Harangszó, 1928
1928-01-15 / 3. szám
XIX. évfolyam. 1928. január 15. 3. szám. AltpíUtU KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: a DuíBtüIl Lntüer-Siöretséo. Az Országos Lnther-Szoret- ség klratalos lapja. Kéziratok, előfizetési díjak és reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztőkiadóhivatalának Szentgotthlrdra (Vasrin.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minden Tasámap. Boldog az, ki életében, Buzgón örvend Istenében. SzirkMitj-klritklratal t szentgotthArd. Vas vármegye. FKkkladtfhlTital: .Luth.r-Társaaág“ könyr- kereskedése Budapest, VDI., Szentkirályi-«. 51/a. 1 „HARÜSÖSZO“ előfizetési ára «egyedérre 1 P 28 f. Félévre 8 P 40 f. Csoportoe küldéssel 10*/*-oe kedvezmény. Amerikák* egész évre 2 dollár; ez utódállamokba ■egyedérre 1 P 60 üli. Az első szó. Lukács 2.49. »Nem tudjátok-e, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai ?• J ézus, aki minden ember számára: út, igazság és élet, ezt az első üzenetet küldi az emberiség nagy táborának. Gyermek-ajakról hangzik a szó, de mégis olyan mély értelmű, sokat mondó a kijelentés ! Szól ez mindegyikünknek, akik arra vagyunk elhíva, hogy a Krisztus követői legyünk. Hányszor felvetődik a kérdés: Miért élünk e világon? Mi célja van e földi életnek ?... A nagy kérdésre méltó feleletet ad Jézus első szava: Azért élünk, hogy mi is foglala- i tosak legyünk azokban, amelyek :,a mi Atyánknak dolgai“. — Jézus ) élet-célja, szent rendeltetése tehát ; ez: cselekedni Isten akaratát és befejezni az ő munkáját, s ki kételkednék abban, hogy a mi életünk célja ugyanez, s rendeltetésünk ugyanilyen szent és magas i Isten azt akarja, hogy mi az ő parancsolatai szerint éljünk, akaratát mindenkor, boldogan csele- kedjük, Isten-szeretet és ember- szeretet lakja szívünket. Adjunk számot arról: miként cselekedtük idáig Isten akaratát, atyai parancsát ! Dicsekedhetünk-e a hitnek cselekedeteivel ?... De még az sem elég, ha csele- kedjük Isten akaratát. Nemcsak cselekedni, de el is kell szenvedni azt, amit Isten akar, amit reánk mér! A földi szenvedés sokszor Isten akaratából szakad reánk. Ne felejtsük ezt el. Mikor megtelik szemünk könnyel, és egymás után szakad fel belőlünk a sóhaj, emeljen fel, vigasztaljon bennünket újra meg újra az a gondolat, hogy aki türelmesen szenved, az a legnagyobbat cselekszi, amit földi ember egyáltalában még cselekedni tud: engedelmeskedik Isten parancsának, beteljesíti Isten akaratát!. .. »Taníts e földön szentül élni, Istentől küldött Mesterem, Embert szeretni, Istent félni, Hogy életem boldog legyen. Ki Istent fél, embert szeret, Boldog az mindenek felett. * Találjak kedvet teelőtted, Midőn szívemmel áldozom, Ha felettem a test erőt vett, Te légy megmentő angyalom. Oktass példáddal engemet, Oh mindenható szeretet I“ Amen. * Több jut egyre. D unántúliasan szólva: »öreg ómádi “-ban a múlt év tavaszán az Orsz. Ref, Tanító-Egyesületnek egy nagyszerű „Üdülőháza“ épült más- félezermillió koronán. Ennek impozáns dísztermeiben tartották a nyáron az istentiszteleteket, amikor zsúfolásig megtelt a szép terem. De az ifjú nép nagy sajnálatára vajmi hamar elmúlt a szép nyár, s jött az ősz, mikor egyszerre oly néma, s kihalt lett a Balaton szép vidéke, remek fürdőjével együtt! A díszterem hiába várta az ünnepi sokaságot, már a harmóniumot is elvitték a községházi iskolába, hol ezután minden hónap első vasárnapján tartják az istentiszteletet. Mikor itt gyéren gyülekeztek a hívek, H. Gy. volt orszgy. képviselő tréfás hangon azt a megjegyzést tette: Kevesen leszünk ? No de sebaj! Legalább több jut egyre! — Eltűnődtem e mondáson! Ha anyagi javakra, földi kincsre, örökségre értjük, akkor talán igaz mondás lehet ez. Ha sok kanál merít a tálból, hamar kiürül. Ha a nemes angol lord Rothermere százezer pengős adományára sok a szegény jelentkező, akkor kevesebb jut egyre-egyre. De ha lelki-szellemi kincsekre gondolunk, akkor épen az ellenkezője igaz. A karácsonyi angyalok öpÖRSiftt'^íwji&Tsspk a bethlehemi pásztoroknak szól, hanem minden népnek! Az Istennek üdvözítő kegyelme megjelent minden embereknek, mondja Pál apostol (Titus 2.H.) Azért intett a szent ének: „Jer istenfélő emberek mindnyájan egybegyüljetek!“ Minél többen s lelkesebben éneklik a szent éneket, annál inkább áthatja az minden egyes embernek is a szívét s lelkét. A lelkipásztor könnyebben prédikál, ha tömve van a templom, mintha kiáltó szónak érzi magát, melyre senki se figyel. Minél nagyobb áhítattal hallgatják, annál boldogabb, de a hívek is szinte átmelegesznek, s mintegy meleg delejes áram hatja át az egész közönséget az az isteni szikra, mely Krisztus örök, szép evangéliumából kiárad rájuk a lelket emelve, a szívet nemesbítve, a bánatot enyhítve s mindnyájukat egy magasabb, tisztább, szentebb szellemi légkörbe emelve. Drága magyar Népem! Vedd azért jól szívedre azt az üdvös, jó tanácsot, mely abból a szép cikkből: „Készüljünk a prédikációra!a feléd árad! Ne a világ fiainak példáját kövesd, kikről ugyan maga Jézus is azt mondja, hogy eszesebbek a világosság fiainál; — de csak olvasd el a 73. Zsoltárt s akkor
