Harangszó, 1927
1927-02-06 / 6. szám
XVIII. évfolyam, 1927. február 6. 6. szám. Alapított« KAP! BÉLA 1910-ban. Laptulajdonoa: I DlCÍOttÜl Utíír-SldtttSÉj. la Országon Luther-Szörot- •ég bl ratal es lapja. Kéziratok, előfizetési dijak 6a roklamáolók a HARANGSZO szerkesjtő- kladóhlvatal&nak Szentgotthárdra (Vaevm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden erang. lelkésx és tanító. Megjeleni! minden vasárnap. Ne szállj perbe én velem, Oh én édes Istenem. SsarkaaaM-kUdóhlralal: szentgotthArd. Vas vármegye. nókkladóhiratal .Luther-Társasig“ könyv - kereskedése Badapeat, Vffl., Szontklrályl-u. Sl/a. A „HABANG8Z0“ alőfiaetésl Ara: negyedévre 1 P 28 f (16.000 korona). Félévre 2 P 40 f (80.000 K). Csoportos küldéssel 10°/»-os kedvezmény. Amerikába egész érre Z dollár ; az utódállamokba V« évre 1 P 60 f (20.000 K). Bölcs parancs. Máté ev. 13.30. „Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt és kössétek kévékbe, hogy megégessétek ; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.“ ti yrély bölcseségre valló parancsot -LVl hirdet ez a szent ige. Nagy Mesterünk azt akarja, hogy itt a földön a búza és a konkoly, a kegyes szívüek és az istentelenek, a világosság országának és a sötétség országának fiai egymással összevegyülve, együtt éljenek . . . Emberi okoskodás szerint legjobb volna már most, minél előbb szétválasztani a jókat és a gonoszokat, mert a gonosz sok-sok jót elnyom és letör ezen a világon ... De itt is beigazolódik, hogy ami első pillantásra a mi gondolkozásunk szerint nem helyes, ami látszólag éppen akadálya hitünk diadalmaskodásának — az lesz reánk nézve áldás, szent serkentés! Ugye a világosság az éjszaka sötétjében ragyog fel a legszembetűnőbben — éppen így a mi hitünk tiszta fénye is egy hitetlen világ sötétjében tündökölhetik a legszebben... A férfi bátorsága és vitézség harcok idején, háborús világban mutatkozik meg — nos, ha nekünk nem kellene harcolni, ha minket nem támadna a gonoszság, miként mutatnók meg hűségünket, kitartásunkat? A falra akasztott kardba beleesik a rozsda — a mi keresz- tyénségünk is fényét veszti, rozsda mart ócskasággá lesz, ha naponként nem forgatjuk meg a kísértések és bűnös csábítások elleni harcban. Elpuhult, tétlen, álmos, elbízakodott keresztyének lennénk hamarosan, ha nem lennének hitünknek ellenségei, ha nem lennének rossz emberek is! — De az Úr bölcs intézkedése szerint mindkettő, jó és rossz, együtt növekszik az aratásig, így azután résen állhatunk, vigyázhatunk, és biztathatjuk egymást hitünk igazságainak bátor megvallására. A harc közben türelmet gyűjtünk, ha szidalmaznak, megtanuljuk: miként lehet áldani azokat, akik átkoznak minket; imádkozhatunk azokért, akik háborgatnak és kergetnek minket, és ott, ahol még mindig annyi hitetlen, Isten nélküli ember \ Tasvármegyében, a szinmagyar V nép lakta Kemenesaljának éppen a középpontján feküdt az a régi kisközség: Nemesdömölk, ahol a képünkön látható, méreteire hatalmas templom egykoron felépült. Kemenesalja magyar népe hamar megismerte a reformáció igazságait, hiszen közel esett hozzá Sárvár, Újsziget, ahol a nagy reformátor, Erdő : Sylvester János erős kézzel emel el az evangéliom fáklyáját. Nemesdömölk népe is az evangéliom egyházának lett hive mindjárt a reformáció megindulásakor s volt neki a temetőkertben egy fatornyos kis temploma, meg iskolája. Nemesdömölk — ekkor még mint filia — az alsósági anyagyülekezethez tartozott, egészen az 1732-ik esztendőig. Ékkor történt, hogy az evang. egyház iránt ellenséges indulata államhatalom, ki nem fogyva az üldözések kitalálásából, megyeszeréi — boldogan adunk hálát Istennek azért a kegyelemért, melyben minket részeltetett az Ő dicsőségének megismertetésével, és áldjuk azt a nagy könyörületet, mely nékiink megjelentetett . . . „Lelkem, légy nyugodtan! Minden bölcsen s jól van, Mit Isten tészen, Ne légy tűrhetetlen, Higyj és csüggedetlen Menj át a vészen. Oh emeld hát a tehert S légy mindvégig hű a hitben: Megsegít az Isten.“ te egytől-egyig elszedette az evangélikusoktól templomaikat és hivatkozva az 1681. évi soproni ország- gyűlésen hozott törvényre, elrendelte, hogy a vasvármegyei evangélikusok csak két helyen: a Kőszeg melletti Nemescsoón és Kemenesalján Nemesdömölkön építhetnek maguknak templomot. Ez történt 1732-ben. Szomorú, nagyon szomorú idők voltak azok, Kemenesalja evang. népe templom és iskola nélkül maradt. A lelkészek, tanítók földönfutókká lettek, hacsak valamelyik jólelkü birtokos titkon be nem fogadta őket családostul védő hajlékába. De Isten a szomorú időkben sem hagyta el népét. Felgerjesztette az asszonyfai nagybirtokosnak, Ostffy Mihálynak és barátjának, a keme- nesmihályfai Vidos Miklósnak szívét, akik azután felkeresték az Ámen. Templomépítő elődök. Adatok a nemesdömöki ág. hitv. evang. gyülekezet és templom történetéből. Irta: Nagy Sándor.
