Harangszó, 1928
1928-04-01 / 14. szám
106 Az emberek sokszor önmaguknak a keresztjei. És mi volt Jézus keresztje, az egyetlen, az igazi kereszt ?... Önzetlenül szeretett s — meggyűlölték ; örökkévaló hajlékról gondoskodott övéi számára, — „övéi azonban nem fogadták be“ s néki még a fejét sem volt hová lehajtania; halottakat hívott életre, őt pedig halálra ítélték. S ezt a keresztet ő egész földi életén át hordozta. Ez a kereszt! A mi legnagyobbnak hitt életfájdalmunk is, amit méltatlanul szenvedünk, csak egy parányi darabkája Krisztus keresztjének. * Akik Jézust kereszthalálra Ítélték, azért tették, mert nem akarták magukra venni az ő igáját, vonakodtak tőle megtanulni, hogy ő szelíd és alázatos szívű s hogy az ő igája gyönyörűséges, terhe pedig könnyű. Ezért aztán e világ igájába hajtották fejüket: embertelenek és gőgösek lettek. Es aki ma sem akarja az ő igáját hordozni ?... * Az a sokaság, mely talán kíváncsiságból, talán részvétből sereglett Jézus golgothai keresztje alá, „látván azokat, amik történtek, mellét verve megtére.“ A kereszt megszűnt látványosság lenni és átalakult a megtérés útjává. Vájjon miért megy ma a kereszHusvét reggelén.* Személyek: Eszter, gazdag írástudó leánya. Mária, jeruzsálemi asszony. Anna, barátnője. Éva (legkisebb) Márta Lidia . .. . Magdolna jeruzsálemi Krisztina kisleányok. Hágár Dóra Miria Szolgáló leány. Szin; régi oszlopcsarnokos szoba, középen asztal, 4 székkel, oldalt egy szék. I. FELVONÁS. /. Jelenet. Szóig, leány (néhány összefűzött tekercsről olvas): Vala pedig az a ház már igen rossz állapotban, miért is ... Eszter (karosszékben ül, mind a két lába merev): Hagyd abba az olvasást, * Simonyi Ilinek „Az első karácsonyfa* c. színdarabjának első felvonása. HARANQSZO. tyénysóg milliónyi sokaság a nagypénteki kereszt felé ?... * A nagypénteki tragédiában a kereszt a jó és rossz élet-halál harca volt, amely mindaddig tartott, míg a gyűlölködők tömege meg nem látta a kereszten Jézust. Mikor megpillantották a kereszten függő Jézust, a gyűlölet, mintha önmagát merítette volna ki, lassanként megszűnt. Majd, ha a Krisztus keresztje körül gyűlölködő milliók tömege nemcsak a keresztet nézi, hanem sokkal inkább az érte megfeszített Krisztust, — nem lesz többé sem testvér-harc, sem osztály-harc, sem vallási gyűlölködés. A tállyai egyház KossutMnnepe. Március 15-én a tállyai templomba zarándokoltak a zempléniek, ahol Kossuthot megkeresztelték. Azon a napon, amikor világraszóló ünnepség keretében leplezték le Newyorkban egyházunk nagy fiának szobrát s az egész világ figyelme Newyork felé fordult, hogy lélekben ott legyen a lángielkü magyar szabadsághős szobrának leleplezésén, Kossuth egyháza is ünnepre gyűlt össze. A tállyai egyház, melynek templomában Kossuthot megkeresztelték, impozáns ünneppel szentelte meg március 15-ét és egész Zemp- lénvármegyét abban a templomban hozta össze, melyben a világ legnaunom. Olyan üres úgyis, hogy semmi élvezetet sem nyújt. Szóig, leány: Parancsolod talán, hogy behívjam az énekeseket? Eszter: Nem érdekel, inkább hagyj magamra. Ha szükségem lesz Rád, majd csengetek. Szóig, leány (meghajol): Amint parancsolod. (El.) 2. Jelenet. Eszter : Óh milyen nyomorult az én életem. Hiába gazdag az apám, hiába hatalmas, az én bénaságomon, mely az egész életemre ehhez a székhez szegezett, nincs hatalma. Itt ülök, szolgák lesik pillantásaimat, beteljesül ki sem mondott kívánságom, és én szívesen itt hagynám ezt a vagyont, dolgoznék verejtékes munkával, csak ott táncolhatnék én is, csak egyszer is azon a réten, melyen boldog kacagással játszanak a rongyos ruhás jeruzsálemi kis gyermekek. Mennyire fáj, szörnyű tehetetlenségem. Még gyermek sem voltam 8 már öreg fáradt vándor vagyok az élet országutján. Szüleim igen szeretnek, elvisznek mindenfelé. Hajót vettek számomra, hogy azon bejárhassak messze vidékeket. De mit ér mindez, mikor örök gyötrelemként ott ég a lelkemben az elmúlás utáni vágy. Mikor tengeren jártam, 1928. április 1 gyobb nemzeti apostolát 126 évvel ezelőtt megkeresztelték. E nevezetes alkalomból művészi műsort állított össze az egyház vezetősége. A műsor keretében Pazár István vizmfiigazgató, diósgyőri egyházfelügyelő, Záhony János bankigazgató, Pazár Béla szig. mérnök szerepeltek, Zemann Zoltán lelkész ünnepi beszédet tartott s a szerencsi cukorgyár dalárdája és zenekara értékes számokkal gazdagították az ünnepélyt. — Az ünnepély után az ünneplő közönség a Lavotta emlékoszlop elé vonult, hol Orosz tanító méltatta a nap emlékét. Az ifjúság pedig a Fekete Sas nagytermében gazdag program mű műsor keretéden áldozott Koíuth emlékének, mikor is az emlékbeszédet Zemann Zoltán lelkész tartotta. Az ünnepségeket a Kaszinótermében 100 terítékes bankett követte, amelyen a felköszöntőt a Kosuth Lajos által adományozott serleggel Maillot Nándor báró or- szággyülési képviselő tartotta. OLVASSUK A BIBLIÁT! Jézus utolsó prédikációi. Ismerd meg az embereket. Apr. 2. Ki vagyok én ? Máté 22 .«—4a. Mikor Jézus az első prób&utra küldi ki tanítványait, semmitől sem óvja őket, csak az emberektől. (Máté 10. n) Mikor az utolsó nyilvános beszédeit tartja, akkor is arra inti hallgatóit: ismerjétek meg az embereket! Mennyi fájdalom van ebben az intésben 1 Szomorú tapasztalatok vannak a háta mögött arró>, hogy mily megbízhatatlanok az emberek s hogy mily tragédiák származnak abból, ha az ember nem ismeri nem hatott meg a vidék csodás szépsége, mert egy vágy töltötte el egész valómat, hogy bárcsak sfilyedne el velem a hajó. Ha szolgáim felhurcoltak nehéz lihegéssel egy hegy tetejére, nem az kapott meg, hogy milyen pazar az alattam elterülő vidék, hanem, hogy milyen jó volna erről a magas szikláról, mélybe zuhanva, szétzúzott koponyával elterülni a földön és nem volt annyi erőm, hogy felfudiam volna emelkedni. Miért is é'.ek én ?... (Lehajtja fejét, kint halkan „lánc lánc eszterlánc* stb.) A gyermekek 1 Óh ha egyszer én is veletek lehetnék! (Csönget.) 3. Jelenet. Szóig, leány (szolga belép): Parancsolsz úrnőm ? Eszter: Kik vannak a réten? Szóig, leány: Kis lánykák, úrnőm 1 Jeruzsálemi gyermekek Eszter: Sokan ? Szóig, leány: Nem, mintegy 8-an. Eszter: Egyedül vannak? Szóig, leány: Egy asszony van velük. Eszter: Menj és hívd őket ide. Szóig, leány (indul, az ajtóig megy és megáll. Kint az ének elhallgat.) Eszter: Mi az, mi történt? Miért hallgattak el oly hirtelen.
