Harangszó, 1927

1927-12-04 / 49. szám

420 HARANQSZO. If27. december 4 „Hatalma nincs a romboló idő­nek azon, mit ilyen szellem alkotott.“ Állította a győri evang. Ifjúsági Egyesület 1927. Végül a győri Iparos Dalkör a Szózatot énekelte el, amivel az ün­nepély véget ért. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. A svájci protestáns népszövetség fölkérte az újságkiadók egyesületét és a svájci sajtóegyesületet, hogy in­dítson mozgalmat az ifjúságra ve- szélyes mozidarabok ellen. A veszély ugyanis éppen elég nagy. Bernben megállapították tudniillik, hogy bizonyos időtartam alatt 2450 ifjúkoru mozilátogatónak 1914 vere­kedést, 1286 házassági viszályt, 13o0 részegességet, 1060 leányszöktetést, 1645 rablást, 1179 lopást, 1117 gyúj­togatást és gyilkosságot s 765 ön- gyilkosságot mutattak be filmen ... Hát bizony, a kevesebb is sok lenne. Aratási hálaünnep Sopronban. A soproni evang. egyházközség november hő 20-án, vasárnapi rendes istenitisztelet keretében tartotta meg hagyományos aratási hálafinnepét. A templom ez alkalommal zsúfolásig telt meg. Est a hálaünnepet különösen az a körülmény tette emlékezetessé, hogy a jótékonyság jegyében folyt le és sok nélkülöző család barátságtalan hajlékába, néhány gondtalan nap szer­zésével napfényt varázsolt. Egy német-birodalmi lelkész pré­dikált nem régiben az evang. temp­lomban. Az oltárról és annak jelentő­ségéről beszélt. Többek közt említette, hogy az ő községében az a szép szokás dívik, hogy az aratási hála­ünnep megtartásakor hívei a föld terményeivel díszítik fel az oltárt és istenitisztelet után szétosztják a falu szegényei közt; — hadd részesedjenek azok is az Isten áldásában! Ez igen tetszett a soproni gazda­polgároknak és azonnal elhatározták, hogy ezt a követendő szép szokást meghonosítják ők is. Schneeberger nevű jómódú gazda vette kezébe az ügyet és Ziermann Lajos lelkész, kormányfőtanácsos, valamint a lelkes nőegylet, élén fáradhatatlan elnöknő­jének, Újhelyi Kálmánnénak irányítása mellett csakhamar fényes siker koro­názta a mozgalmat. Rengeteg burgo­Horthy Miklós üzenete. Horthy Miklós azt üzeni Minden magyar gyereknek: „Tiszteld, becsüld mindazokat, Akik téged nevelnek. Szeresd anyád, szeresd atyád, Tanítódat, mestered . . . Intésüket, tanácsukat Soha, soha ne feledd 1“ Horthy Miklós azt üzeni Minden magyar diáknak: „Tanulj 1 Okulj 1... Tőled sokan Magyon sokat kívánnak ... Szorgalommal, kitartással Haladj mindig előre, R törvénynek, tekintélynek Minden körben légy őre!“ Horthy Miklós azt üzeni Inasnak és segédnek: „Dolgozz! Alkoss!... Vedd jó hasznát Kezednek és elmédnek ... Gyors és pontos munkás kell most R műhelynek, a gyárnak, Figyelj 1 ügyelj 1 Iparkodjál 1... Hamar vége a nyárnak!“ Horthy Miklós azt üzeni Minden magyar legénynek: „Idejében szánts, vess, arass! S szembenézhetsz veszélynek. Vigyázz! Őrködj 1... Magyar szokás, Magyar nóta, magyar tánc Legyen ismét minden magyart Összekötő erős lánc!“ Horthy Miklós azt üzeni Leventének, cserkésznek: „Mutatkozzál itt is, ott is Katonásnak, merésznek. Nemesítsed, erősítsed Szívedet és lelkedet ... Rz teszi majd ismét naggyá Ezt a szegény nemzetet!“ Horthy Miklós azt üzeni Minden magyar embernek, Mindenkor és minden helyen Jó magyarok legyenek. Magyar érzés és akarat Hassa át a kebleket S kisérje a közösmunkát: Áldás, béke, szeretet. JflVORNITZKY DEZSŐ. nya, bab, káposzta, zöldség, hagyma, liszt, kenyér, tojás és zsír gyűlt össze, úgyhogy a hálaünnep valóságos öröm­ünnepe lett Sopron szegényeinek. A nőegylet 204 szegénynek kedves hangú meghívót küldött. Ebben fel­kérte őket, vegyenek részt az isteni­tiszteleten, ennek végeztével pedig jelenjenek meg a templom melletti régi iskolában és vegyék át azokat az adományokat, melyeket jóságos lelkek szántak nekik emlékeztetőül. A szétosztást a nőegyesület agilis hölgyei végezték. 204 gazdagon meg­ajándékozott szegény hitsorsos nem­sokára könnyes szemmel s szívből fakadó hálaérzettel tért vissza ottho­nába s azt hisszük, kedvteléssel nézte a jóságos Isten azt is, hogy a meg­ajándékozottak közt voltak olyanok is, akik nem a mi hitünk szerint di­csérik a Mindenhatót, de akik az igazi felebaráti szeretetet evangélikus szívek melegén át tanulták megismerni. Krug Lajos. OLVASSUK A BIBLIÁT! Krisztus és a mai ember. Dec. 5. Az örök Krisztus. Zsidók 13.*. Az emberek nem igen várják Krisztust, mert nem igen várnak tőle semmit. Krisz­tus számukra egy befejezett élet, amely nagy volt kétezer évvel ezelőtt, amelynek következményei elnyúlnak egészen a mi korunkig, a nyomában támadt intézmények ma is áldásosán működnek, de amely maga a mai ember számára már lezárt akta­csomó. Pedig ez az ige nem csak azt je­lenti, bogy Krisztus minden kor számára érték, emlékezetes nagyság marad, hanem egyben Krisztus örök életét s jellembeli azonosságát is jelenti. Az nem oly bizo­nyos, hogy én élek, mint az, hogy Jézus él s hogy ugyanoly szeretettel viselkedik az emberek iiánt, mint kétezer évvel ezelőtt A mai ember tehát ugyanoly tapasztala­tokra tehet szert jézussal szemben, mint az ő régi kortársai, mert ö ma is élő sze­mélyiség. Dec. 6. Az örök ember. Zsidók 11, Nem úgy jár közöttünk, mint egy régi kor itt­felejtett emléke, aki nem ért meg minket s akit nem ériünk meg mi, hanem mint mai embef, akinek van mondanivalója szá­munkra. Örök modernségét az ember örök régisége biztosítja. A világ teremtésétől kezdve Krisztusig mennyi embert sorol fel ez a fejezet s mind egyforma lényegileg, csak életük külső körülményei különbözők. Különböző korok emberei különböző kul- turmázt hordanak, de alatta ugyanaz az ember lakik. Érzem-e, mennyire kötelez ez arra, hogy ne a kü’sö keret szerint Ítéljem meg az embereket? Dec 7. Az örök emberi kérdés. Lukács 18. is. Ha lefejtjük az emberekről a külön­böző korok rárakódott rétegeit, akkor azt találjuk, hogy az ember élete örök harc a bűn ellen s örök keresése egy szebb és igazabb, örök életnek. Nincs mindenki tu­datában ennek az örök mozgató kérdés­nek, de az bizonyos, hogy tudatosan, vagy tudatlanul, de minden embert ez a kérdés nyugtalanít. Nincs békessége addig, mig biztos feleletet nem kap rá. Van-e már ne­kem erre megnyugtató feleletem? Dec 8. Az örök emberi tragédia. Róma 7.14—S4 Láttál-e már rabokat sétálni ? Haliottad-e, mily rémes zene a bakkancs- kopogás s a bilincscsörgés ? Láttál-e már őrültet, amint zárkájának rácsát rázza, mert !* T

Next

/
Oldalképek
Tartalom