Harangszó, 1928

1928-05-13 / 20. szám

1928. május 13 HARANQSZÓ. 157 az Úr teljes melléállást kíván, egész lelke­det akarja Üdvözíteni s épen azért egész lelkedet kéri tőled a maga szolgálatára, imádására. HQ vagy-e hát, vagy képmutató? Máj. 19. A Krisztus követésében. Máté 26.49 Judás vagy-e? Követed-e a Krisz­tust, de csak azért, hogy árulójává lehess ? Képmu'atóan az Ö tanítványai közé számí­tod magadat, pedig az életed, ki nem mon­dott gondolataid s véghez vilt cselekede­teid egyaránt arról tesznek bizonyságot, hogy nem 0 a Mestered, hanem a farizeu­sok tanítványa vagy. Jól nézd meg lelked tükrét, a Krisztushoz térő bűnbánó Mag­dolna s a tékozló fiú képe néz-e onnan vissza reád, vagy talán inkább a gőgös farizeus, az öntelt írástudó tekint-e belőle reád nagy képmutatással. Ne szájjal nevezd magad a Krisztus hívének, de élettel tégy erről bizonyságot az emberek előtt 1 Máj. 20 Az önvizsgálatban. Galata 6.s. Ma, vasárnap estén nézz vissza e hét estéi­nek számadásaira s vizsgáld meg önma­gadat, igazán adtál-e számot Isten előtt önmagadról. Nem ítélted-e jobbnak, maga­dat a valóságnál, nem állapítottad- e meg magadról, hogy te mindazokban nem vagy képmutató, melyeket e héten tőled meg­kérdezett az Úr igéje s nem követted-e el épen ezzel a legnagyobb képmutatást. Légy alázatos s bfinvallóan törödelmes. Ne tartsd magadat állónak, hogy el ne essél. Ne di­csekedj vámszedő voltoddal, hogy ez által is farizeussá s képmutatóvá ne légy. Tá­maszkodj inkább a Krisztus bűnöket el- törlő golgothai váltság halálára, mint egye­düli s nem emberi érdemre. Képmutatás nélkül valid be, hogy rajtad is egyedül csak ez segíthet 1 Ab»rry Gyula. Jarvis Anna. 1918-ban egy Jarvis Anna nevű leány az Észak-Amerikai Egyesült Államok Philadelphia nevű városában megünnepelte édesanyja emlékét. Gondolva azt, hogy soknak épen olyan kedves volt az ó édesanyjuk, mint neki, először a barátnőit, isme­rőseit kérte meg, hogy ünnepeljék meg vele hasonló módon édesanyjuk emlékét. A gondolat pártolókra talált, hisz édesanya csak egy van a vilá­gon s nincs olyan rossz anya, aki­ben valami szeretet ne lakőznék s akire a legnagyobb gonosztevő is gyengéd érzelmekkel ne gondolna. Hamarosan azután Jarvis Anna moz­galmat kezdett az egész országban, hogy mindenütt ünnepeljék meg az anyák napját. Néhány év múlva az Egyesült- Államok kormánya elren­delte az anyák napjának megünnep­lését. Azóta Amerikában általánosan ünnepük az anyák napját. „A legédesebb hangot, mely elbűvöl-bájol, A legtisztább fényt, mely az égig világol, A legszebb virágot, mely a főidőn nyílik, A legszentebb lángot, mely lobog a sírig, Ott találod, ahol kezét összetéve Áldást esd az anya kedves gyermekére." Papné volt, igazi papné. A büki parókhiára gyász borult. A szenvedések feszülő csendjében hir­telen elnémult valami. A rég becsukott kapu lassan kitárult s egy szép tavaszi délután halkan elment a Nagytiszteletü Asszony. S míg tavasz tombol a földön s a leve­gőben mámoros madarak úsznak, míg or­gona illata ölelkezik az éggel 8 cfupa ho- zsannás ígéret, fű, fa, színtelen fagyökér, s vágyak beteljesüléséről'álmodik a szív, a kapu lassan kitárul 8 egy otthon újból üresen marad. Oh és milyen üresség marad ott, hol annyi gazdagság elé tárul a kapu. Hol any- nyi szív vonaglik a távozo után. Hol annyi életszépség omlik el. Üresen maradt a templomban egy szék. Üresen a kis virágos udvar. Üresen a va­sárnapok, a falu, az asszonyszivek s üresen maradt az otthon melege, melynek arany húrjain 40 éven át zengett a lélekből fakadó szó: Édes Uram“. —■ Édes uram, édes gyermekeim Zen­gett az aranyhúr s takart el, fedett be min­dent a szeretet, mint zöld mezőt a nyári nap melege. .És ha jövendőt tudok is mondani é3 minden titkot és minden tudományt ismerek is és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy begyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi vagyok“. Elnémult immár a zengő húr. Lecsukód­tak a jóságos szemek. Lehanyatlott a Nagy­asszony keze. S már csak mint élő, messzi világító, drága emlék lebeg ködfátyoloB szemünk előtt. Mert nemcsak az édes uram árván maradt szeme harmatos. Nemcsak a szerető gyermekszívek vonaglanak utána, nemcsak kedves kis faluja siratja, meleg könnyet hullatunk messzi sírjára mind, kik őbenne nemcsak az igazi hitvest és igazi édesanyát szerettük, de bámultuk az igazi magyar asszony tündöklő erényeit és a világító homloku igazi protestáns papné eszményéi is. Mert papné volt ő, igazi papné. Istennek hűséges elküldöttje, drága Megváltónknak alázatos szívű szolgálója. Mindeneknek mcsszevilágitö, élő példány­képe. A kis parókhia békés melegében együtt gondolkodtak ők ketten: Miként lehetne Isten országát szüntelen épitni, szolgálni. A forrón szeretett nép szívét élő hittel, eszményekkel megtölteni. Kulturház világolt a kis papi házban. Izzó magyar, nemzeti, istenes kultúra, hol a biblia mellett értékes magyar könyvek sorakoztak s hol nagy műveltségével messzi világított maga a Nagyti8zteletü Asszony. S midőn aggódó szíve a régi erények pusztulását látta, akkor is szeretettel mu­tatott rá félteit népének erényeire. S míg körülte új divat hálózta be az új nemze­déket, a vagyonos birtokos leánya kék festőben járt egész életében. Mintaképe volt falujának, mintaképe a családanyának, a kedves, szíves háziasszonynak. S még sem omlott el az otthon puha melegében. Nem érte be munkás házának ezer dolgával, bajával. Időt szakított a lel­kében élő nemes, szociális érzések paran­csára, arra is, hogy asszonyait tanítsa, művelje, magasabbrendü gondolkozásra ne­velje. Bőven osztotta lelkének gazdag kin­cseit. Irt; felolvasott; előadásokat rende­zett; evangélikus nőegyesületet vezetett 8 buzgón támogatta a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének megalakulását is. S bár elszoruló szívvel kérdezgetjük: Term-1 váljon a ma olyan igazi papnekat, mint 0 volt, egyben alázatos szívvel hajijuk le fejünket s forrón imádkozunk: Köszönjük, éh szerető Mennyei Atyánk, hogy Ővele korunkat megajándékoztad. Hogy a legmagasabbra hívtad el, mi asz- szonynak adatik: papné lehetett. Hű, alá­zatos szolgálója Hazánknak és Egyházunk­nak. Köszönjük, hogy lelkét megismerhettük, szerethettük. Tartsd meg viláfitó lelkét szívünkben. Áldd meg drága emlékezetét, termelj nyomdokán hasonló nagyasszonyo­kat, mert O papné volt, igazi papné Szenteh Dezsőné. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Budapesten megjelent egy kalapos­mester a főkapitányságon és elmondta, hogy nyolc esztendős kisfiát az uccán egy ismeretlen férfi megtá­madta, fejbeverte és elvette tőle a nála lévő 6 pengőt. A rendőrség megindí­totta a nyomozást. Detektívek a kisfiúval elmentek arra a helyre, ahol a támadás tör­tént és lejátszották vele a merényletet. A kisfiú azonban zavarba jött, se- hogysem tudta elmondani, hogyan történt a támadás. Erre alaposabb faggatóra fogták és rövidesen beis­merte, hogy az egész rablótáma­dás kitalált mese volt. A kisfiú elköltötte a hat pengőt, félt, hogy apja megfenyíti, ezért boxszerével két­szer fejbevágta magát, azután sírva hazaszaladt, hogy egy ember meg­ütötte és a pénzt elvette tőle. Nagyon is hétköznapi jelenség napjainkban a gyermekek hazudo- zása. Mindazonáltal nem mehetünk el mellette szótlanul. S ha már a szülői nevelés gyengének bizonyult, kérve kérjük a szülőket, ne vonják meg segítő jobbjukat a tanítótól, a lelkésztől gyermekeik neveltetésénél. Ahol az aranyborjú állt. Az amerikai régészeti társaság tudva­levőleg nagyszabású ásatásokat tart Jeruzsálem környékén. Ez máris felbecsülhetetlen értékű tudomá­nyos eredménnyel járt. Meglelték Bethelnek, annak a híres városnak a pontos helyét, melyben az ó-szövetségi szöveg szerint Jákob angyalokat és Cheru- bokat látott fölsétálni a lajtorján, egészen az égig. Itt állt azonban az aranyborjú is, melyet a bálvá­nyozok részegen, őrjöngve körül­táncoltak. Sokáig azt hitték, hogy ez a város északról tizenkét mért- földnyire van Jeruzsálemtől és ke­

Next

/
Oldalképek
Tartalom