékes hivatást teljesítő, tudást, érzelmet és akaratot gazdagító iskoláinkba, amelyeknek falai között a hűséges lelki édesanya öleli keblére gyermekeit. Felvilágosítással és támogatással mindenkinek pásztori szeretettel szívesen szolgál gyülekezetének lelkésze, nemkülönben a tanintézetek igazgatósága is. Anglia nagyságának a titka ? — a királynő a nyitott Bibliára mutatott rá. Aki a Bibliának hatását egyszer önnön életében megtapasztalta, az bizonyítás nélkül is tudja, hogy az angol királynő igazat mondott. Hadd mondjak el néhány tényt Anglia jelen közállapotairól. Csak a háború utáni Angliát volt alkalmam megismerni s angol emberek arról panaszkodnak, hogy sokat sűlyedt népük a háború következtében. És még ma is az angol rendőrt kard és revolver nélkül látjuk intézkedni az utcán. Mintha az erőszak ezen eszközeire nem is volna már szükség, mert mindenki engedelmeskedik, elég. egy szó vagy egy kézmozdulat. Öröm volt látnom az Istenországa békességéhez való ezen közelséget nekem, aki gyermekkorom óta ahoz szoktam hozzá, hogy a magyar csendőrök kardlappal és puskatussal simogatták a szilaj legényeket a tiszaföldvári vásárokon. — Amikor a glasgow-i postahivatalnak egy csomagot adtam át, hogy azt Manchesterbe küldjem, elismervényt nem kaptam róla. Mivel Európában érzékeny veszteségek értek már ezen a téren, aggódtam a csomagomért és elismervényt kértem. Ekkor tudtam meg, hogy az angol postán se szállítóvél, se átvételi elismervényezés nincs. Ráírom a címet a csomagra és elviszik annak, akinek szól. Ha valaki aggódik, kiállítja önmaga az elismervényt, amelyet aztán a posta lebélyegez. Tagadhatatlan, hogy a rémes háború Anglia közállapotait is alaposan szétzilálta. De ez az ország meg fog ujhodni a Jézus Krisztus élő erőiből, vasárnapi iskolái és Bibliái által. A te hited megtartott tégedet. Egy hitetlent betegágyánál körülállták a barátai és buzdították őt: Kitartani, kitartani 1 Jó, jó, mondta a haldokló, de mit tartsak ki, mikor nincs semmim, mikor nincs mibe belekapaszkodnom. Mennyivel boldogabb a hívő, aki hallja a hit biztató szavát: Bízzál, a te hited megtartott tégedet . . . Ilonka : Miért félnék tőle ? Gabi: Miért nem jöhet hát be? Ilonka: Egyszerűen azért nem, mert nem lesz akkor helyem az irodában. Gabi: Vagy úgy?... Oh, hát csak ne tudna hazajönni. Ilonka: Azt hiszem, még úgysem érkezik haza. Nagy dologban jár. Gabi: Házasodik ? Ilonka: Még nem. Majd csak azután készül. Előbb főjegyző akar lenni Nagykalidán. Jövő héten lesz a választás Gabi: Korteskedik ? Van kilátása a megválasztásra? Ilonka: Azt mondja ő, hogy biztos neki. Gabi: Oh, hát választanák meg. Ilonka: Miért kívánja ? Hisz maga még nem pályázhatik a helyére. Gabi: Hát csak kívánom azért neki. Ilonka: Tiszta szívéből ? Gabi: Legtisztább szívemből. A modern ember és a Krisztus. Irta : vitéz Magassy Sándor. A mai ember, a modern ember valóban irigylésre méltó ember. Soha senki nem tudott még annyit, mint a mai modern ember. Évszázadok nehéz problémái ma már úgyszólván gyermek-elméletek; sőt ami ezelőtt tíz esztendővel még a legnagyobb tudósok képességeit is meghaladta s óriási kérdőjelként állott a gondolkodók előtt, az ma már napirendre tett „bakateH“ dolog. Minden eredményesebben dolgozó tudományos rendszer világhatalmi követeléssel indul neki a világnak; kisebb-na- gyobb táborokat toboroz maga körül, kiforgatja sarkaiból a régi gondolkodásmódot, új medret vág Ilonka: Akkor nekem nem jót. kíván. Gabi: Magának ? 1 Ilonka (elszomorodva)■' Nekem . . . Nekem. Gabi: Miért, Ilonka ? Ilonka: Jaj, maga igen rosszat kíván nekem. Nem vártam ezt magától. Gabi: Nem értem, miért kívánok magának azzal rosszat, hogy Szívósnak szerencsét kívánok. Tán sajnálja, megsiratja, hogy elmegy innét?! Ilonka (majdnem sír)- Ilyen maga . . . így törődik maga csak énvelem. Gabi (kétségbeesetten): De Ilonka kisasszony ! Szóljon, sajnálja ? !... Tán... tán őt szereti? Szóljon, az Isten szerelmére, mert megfojt a borzasztó iroda levegője. Ilonka: Nem . . . nem, éppen azért kíván maga rosszat nekem, mert nem szeretem, mert. . . mert soha se tudnám szeretni. Elment az én Rózsám... Népszínmű egy felvonásban. 4 Irta : Csite Károly. Ilonka: Segítettem már sokat nagyapusnak írni. Tudja? Mindenféle másolásokat. Gabi: Én is még csak ott tartok: másolgatok. Ilonka: No, várjon, délután, amikor végzek a vasalással, bejövök segíteni. Jó lesz? Gabi (felugrik, táncol örömében, mint igazi gyermek): Nagyszerű lesz ! Oh, be jó desz 1 Aranyos lesz ! Azt hiszem, nem is az irodában, hanem a mennyországban leszek. Milyen szép, milyen tündéri ez a hivatal! Ilonka: Ne örüljön előre. Hátha megjön Szívós úr, az adóügyi jegyző. Gabi (elszomorodik): Akkor nem jöhet be maga?! Ilonka: Nem. Gabi: Miért? Fél tőle?
