Harangszó, 1927
1927-12-25 / 52. szám
1127. december 25 HARANdSZO. 443 Világ. Nem, ennél több: győzelmes a szeretet által. Úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta... Isten szereti Isten győz!... Hirdessék hát, széles e világon mindenfelé Isten szeretetének diadalát a karácsonyi harangok!... Karácsonykor. Mindenkit testvérként szeretek máma, aki Betlehem felé megy gyermekruhába. Mindenkit, ki az árvát, ő most százszor árvát tüzes, szent csókokkal derűsre rózsázza. Mindenkit, aki, ha ma rongyost, búsat lát, kitárja keble máskor csukott ajtaját. Mindenkit, aki elhagyott, gyászos és anya, mert fehérre havazza gyötrő bánata. Mindenkit, aki, bár szerény volt és dolgos s otthonán ma mégis nincstelenség boltoz. Mindenkit, akire lesnek gonosz vádak, mert a jót, a szépet vallja oltárának. Mindenkit, kit vérző, mártiros kín takar, mert itt sarjadt és fáj neki a dús Tavaly! Oh! százszor testvérem, ki e börtönös éjben méccsel mer járni, nézni: vannak-e ébren? S ezerszer azt, kit búja azért glóriáz, mert nem jött el, kit várt: a Messiási BAKÓ JÓZSEF. Ez a nap az... E z a nép az, amelyet az Űr rendelt ; Örvendezzünk és vigadjunk ezenlc Mert, ha valamikor hallottunk örömhírt, karácsony a legdrágább, legörvendetesebb hirt jelenti: Született nóktek ma a Megtartó Úr meg a temetőbe azt a kis sirdombot. Oda járogatott ki szegényke gyakorta a a temetőbe ... Eccer is kinn van éppen, amolyan szép máiusi nap vót, amikor gyönyörűségesen sütött az Isten-napja, úgy virult az egész határ, hogy akinek öröme vót az még héccerte jobban örül, amikor hallhatta a kis madarak csicsergését, megérezhette, magába szihatta a fűd jó szagát, de akinek a szive fájt, az bizony még súlyosabban érezte a maga bánatát... Fájt a szíve az árva-kisasszonynak is, hát ugyan hogy ne fajt vóna, amikor ü is a legszebb tavaszába vót, amikor mán más jány bizony megleli a maga párját, mer olyan a szív, a jány-szfv, hogyha eljön az ideje, csak vágyik az a szerelemre... De az árvakisasszonynak nem vót senkije a fődkerek- ségin, csak az a kis sirdomo a temetőbe, meg azon a virágok, meg — mint monta — mer ezeket, amiket most mondok, ü beszélte el a jegyző kisasszonynak, akivel néha pajtáskodott, a meg az annyának monta. A Mari meg tudod pesztonka ott, hát csak úgy elleste a szót, s úgy beszélte el nékem... hát mordom a virágok, meg a madarak ... Mer-hogy a virágoknak vizet, a madaraknak meg hun-miegymás szedegetni valót mindég vitt magával. A meg mán szent egy igaz, hogy a maKrisztus. Isten Pia emberré lett, hogy a gyarló, bűnös embert Isten gyermekévé tegye. Krisztus megszabadít a test és lélek minden Ínségéből, a bűnnek rabságából, megbékéltet Istennel, elveszi a halál félelmét, ideig és örökké tartó boldogságot, üdvösséget, mennyországot hoz és biztosit s a hívőket megtartja az örök életre. Az Úr Krisztus születése izenet az örökkévaló Isten végtelen birodalmából hozzánk, földi, véges teremtményekhez. Krisztus nélkül hordaná az ember a napnak terhét és hévségét, küzdelme minden magasztosabb cél nélkül; keresné e világ múló dicsőségét és hiábavaló gyönyöreit. Krisztus nélkül rejtély volna a történelem, soha nem nyernénk megnyugtató feleletet az élet legnagyobb kérdéseire: honnan jöttünk ? miért vagyunk itt ? mivé leszünk? Krisztus nélkül az élet nem volna más, mint sivár jelen, vigasztalan jövő, végén a rideg sírral. De Krisztussal megtelik az élet tartalommal. Tőle megtudjuk, hogy Isten küldött minket ide, nagy célja ven mindegyikünkkel, azt akarja, hogy ió és boldog {emberek legyünk, az ó dicsőségére éljünk; örök üdvösségre hfv, vár bennünket mennyei Atyánk Egyszülött Pia által s dicsőségre vezérli az egész világot. Krisztusban az öröm szent, Istennek tetsző, diadalmas öröm; diadalmaskodik a bajon, szenvedésen, diadalmaskodik a bűnön, halálon; ragyog az örökkévalóságból, beragyog a legsötétebb dár is megérzi a szeretetet, meg a virág is. Érző szíve van annak, olyiknak még jobb, mint némely embernek. Nekem is vót egy veres fuk82iám, még mikor kendőt cseréltem, akkor atta a boldogult jó uram, — Isten nyugtassa ott, ahun van. — Ez a virág olyan szép vót, úgy megnyött, hogy az egész falu csudájára járt... Eccer az ispány úr egy malacot ígért érte... hát milyen a szegényembe!? ... én mán odaattam vón, de az uram ászt monta: mig ü él semmiér se. Nagyon jószívű ember vót a szegény, de az én fuk- sziám is jobban szerette ütet, mint engemet, mer mikor szegény Esványom megnyugodott, elkezdett az én virágom is hervadni, sorvadni, mint akinek a szivén valami nagy bánat élődik, oszt egy évre az uram halála után, csak oda lett. Uiánua ment. — De hun is hagytam abba az árvakisasszonyt? — Hogy a virágok meg a madarak mennyire szerették ... — Na igen 1... Hát ezekhez vitte szegényke bánatos szivét ki a temetőbe ... osztán, hogy oly-igen áhítozott egy kis szeretetre, megérezték azt a kis madarak, mer épp csakhogy a vállára nem szálltak, kogy megsimogassák, de annyira csipogtak, csicseregtek körülötte, meg a virágok is sfrba is, átrezdül a mennyország soha le nem tűnő örömnapjának a dicső sugarain, hogy megixleltesse velünk azt a végtelen boldogságot, amely vár reánk a dicsőbb lelkek közt az Égben. »Kimondhatatlan kedves hir, bús sí íveket gyógyító ir, véghetetlen nagy kegyelem,..« Kiknek szól ez a karácsonyi örömhir? Azoknak a bethlehemi pásztoroknak, akik legelőször hallják, annak a kiválasztott népnek, amelynek körében megjelent az Üdvözítő; szól minden népnek: a régieknek, a jelen nemzedéknek és a késő ivadéknak, amíg csak ember lesz a földön; szól az örvendezőknek és szomorkodóknak, szól a szegényeknek épügy, mint a gazdagoknak, a szerencséseknek, mint a szerencsétleneknek, az igazság után vágyódóknak s a legnagyobb bűnösöknek, szól élőknek és holtaknak. Szól ez az örömhír néked is, aki e sorokat olvasod, bárki vagy. Számodra is bűnből Szabadító, örök életre Megtartó, Üdvöiílő született a Krisztusban. Hiszed-e ezt? Ha igaz lélekkel hiszed, akkor átélted a karácsonyi örömet: telkedben is megszületett a Megtartó Úr Krisztus; boldog örömnap derült rád... Magasztald érette az Úrat 1 Gerencsér Zdgmond. Az 1928-ik évi képes Luther-Naptár kapható minden lelkész s tanítói hivatalban. Ára 1 pengő 60 fillér. úgy nevettek rá, hajladoztak feléje, a fák lombjai olyan sok szépet susogtak a fülébe, hogy enyhült a szíve fájdalma, na köztük vót. Az édesanyja sírján vót egy rózsafa, oszt azon minden évben kinyílt egy gyö- i nyörűeéges szép égó piros rózsa, olyan piros, mint a szív szerelme. Olybá tűnt fel ez a rózsa minden évben, mintha a sirban nyugvó édesanya küldené a túlvilágról az üzenetét: »mindég veled vagyok; a sírból is feljár hozzád a szivem*. Mikor ez a p:ros rózsa nyílott, akkor minden nap kiment hozzá az árva-kisssz- szony. Beszélgetett hozzá, simogatta, el- íuttogta neki minden baját, minden bánatát... Akkor is kinn vót, oszt a rózsa felé hajolva csöndesen sírdogált... Eccer csak, ahogy felpillant... Uram ne hagyj 1... 1 ha két erős férfi-kar fel nem fogja, menten elájul, úgy megijett szegényke. A háta mellett egy férti állt... Honnan gyött ?... Ki-féle ?... Mi féle ?... Nem tutta. Hát csak elálmélkodott, amikor ez a nevén szólította: Kató... kis Kató... nem ismer meg... de hát hogy is ismerhetne I ?... i —• Jé I... Ha Így vót, hát mán csakugyan az égbül kütték azt ángyom I — Hát montam neked, hogy onnan ... ' Bizony onnan ... mer a virág, meg a kis madár vitte az üzenetet az égbe az angyal-
