Harangszó, 1927
1927-03-13 / 11. szám
XVIII. évfolyam. 1927. március 13. í I. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa: i Untatni Laibcr-SiflTsísíi. la Onxágo. Latber-BxSret- ■ég MtxUIm lapja. Kéziratok, »löfiietézi dija 6a refclamiolók a íLAEANGSZŐ sxerkeaatd- kladóhivatalának Szentgotthárdra (Vaarm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. leikési is tanító. Megjelenik minién vasárnap. Aki nékem üdvöm vagy e világon, Hálám szava Hozzád menybe fölszálljon. Szerkesztő-kiadóhivatal: MZENTOOTTHÁRD. Vas vármegye. nókkladóhlratal .Luther-Társaaág* könyvkereskedése Badapest, VUI., SzentUrályl-u. Sl/a. A „HAHANU8Z0“ előfizetési Ara: negyedévre 1 P 28 f (16.000 korona). Félévre 2 P 40 f (30.000 K). Csoportos küldéssel lO’/e-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba Vt évre 1 P 80 f (20.000 K). Jézus nyomdokain. I. Thessalonikai 1. 4. a. „Mert ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól meglartóztassátok.“ N em is tudnék elszámlálni: menynyi áldást hoz magával minden esztendőnek komoly, szent időszaka, a böjt! . . . Gondoljuk el, hogy a komoly keresztyénnek milyen sokat jelent, milyen drága már ez a rövid, böjti ige is: „íme az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!“ ... A kegyelemnek milyen bőséges forrása szakad fel ebben az igében, mihelyt át- érezzük, hogy a mi bűneinket is hordozta, elvette! Azután milyen jótékonyan hull a lelkünkre az értünk szenvedő Megváltónak minden vigasztaló és áldó szava, amelyet szerető szíve még a kereszt kínjai között is egyre hangoztatott. „Atyám! bocsásd meg nékik, mert nem tudják mit cselekesznek“ — vedd eszedbe, hogy ezzel teérted is könyörgött, a te számodra is kért kegyelmet! Azután tudod-e, hogy az égnek az a nagy szeretete és könyörülete, amely a Krisztus keresztje felett megnyilatkozott, hogy úgy mondjam neked is rendelkezésedre áll életedben és halálodban egyaránt! Aki a bűntudat vádolása, mardo- sása ellen a Krisztus keresztjénél keres menedéket, az a Golgotha keresztjétől azzal a diadalmas bizonyossággal távozik: Valóban rne-^ nedéket, kegyelmet találtam! Á ~ Megváltó az én Megváltóm is, vérét érettem is hullatta bűneim bocsánatára ! Lélekgazdagító, áldott böjtje csak annak van, aki elölt mindez nyilvánvalóvá lett! .. . Ám a nekünk adott kegyelem kötelez is bennünket, „mert ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a bűntől megtartóztassátok !“ Ha mi a böjti napok múlásával megint csak a bűnnek szolgálunk, és cselekedjük a gonoszt, azt a bűnt és azt a gonoszt, amely Jézusunkat a keresztre juttatta —, vájjon nem válik-e a böjt minden áldása semmivé, és nem veszik-e kárba az a drága vígasztalás, amit a kereszt mond el mi- nék Ink ? .. . Ki nem érezné, hogy Jézus áldozati halálával csak akkor vigasztalhatjuk magunkat, ha ellene mondunk a bűnnek és annak élünk, aki érettünk meghalt a kereszten! „Gz az Isten akaratja, a ti szentté lételetek!“ Az ünnepli méltóan a böjtöt, akinek életfolytatása mindjobban megszentelődik, aki egyre több vonást vesz át attól, aki nekünk örök időkre mintaképünk : a Jézus Krisztustól! Meg nem lankadó szent szenvedéllyel törekedjünk egész életünk megszentelésére! „Uram, munkáld: hit, kegyesség Ékesítse éltemet, Lelkem bűnbe sohse essék, Segíts erre engemet! Vezess Uram szent életre, Hogy élhessek tetszésedre, Kegyelmed megismerjem, S szent nevedet dicsérjem.* Amott. A magyar jövő fundamentuma. Irta: Vakarcs Kálmán. 1 526. augusztus 29-én a magyar mikor a nemzet nagy költője a nagysereg gyászos pusztulásán az Ég falusi mezőket járta és fantáziája is könnyezett; az 1848—49-iki füg- „az hírneves Toldi Miklós“ hősi getluiségi harcok tragikus fináléján tetteivel volt telítve. Szent László könnyek között rakták le a csaták- Nagyváradja, a Losonczyak Temes- ban megedzett huszárok győzedel- várja, a Rákóczi dómját védő Kassa, mes fegyvereiket, de 1918-ban a a Mátyás király emlékét őrző kin- sírt, amelybe a magyar nemzetet esés Kolozsvár, a Kölcsey emléké- akarták sülyeszteni, népek nem vet- tői sugárzó Szatmár, a nemzeti ték körül és az ember millióinak golgotát rejtegető Arad, Jókai Ko- szemében gyászkönny nem ült, ha-- mároma, a büszke Pozsony és a nem összejött Trianonban a bölcs többi árvaságra jutott városok ítélőszék és határozata értelmében mind-mind nemzetünk drága kin- az Európában ismeretlenül és test- «sei, melyeknek elvesztése keserű- vértelenül álló magyar nemzetitek seggel Ö51ti meg lelkünket a magyar szerencsétlen országát földarajioltaí jövőt illetőleg. Mély honfiúi bánat fogja-el ag* Nemzeti életünkben a magyar gódó szívünket azóta ha a lecsatolt jövővel kapcsolatban különböző " részekre', közelebbről csak Aranj^r megnyilvánulásokkal találkozunk. János Nagyszalontájára is gondo-J^ Vannak türelmetlen hazafiak, lünk. A délibábos róna, az ösztövér akik tűzön-vizén arra törnek, hogy kútágas, a csonka torony, a szántó- Európa országai tüstént reparálják vető dala, a feketén bólintó eperfa, a a trianoni békében elkövetett igazmezők felett húzódó felhők nemzeti ságtalanságokat. múltúnk dicső napjairól beszélnek, Vannak, akik a változott viszo-
