Harangszó, 1927
1927-10-23 / 43. szám
43. szám. KVItl. évfolyam (927. októbr f ,---------------^mvatala 1 619 Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonua: i OiBiotáll Lgttmr-SstTgtstg. íi Onsáaoa Luther-SiSTel- iég hliatalei lapja. KMratok. «Ifiűiatéii dijak 4» retUmdalOk a HARAHGSZU azorkeasti- kl adóhivatalának Snntgotthárdra (Vasvm.) küldendók. Előfizetőst elfogad minden evang. lelkóaa is tanító. Megjelenik minden vasárnap. Maradj meg oltalmaddal velünk, erős pajzsunk, Hogy e világ diadalt ne vehessen rajtunk / SiazksaiMkladóklTaUl: SZENTQOTTHÁRD. Vas vármegye. nókkladihlratal .Luther-Tárauág* könyv- kereakediaa Budapest, VIII., SaentUrályl-u. Il/a. á „HAHANGSZO“ slöfizetial ára: negyedévre 1 P 28 f (18.000 korona). Főtérre 2 P 40 1 (30.000 K). Csoportos küldéssel 10'/*-o. kedvezmény. Amerikába egész évre 1 dollár; u utódállamokba V* évre 1 P 80 I (20.000 K). Megjavulás. Efezusi 1. 4.23. „Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint.“ K eresztyénnek lenni annyi, mint napról-napra jobbá lenni... Az Isten őrizzen bennünket attól a balga gondolattól, hogy a világ fiait állítsuk magunk elé mintaképül, és úgy éljünk, mint ők élnek. Ha mások a gonoszság útját járják is, nékiink mégsem szabad arra mennünk. Mikor azt halljuk, hogy a világ nem változik semmit, jusson eszünkbe, hogy nekünk pedig változni kell. Máskor arról bölcselked- nek az emberek, hogy az idők egyre gonoszabbak, rosszabbak lesznek, mi ne felejtsük ilyenkor, hogy nekünk pedig folytonosan jobbá kell lenni... De hát miért kell megjavulni ?... Miért kell napról - napra megújulni ?... Azért mert keresztyének vagyunk, és a Krisztus nevére keresztelkedtünk meg ! Krisztus tehát a mi példaképünk, akit követni, utánozni kell minden keresztyénnek. Életünk legfontosabb munkája, legsürgősebb feladata, legszentebb célja az, hogy minél jobban hasonlítsunk beszédben, cselekedetben, életfolytatásban nagy Mesterünkhöz, a megváltó Jézushoz... És ha jól meggondoljuk: ugye milyen kevéssé hasonlítunk még Őhozzá!?... Ezért kell naponként feltekinteni Jézusra s hozzá mindjobban közeledni, életünket az ő életéhez mérni .. másszóval napról-napra javulni!... A javulási szándék sokszor fel is ébred, meg is fogamzik szívünkben. Hányszor elmondottuk, hányszor fogadalmat tettünk az úrvacsora-vétel csendes óráján, hogy ezután másként lesz!... Különb, szentebb, igazabb lesz az életünk... követői leszünk a Krisztusnak. Szól az egyik: Nem fogok ezután ha- zúdni, hanem az igazságnak leszek szószólója!... A másik fogadja, hogy a sok haszontalan beszéd helyett, csak a szükséges, hasznos, tiszta beszédre nyílik meg ajaka. A harmadik arra vágyódik, hogy ezután csak jót, szépet alkosson és cselekedjen. Ismét másik Ígéri, hogy nem lesz ezután gyűlölködő, haragtartó és barátságtalan, hanem megengedő, megbocsátó és szerető szívű... És így tovább!... Mindegyikijnk talál okot a megújulásra, a megjavulásra. Uram! segíts minket !... „Bűneimnek tőréből, Szent karodra te végy föl; Ördög hálójába Ne hagyj bele esnem, Ments meg jó Atyám engem. • * » A te áldott Szentlelked, Kérlek, tőlem el ne vedd, Sőt újítsd meg bennem, Hogy dicsérvén neved, Szolgáljalak tégedet.“ Ámen. . Egy kis leány tanításai. Irta: Dr. Schlitt Gyula. E lemi iskolánknak egy másod- osztályú kis lánykája a tanítónak arra a kérdésére: Miért teremtette a jó Isten az embert utoljára? azt felelte: A jó Isten az embert azért teremtette utoljára, hogy bele ne szólhasson a teremtés munkájába. Önkéntelenül is mosoly szalad át arcunkon erre az együgyünek látszó feleletre, de csakhamar az öntudatlanul megnyilatkozó bölcse- ségnek oktató gondolatává olvadnak a kis leány szavai. E néhány szó az igazságnak le- törülhetetlen vonásaival rajzolja meg az embert. Az emberi gőgöt markánsabban jellemezni nem lehet. A gyarló, hazug önteltségnek, az isteni bölcseség tökéletességével való szembe helyezkedése adja az ember lényegét, ebből folyik a büntevés lehetősége, ebből tükröződik a bűnös s a megváltásra szoruló világ. A teremtés munkájába bár az ismert okból kifolyólag nem szólhatott bele az ember, de a teremtés által adott tényt azt a legnagyobb vakmerőséggel bírálja szavaiban, cselekedeteiben. Az ember élete nem más, mint az Isten teremtő munkájának lebírálása, az Isten akarata ellen való örökös lázadás. Valahogy olyanoknak látom a világ népeit, kik egy titkos bűnös szövetségbe léptek Isten ellen. Az összeesküvés oka az Isten minden- hatóságával szemben érzett tehetetlenség s e mindenhatóság megszerzése pedig a cél. Az emberiség közös erővel nekiáll az Isten által megalkotott világépületnek- széjjel akarja szedni, rombolja azzal a jámbor célzattal, hogy ő jobbat épít. Nincs megelégedve semmivel, minden a megbotránkozásnak kövét képezi számára; ami bűnös útján akadályt képez, azt félre kívánja lökni, ami gyarlóságára figyelmezteti, azt útból igyekszik emelni s ha néha egy, a magasból hulló kő elszédíti, a nyomorúságba taszítja, nem az Isten kezét látja benne, hanem mindent a véletlennek tulajdonít. S magához tér, kezdi újra természet ellenes, lázadó életét.
