Harangszó, 1927

1927-06-12 / 24. szám

1927. június 12.

»Emlékénél mi történők, Uram, mi rajtunk« kezdeti! régi magyar egyházi éneket. Utána Várallyay János vallás- tanár felolvasta az áldozócsütörtök! evangéliumot, majd szép imádságban ragadta meg a lelkeket és vezette azokat az áhítat szárnyain Isten trónusa elé. A magyar Hiszekegy el- imádkozása, valamint Glatz Lajos V. éves növendék hatalmas orgonajátéka után Ziermann Lajos lelkész, kormány fótanáesős mondotta el nagyszabású emlékbeszédét azok felett a hós tanítók felett, akik »innen indultak el az élet útjára, majd a hadak útjára s rátértek Csaba útjára, hogy 48 fénysugárral fényesebbé tegyék azt«. Beszéde végén a mostani növendékekhez fordult, többek között ezt mondván: »Kövessétek az ö nemes példájukat és ha üt az óra, folytassátok a munkát, ahol ók elhagyták. Bizonyítsátok be munkátokkal, vére* tek hullásával, sót ha kell, véretek elhullásával is, hogy hisztek Magyar- ország feltámadásában«. A szíveket megremegtetó emlékbeszéd közben fel-felcsuklott a zokogás azokból, akik mint a 48 hósi halott hozzátartozói az ünnepélyen jelen voltak. Ezek után a közönség levonult az emeleten levó imateremból a folyósóra, melynek falába van illesztve a 48 hós nevét aranybetükkel ragyogtató fekete már- mánytábla. — Az intézeti énekkar Beethoven: »Szent oltárod zsámolyán« c. örökbecsű énekét adta eló szép együttesben, azután Ziermann kormányfótanácsos megáldotta a hósi emléktáblát és gondjaira bizta az intézet igazgatóságának. Hamar Gyula igazgató, kinek buzgólkodása folytán létrejött az emlékmű, miután az intézet tanárainak nevében megkoszorúzta a hósi emléket, többek között e szavakkal vette át a márványtáblát: »Az önfeláldozásig hű hazaszeretetnek eme 48 vértanúja itt gyűjtötte leikébe azt az ideálizmust, mely nélkül nem boldogulhatnak, kiket Isten az egyház veteményes kertjének munkásaiul, a nemzet napszámosaiul, a nép nevelőiül hívott el. Ez az ideálizmus kíseré őket éltük göröngyös pályáján és a harc mezején mindhalálig. És noha meghaltak a hazáért, mégis élnek emlékezetünkben, őszinte kegyelet vezeti intézetünk volt növendékeit, midón hősi halált halt osztályosaiknak emlékezetére márványtáblát helyeznek el az Alma Mater kebelében. Emlékeztesse ez az emléktábla az itt nevelkedő generációkat az önfeláldozásig hű hazaszeretetre s arra, hogy lesz még ünnep a világon, midőn a magyar

I

HARANOSZO.

név ismét szép lesz, méltó régi nagy híréhez.« Krug Lajos az evang. egyetemes tanítóegyesület elnöke, az ország evangélikus tanítóságának nevében helyezett el koszorút gyönyörű beszéd kíséretében. »Példát szolgáltattak ott, — úgymond —, ahol a halál volt a partner s az élet a betét. Az ó sírhalmuk 48 keresztfája lesz az a feszítóvas, mellyel a sarkaiból kifordított magyar glóbuszt újra helyére zökkentjük. Kegyeletünk a csodálat aranyszálaiból aranyköntöst von reájuk, tűzhelyeink mellett egyszer meséket fognak mondani róluk, mint Budavár megrohamozóiról... < Az emlékek és remények könnyeiben törtek Krug Lajos gyönyörű beszédének múltat, jövőt megvilágító sugarai szivárvánnyá. Ihász Sándor sajókazai evang. tanító alkalmi költeményét Kovács István V. éves növendék szavalta el nemes lendülettel és a jelenlegi növendékek nevében elhelyezte babérkoszorúját. As emlékezésnek és reménynek ez a szép ünnepe a Himnusz eléneklésével ért véget.

KORKÉPEK.

Karcolatok a hétről.

Egy amerikai lap irta nemrég a következőket: „Lehet valaki olyan zsugori, hogy az i-re nem tesz pontot és a t-re nem tesz vonást, csakhogy a tintával takarékoskodjék; a vasúti kocsik ütközőjén utazik, csakhogy ne kelljen jegyet váltani, este az óráját nem huzza fel, nehogy az óra éjjel kopjék, egy bibircsókot a nyakán használ, gallérgomb helyett: mégis valóságos úri gavallér ahhoz az előfizetőhöz képest, aki 3 vagy 4 hónapig ingyen járatja a lapot s aztán, mikor fizetnie kellene, egyszerűen visszaküld egy számot azzal, hogy „Nem fogadta éli“

ki ikladi eyang. egyházközség kettős ünnepe.

Az ilcladi evang. egyházhívek f. é. május hó 29-én kettős ünnepet ünnepeltek. E napon szentelte föl Blatniczky Pál a pestmegyei felső esperesség főesperese az egyházkör ség két új harangját s e napon leplezte le Iklad község közönsége a nagy háborúban hősi halált halt 31 halottjának fehér márványból faragott emléktábláját is. Az egyházi és hazafias szempontból egyaránt kimagasló ünnepélyen képviseltette magát a vitézi szék, két magasrangu tisztje által s jelen voltak gróf Ráday Gedeon ny. belügyminiszter feleségével, Sárkány Ernő föszolgabiró, a szomszédos egyházközség képviseletében Lipthay Lajos kiérd, főesperes, galgagyörki lelkész, Bencsosz János

209

egyházfelügyelő, Róth Kálmán aszódi tanító, Hlinák János fiúnevelő intézeti családfő s többen s az ascódi izraelita hitközség képviseletében Steiner Jakab rabbi, dr. Faludi Sándor ügyvéd és Büchler Nándor bank- igazgató. A környékbeli községek és leventeegyesületek képviselői.

A főesperes a 35. zsoltár 2—3. verse alapján tartott harangszentelő beszédet. Beszédjében bőven kitért azokra az okokra, amelyek az ikladi híveket is harangjaik feláldozására birtak, kitért a gyülekezet hősi halottjaira, akiknek nevét a hálás gyülekezet a középső harangon ércbe is öntette. A szárnyaló, hazafias motívumokkal bővelkedő beszédet gyakran szakította meg a gyászoló hadiözvegyek és hadiárvák panaszos zokogása. — Minthogy a harangokat rövid istentisztelet keretében belül már előző nap szereltették fel: azok megszólaltatása 8 megáldása az oltár előttről történt. A felszentelési aktus után Reichel Lajos kántortanító vezetésével a helyi dalárda adott elő 5 hangban egy alkalmi egyházi éneket. Az Istentisztelet után a közönség a templom előtti térre vonult, ahol az ünnepély második része, az emléktábla leleplezése folyt le. Az ünnepély a Szózattal kezdődött, ma|d a hadiárvák szavalatai, Körtvélyessy László helyi jegvző szép, hazafias beszéde s egy hazafias férfikar éneke után, melyet ugyancsak Reichel Lajos tanított be, a helyi lelkész megáldotta rövid ima után a hősök nevét s az emléktáblát. Mire az emléktábla megkoszorúzása következett. Az ünnepélyt egy rendkívül megható párbeszédes darab előadása, melyet ugyancsak Reichel Lajos tanító irt, amelyben 4 hadiárva panaszolja el szomorú sorsát s tesz fogadalmat a jövőre] nézve a Hym- rusz fejezte be. A közönség viselkedése az egész hosszan tartó kettős ünnepély alatt példaszerű volt. n.

OLVASSUK A BIBLIÁT!

A két haza.

Jún. 13. Jézus útja. János ev. 16. is. E néhány szóban benne van Jézus egész életrajza. Az Atyától a világba, a világból az Atyához. Felséges életút, mely keresztül vezet az egész emberiségen. Jézu3 mindenkié, minden nemzet vezérének tarthatja. Az Isten küldötte, az egész emberiség megváltója. Szeretete előtt nincs korlát, de még sem világpolgár. — Oh add Uram, hogy tisztán láthassam tökéletességedet és legyek hozzád hasonló.

Jún. 14. Jézus és a hazaszeretet. Lukács 7.1—8. Máté 15.21—28. E két példából is megláthatjuk, hogy Jézus különösen a honfitársait szerette. Jó ajánlólevél volt, ha azt mondhatták neki valakiről: .szerette a mi nemzetünket*. Nem von le előttünk semmit a Jézus értékéből, hogy közel állottak szivéhez a, honfitársai. Sőt még jobban szeretjük Öt, mert ezáltal is közelebb áll hozzánk. Még drágább lesz a hazaszeretet, mert Jézus megszentelte, amikor szivébe fogadta.

Jún. 15. Az igazi hazaszeretet. Lukács 19.41—u. Jézus sír Jeruzsálem felett. Nem a város diszes palotáinak közeli lerombolását siratja, hanem honfitársainak e bekövetkező szomorú sorsa fölött hullatja köny- nyeit. Az igazi hazaszeretet: emberszeretet. Kedves nekünk a szülőföld, a patak, a folyó, a hegy, az erdő, a mező, de a legkedvesebb az ember: a honfitárs. Milyen jó lett volna ezt a hazaszeretetet ápolnunk.