Harangszó, 1927

1927-11-27 / 48. szám

410

HARANCSSZÖ.

I ®27. november 27.

intézett sajátkezű levelében a tisztséget elfogadta s viselte is 1894 március 20-án bekövetkezett haláláig. Ez annál nevezetesebb és fontosabb ténye evang. egyházi közéletünknek, mert tudvalévő, hogy Kossuth Lajos önkéntes számkivetése alatt egyetlen tisztséget sem fogadott el Magyarországon, még a ceglédi mandátumot is köszönettel hárítva el magától. Ez a levél ma is meg van s azt az egyház jelenlegi lelkésze: Kiss István du- náninneni ev. kerületi püspök ke- gyeletesen őrzi. Ä nevezetes levél így hangzik:

„Tiszt. Vladár János ev. lelkész urnák Sámsonházán. A Sámson- házi ágostai hitv. evangel. Egyház Gyűlés m. Februar 17 kel határozata, melyei azon Egyház Főfelügyelőjévé megválasztattam, Tiszt. Lelkész ur Martius 16 kai levelének kíséretében kezemkez jutott. Van szerencsém az irántam mutatott bizalomért őszinte hálámat jelenteni. E választást megtiszteltetésnek tekintem, s teljes készséggel elfogadom, csak azt sajnálva, hogy a számkivetés, melyre Hazánk political viszonyai által kárhoztatva vagyok, meg nem engedi, hogy az Egyház javának előmozdításához oly hatályosan hozzájárulhassak, mint azt tehetni óhajtnám. De a mit és mennyit a körülményekhez képest tennem lehetend, azt teljes készséggel felajánlom; amiért is lekötelezve érzendem magamat Tisztelendő Uraságodnak, ha engem

Hagyjad ai Urra a te utadat.

Irta: Szende Ernő. 14.

Az őr hálálkodni kezdett.

— Köszönöm uram, köszönöm.

Radványszky türelmetlen lett.

— Hagyja ezt, hagyja. Megszolgálta. Megszolgálta. Hát most merre trienjek?

— Erre balra tessék menni. Én nem mehetek innen hosszabb időre el, hátha be akar valaki jönni? Hát tessék csak egyedül menni. A kanyarodónál ott lesz a porkoláb, az aztán elintézi a többit.

Radványszky a mutatott irány felé ment.

A sarkon tényleg ott állott a porkoláb.

Radványszky szó nélkül a markába nyomott egy teli zacskót.

Az a kabátja alá dugta s halkan súgta.

— Kihez vezessem ?

— Radványszky Györgyhöz.

A porkoláb elindult. Radványszky követte.

Hosszú folyosón mentek át. A folyosó

E

én volt megvilágítva. Itt is, ott is a falon egy-egy mécses, azok adták rány világosságot.

A porkoláb hol jobbra, hol balra kanyarodott Sok ajtó előtt haladtak már el, amikor végre az egyik előtt megállóit a

híveinek egyházi s iskolai ügyei és szükségei felöl idönkint felvilágosítani méltóztatandik. Hálás köszö- netem megújítása mellett van szerencsém hitrokoni testvériességgel tiszteletemet jelenteni s magamat Tiszti. Uraságod s az Egyház gyűlés jóindulataiba ajánlani. Kelt Turmbau, Olaszországban April 6-án 1871. Kossuth Lajos.“

A turini remete államférfiul gondjai közepeit sem felejtkezett meg sohasem ezen tisztségéről, s többizben érdeklődött az egyház s annak iskolája ügyei felől, s egy- izben, amidőn egyetemes egyházi főfelügyelő választás volt, a sám- sonházai egyház szavazatát képező jegyzőkönyvet, főfelügyelői jogainak gyakorlásával, aláírta, báró Radvánszky Antalra adva szavazatát. Külön is érdekes, hogy ez a jegyzőkönyv a turini ut miatt egy nappal késve érkezett meg a szavazatbontó bizottsághoz, ez azonban Kossuth iránti mélységes hódolatból érvényesnek fogadta el a megkésett szavazatot.

A sámsonházai ev. egyháznak (de az egész magyarhoni ev. egyetemes egyháznak is) örök büszkesége Kossuth főfelügyelősége, aminek az egyházközség az 1895-ik évben a templom egyik belső falán elhelyezett márványtábla felállításával is kifejezést adott, amely tábla azt hirdeti az utókornak, hogy: „Kossuth Lajos, Magyarország volt kormányzója, a sámsonházai ev. egyháznak 1871 február 17-től 1894

porkoláb.

Leakasztotta a falról a mécset s Radványszky kezébe nyomta. Aztán kinyitotta az ajtót s hátra lépett és intett Radványszky- nak. hogy lépjen bs.

Radványszky kezében a mécs elkezdett remegni. A szíve meg úgy vert, hogy alig bírt lélekzetet venni. Azt hitte, mindjárt megfullad.

Belépett a sötét szobába.

A szive egyszerre összefacsarodott. Majdnem összeesett attól, ami a szeme elé tárult.

A sarokban szalmán hevert egy emberi roncs meztelenül. Az apja volt.

Az egész test csupa merő égési seb volt.

A fiú hangtalan zokogással borult az apa elé. Ráborult, ölelte, csókolta hosszan, némán, fájdalmasan.

Az apa meg se moccant. Nem viszonozta az ölelést, hiszen ölelni már nem tudott. A karjai bénák, meredtek voltak. Nem csókolta vissza a fiút, mert ajkait úgy eltorzította a rettenetes sok seb, hogy képtelen volt csókolni. Csak a szemhéjak rezgése mutatta, hogy még van benne élet, de azok is oly idegenül meredtek a fiúra.

Az embertelen kínzás, a mérhetetlen szenvedés megfosztotta az öntudatától.

március 20-ig főfelügyelője volt!“

Az egyház úgy mint Kossuth temetésekor, most, szobrának leleplezésén is küldöttséggel és koszorúval, illő kegyelettel hódolt nagynevű főfelügyelője emlékének.

A szobor leleplezésén a rendezőség a sámsonhzai ev. egyház küldöttségét Kossuthnak az egyházzal személyes kapcsolatai folytán az elsők közé osztotta be, úgyhogy az egyház gyönyörű babérkoszorúját, melynek felirata: „Halhatatlan főfelügyelője: Kossuth Lajos emlékének — a sámsonházai ev. egyház“, a tizenkét tagú küldöttség vezetője : dr. Vladár Victor budapesti bankügyész közvetlenül a kormány, a parlament a diplomáciai képviseletek után helyezte el a szobor talapzatán.

Az igazi, a teremtő kultnra az Istenhez Yaló visszatérés.

Kapi püspök előadása az igazi kultúráról a soproni Nöegylet estélyén.

A soproni ev. Nóegylet november 17-én kulturestólyt rendezett a Kaszinó nagytermében szép és tartalmas programm keretében, melynek központjában Kapi Béla püspök mélységes gondolatokban gazdag előadása állott.

— Az igazi knltnra — mondotta többek között a püspök — ember az ember közt olyan szolidaritást alkot, amelyet aranyköteléknek tekinthetünk, amelynek öröktói fogva való lényege

Az apa már nem ismert a fiára .,.

A porkoláb beszólt az ajtón.

— Siessünk uram, őrváltás lesz.

Kitámolygott a cellából. Még egy marék pénzt adott a porkolábnak s arra kérte, adjon az apjára tiszta alsónemüt.

A porkoláb megígérte, hogy reggelre elintézi.

A kapunál új őr állott már. Közben a régit leváltották.

Ez nam akart kaput nyitni Radványszky- nak Kérte tőle az engedélyt.

A beszédre odajött a porkoláb. Valamit súgott az őr fűiébe, mire az szó nélkül kiengedte.

Másnap reggel hire szaladt a városban, hogy Radványszky Jánost elfogták és börtönbe hurcolták...

Kora reggel Szentiványi bejött a börtönbe.

Az őr jelentette neki, hogy a porkoláb parancsára egy embert bocsátott ki a kapun, akinek nem volt engedélye a távozásra.

A porkoláb az előző őrre hivatkozott, aki azt mondta neki, hogy annak az urnák nem kell írás, mert hiszen az is bíró, tehát szabadon jöhet és mehet az épületben. Ö nem ismerte öt, aminthogy alig is ismer néhányat a bírók közül, mert alig pár hete van szolgálatban. így hát nyu-