Harangszó, 1928

1928-07-01 / 27. szám

212 HARANGSZÓ. 1928. július 1. OLVASSUK A BIBLIÁT! III. Isten nevel. Júl. 2. Az alázatosságra. 119. Zsolt. 71. v., Máté 11 .29. Úgy kezdi rajtunk az Ö munkáját, hogy alázatosakká tesz. Az O országa kincseihez : a bűnbocsénathoz, kegyelemhez, örökélethez csak azok jut­hatnak el, akik alázatos életet élnek, akik tehát érzik bűnösségüket, tehetetlenségü­ket az Isten előtt s megalázkodva alá tudják magukat vetni Isten parancsainak s érzik kicsiségüket a világ és az emberek előtt is. Ez nem gyáva meghunyászkodás, hanem nagy jellembeli kiválóság, nem hiba, hanem erény. Életemben a gőgből, a büszkeségből, a kevélv hitetlenségből mennyit kell Istennek, az ö nevelő mun­kájával lefaragni, míg végre életem fölé Írhatja : ime az alázatos ember I Én magam is elősegítem-e Istennek ezt a munkáját ? Igyekszem-e alázatos lenni ? Júl. 3. Az igazságszeretetre. Máté 7. 1—5., Ezsaiás 5.20. Sok tekintetben elfo­gultak vagyunk, különösen másokról való véleménynyilvánításban. Különböző érde­keket tartva szem előtt, képesek vagyunk az igazságot meghamisítani, a magunk hibáit elpalástolni, míg embertársainkét annál többször emlegetni. Az igazságsze- retetünket és az igazságérzetünket sok­szor megcsufoljuk. Ezért van egyéni és társadalmi életünkben annyi baj és civó- dás, békétlenség és elégedetlenség. A sze­retetlen, elfogult Ítélkezés helyett az igaz­ság bátor megvallására kell törekednünk. Ez lebegett a szemeim előtt mindig ? Bátor kimondója voltam mindig annak, amit az igazság kívánt tőlem ? Elég nagy az igaz­ságszeretetem ? Júl. 4. A megbocsátásra. Máté 6.12., 18.21—35. Mi nem élhetünk Isten megbo­csátása nélkül, Imádságunkban állandóan kérnünk kell ezt Tőle, hisz naponkénti életünk tele van vétkezéssel Vele szemben. Ezért tanított meg minket Jézus a Miatyánk ötödik kérésére. Sok ember elfelejti azt, hogy ebben a kérésben mi Istentől bo­csánatot kérünk, mi ezt Istentől egy fel­tétellel kérjük, hogy t. i. mi is megbocsá­tunk embertársainknak. Nem vehetjük az ajakunkra ennek a kérésnek az első ré­szét addig, mig nem teljesítjük a másodi­kat. Megbocsátottunk-e mindig? Képmu- tatás nélkül, őszintén, szívből-e? Isten mindig igazán megbocsát nékünk, becsület dolga az, hogy akkor mi is igazán meg­bocsássunk. Tudok szívből megbocsátani? Júl. 5. Az adakozásra. Lukács 6.38. A szülő olyanná neveli gyermekét, mint amilyen maga. Istennek a nevelő mód­szere is ez. Isten velünk szemben a leg­nagyobb adakozó ; minket is adakozókká nevel. Isten minden tette csupa ajándé­kozás ; azt akarja, hogy a mi életünkből se hiányozzék ez. A kér. ember egyik életeleme az, hogy tud adakozni. Ránézve ez nem kényszerűség, hanem lelki szük­séglet. Boldog ha megteheti. Milyen kár, hogy az emberek nem látják meg, hogy minden felhívás mögött isteni Ígéret van : nektek is adatik. Szem előtt tartottam-e én ezt mindig ? Eljutottam-e mér addig, hogy az adakozás lelkiszükséglet? Júl. 6. A hűségre. Máté 25.14—30. Isten kitüntetett azzal, hogy mér itt a földön értékeket, javakat bízott ránk. Minden, amink van, az 0 ajándéka. Azért adta, hogy hűségesen megőrizzük és gyarapít­juk azokat. Egyszer majd számon fogja Énekszó. Egy ének cseng és száll az ég felé. Hit, remény, szent vágy olvad fel belé. S mintha a lélek fenn az égben járna. Angyali kórus felel vissza rája : Dicsőség legyen fenn a magasságban I seng, cseng az ének tisztán, szórnyalón s megenyhül rá minden fájdalom. Levet a lélek minden földi terhet És megtisztulva keresi a mennyet: Dicsőség legyen fenn a magasságban ! Mintha csak hozzánk hajolna az ég. A föld elveszti szürke, bús színét. S mintha a fényár egyre sokasodna, A föld fiait az ég átkarolja : Dicsőség legyen fenn a magasságban ! Aranyszinekben pompázik a fény. A szívek mélyén éled a remény. Győztesen zeng az angyalok imája: Bűnös halandó immár meg vagy váltva ! Dicsőség legyen fenn a magasságban! Cseng, cseng az ének felhős föld felett. Téged magasztal örök Szeretet: Ki a hit fényét, bármily bús az éjjel. Elhinted a lelkűnkbe szerteszéjjel . . . Dicsőség legyen fenn a magasságban ! HORVÁTH IMRE. kérni tőlünk, hogy mit tettünk a ránk- bizottakkal ? Milyen borzasztó lenne, ha hűtleneknek találna! Hűségeseknek kell lennünk, hogy nyugodtan állhassunk eléje de azért is, hogy többet bizhasson ránk akkor, ha megjelenünk előtte. Úgy keze­lem-e mindenemet, hogy rámondhatom nyugodtan, eddig nem voltam hűtelen. hanem igyekeztem hűséggel élni, vagy vádol a lelkiismeret ? Tanuljunk hűséget. Júl. 7. Az imádkozásra. Máté 6. 5—18., 7.7—12. Akinek életén Isten elkezdte az ő nevelő munkáját, annak az élete ter­mészetesen imádkozó életté lesz. Imádság nélkül az élet nem igazi élet. Hisz az imádság köt össze az Istennel, az imád­ság az a kapocs, amellyel az én életem belekapcsolódik az’Isten életébe. Az imád­ságra ép oly szükségünk van, mint a virág­nak a napsugárra. Az imádság ha meg­szűnik, elhal a lélek. Amikor imádkozunk elmondunk Istennek mindent, ami a szí­vünkön van: kérünk tőle és megköszö­nünk néki. Szoktunk-e Isten elé járulni és hozzá imádkozni ? Annyi alkalmat ad erre! Tanuljunk meg imádkozni. Júl. 8. Mindezek által igaz életre. Ef. 4.20—24., Gál. 20.20. Isten olyan emberek­ké akar nevelni, akik a bűnnel szakítanak s elvetik maguktól mindazt, ami elválaszt az Istentől és beleviszik az életükbe mind­azt, ami közelebb visz az Istenhez, tehát akik új, szent életet élnek. Ezt az életet, amelyre Isten nevelni akar. Jézus Krisztus hozza. Isten nevelő munkáját akkor érez­zük magunkon, ha eljutottunk Jézus Krisz­tushoz, ha elmondhatjuk azt, amit az apostol mond önmagáról, hogy őbenne a Krisztus él. Elmondhatom-e ezt én, vagy te ? Attól függ, hogy milyen a Krisztushoz való viszonyunk. Közel vagyunk-e hozzá, vagy még távol ? Mi nem akarhatjuk to­vább az Isten munkáját megvetve a bűnös életet élni távol a Krisztustól. Adakozzunk a Harangszó terjesztésére. Megkezdődik a protestáns egyházi kölcsönök folyósítása. Örömmel értesülünk, hogy a két hónap óta folyó országos jellegű mozgalom, melyet az evangéliumi egyházak hiteligényeinek kielégí­tésére szervezett Protestáns Köz­ponti Hiteliroda indított meg és vezetett megfeszített munkával, tel­jes sikerrel járt. A prot. egyházi hatóságok és maguk az egyházak vezetőségei is teljes megértéssel támogatták ezt a nehéz munkát s ennek tulajdonítható, hogy az egy­séges föllépés olyan komolyságot és súlyt kölcsönzött az akciónak, hogy annak jelentőségét a kölcsön­adó amerikai pénzcsoport épp úgy méltányolta a maga kivételesen olcsó feltételeivel, mint a magyar királyi kormány, amely egyelőre 3,500.000 dollár, körülbelül 20 millió pengő egyházi kölcsön behozata­lához adta meg az engedélyt és egyúttal azokat az illetékkedvez­ményeket is megadta, amelyek még inkább hozzájárulnak az egy­házi kölcsönök olcsóbbá tételéhez. A kölcsönnek az E. H. Rollins & Sons newyork-bostoni amerikai protestáns bankár cégnél történt lekötése és a kormányengedély elnyerése után szükségessé vált a kölcsön kibocsátására alkalmas szervezet létesítése is. Ez is meg­történt. Megalakult a Protestáns Országos Hitelszövetkezet, mint az Országos Központi Hitelszövetke­zet tagja. A szövetkezet az O. K. H. előzékenységéből külön orszá­gos hatáskört nyert és egyik alapja lesz a protestánsok további gazda­sági szervezésének és megalapo­zottságának. A Prot. Orsz. Hitel- szövetkezet elnöke dr. Baltazár Dezső püspök. Igazgatósági tagok : Geduly Henrik és dr. Antal Géza püspökök, dr. Kováts J. István theol. tanár, nyug. államtitkár, dr. Szabó Sándor országgyűlési képv., nyug. főispán, dr. Benedek Zsolt, az Egyetemes Konvent tanácsosa, dr. Mikler Károly nyug. jogakad. dékán, Rigó József ref. lelkész és Czebe László lapszerkesztő. Az amerikai pénzcsoportot dr. báró Madarassy-Beck Gyula, az O. K. H.-t, dr. Graff Ignác az 0. K. H. jogtanácsosa képviseli az igaz­gatóságban. A felügyelőbizottság elnökévé Janka Károly egyházker. főjegyző, tagjaivá pedig Barabás Samu, dr. Berky Gyula, vitéz Gör-

Next

/
Oldalképek
Tartalom