Harangszó, 1928
1928-06-24 / 26. szám
1928. június 24. HARANGSZÓ. 203 A budapesti fasori ev. gimnázium. A középiskolai tanulmányi versenyekben növendékei 62 egységgel az elsők az országban. képest jó. A munkás ember is kényelmes lakásban lakik s emberséges életet él. A gazdasági viszonyok súlyosbodását természetesen ők is megérezték, Hiszen sokan hetenkint csak három nap dolgozhatnak. Az apákat s anyákat nem kell félteni. Az elveszítés veszedelme a fiáknál, leányoknál és unokáknál kezdődik. A tartós életberendezkedés Amerikában csak a beolvadás és fut-fut éjnek idején a lelkészlak felé. Bezörget s kiélt: — Bértfay — Bártfay, jöjjön, jöjjön, gyorsan, a lányom hívja ! — Béla fent virrasztott s imádkozott s Tornyayval rohant Katinkához. Az ő szívében is halál- félelem honolt. Félt, hogy elveszti drága kincsét, akiért annyit imádkozott. Odaértek ... és Katinka szenvedő kezét megfogta s lázban égő kedves madárkáját nézte nagy . . . bánatos szemeivel. .. s a szerelem legkedvesebb szavait suttogta neki. S Katinka egész éjjel érezte az ifjú kezeit, lázálmai róla szóltak. S az apa megtérő szívével értük imádkozott, nem bánta most mér, ha az egész világot is elveszti, csak a leánya boldogságát, egészségét lálhassa. Mily csodás kép volt ez 1 A szerelem két ifjú tavaszlelke, a tövisek, szenvedések utján, a meggörnyedt, megtért, imádkozó apa, aki elhívta a halált a Tornyay házhoz s most imádkozó sz wel kergeti el. Isten feloldja a jégszíveket, meggyógyítja a fájó sebeket s megbocsát az ellene vétkezőknek, az igazán megtérőknek. Élet . . . vagy halál I Viruló napfényes boldog jövő, vagy fekete halál, pusztulás? Ez volt a kérdés a Tornyay ház felett. És az Isten elfogadta a sok-sok áldozatot, a kiengesztelődést hozta e házra. Reggelre Katinka lázálmai megszűntek s mire az aranyos hajnali nap besütött virágos ablaaz angol nyelv elsajátításával lehetséges. Ha megkérdeztük, hol jobb az élet, sokszor csak egy alágördülő könnycsepp adott választ. — Csak annyit tudjak össze- kuporgatni, amennyi a hajójegyemre szükséges — mondja egy öreg — hazamegyek, bizony hazamegyek . . . Magyar véreink magaviseletére, életére még egy jellemző esetet mondok el. A buffalói nagy esti kán ágyára, ő is tudott mér mosolyogni a körötte levőkre s édesen susogta : — édes apám . .. édes szerelmem . . . S a megtérő apa keblére ölelte leányát s Bélát. . . s megtört szavakkal fűzte egymáshoz őket: — Legyetek egymásé kedves gyermekeim. Amit vétettem Isten és ti ellenetek, ezerszer megbántam, megbűnhődtem érte. Nem vagyok a gazdag Tornyay már, hanem csak a koldus, aki Istentől bűnbocsánatot, könyörületet, irgalmat kér. Bocsássatok meg nekem ti is kedves gyermekeim, legyetek boldogok s én csak most már arra kérlek benneteket, hogy a ti kedves, egyszerű, boldog családi fészketekből adjatok egy kis zúgot, ahol öreg, vezeklő napjaimat átélhessem, ahol örülhessek a ti boldogságtoknak. S az ifjú pár könnyei összefolytak az öreg könnyeivel s az Isten aranyszemeivel bemosolygott az újjáébredő lélek tavaszvilágra, a megpróbáltatások után ime megszületett a boldogság csodálatos szépségű virága: a békesség, szeretet! Egy hétig tartott, míg Katinka teljesen felépült betegségéből, minden nap egy szépséges virág volt a két ifjú lélek életében, mindennap nyugodtabb volt Tornyay lelke, örült annak, hogy az Isten, akit megtalált, megbocsátott neki s kiengesztelődött iránta. Mindennap lejárt felesége koporsójához s banketten történt. A buffalói polgármester beszélgetés közben ösz- szehasonlította a magyart a más nemzetbeliekkel és végül is azt mondta, hogy a magyar emberrel sem a törvény, sem a bíróságnak nincsen baja. Becsületes, derék, szorgalmas emberek minden munkában. — Különösen a családosak! — tette hozzá. Ezt azután a felköszöntőjében a nagy nyilvánosság előtt is elmondotta. Én is azzal a meggyőződéssel hagytam ott Amerikát, hogy az ott élő magyar testvéreink a legjobb külpolitikát csinálják: becsületes, munkás élettel tisztességet és becsülést szereznek a magyar nemzet számára. Jőve! Jézus, légy vendégünk. Egy lelkész ép akkor látogatott meg egy munkáscsaládot, mikor az asztalnál ültek. Megkérdezte őket, hogy imádkoztak-e? A családfő haragosan úgy válaszolt: Nekünk nagyon rosszul megy a sorunk. Nemsokára azonban betegágyán láthatta meg a lelkész azt az embert s megkérdezte őt, hogy miért nem eszik. A beteg így felelt: Igen, hogyha éhes lennék! S akkor így szólt a lelkipásztor: Az étkezéshez éhség is szükséges s mind a kettőt Isten áldásának kell tekintenünk. Attól fogva azután imádkoztak étkezés előtt. ott kérte őt, hogy bocsásson meg kegyetlen kőszívéért, most már kikaparta volna a földből a szelidlelkü hitvest mind a két kezével, de már nem lehetett. E hét végén megütötték a dobot a Tornyay birtokok felett. Mindenük elveszett.... Nem maradt meg más, mint a kastély s annak aljában a sírbolt, melyet Bártfay megtakarított pénzéből váltott meg. így lett a gazdag nábobból koldus Tornyay, így lett a kincs, vagyon, fény, pompa semmivé, így lett a kacagó, mulató kastély csendes, néma hellyé, ahol ma már csak az elmúltak szellemei találkoznak éjjelenként. A mulató élet helye temető lett. Porba omlott a dac, a büszke akarat, a hatalmas Isten előtt, aki világokat dönthet porba hatalmas kezével, aki volt, van és lesz mindörökre... * * * S míg fenn a kastély komoran, némán áll, intve az arra menőket Istenre, addig ott lenn a kicsiny lelkészlakban épül mér a boldogság kicsiny fészke. Gondos anyai kezek ültetgetik a boldogság-virágokat s a megtérő édesapa alig várja már azt az időt, amikor a fiatalok kibontják szárnyaikat s egybekelnek. A romok tövében új élet fakadt ... A büszke vér árnyékában kinyif- lott a kis ibolya, a szelíd, szerény, egyszerű boldogság virága. (Folytatjuk.)
