Harangszó, 1927
1927-10-16 / 42. szám
364 HARANQSZÖ. 1M7. október 16. teszi ki annak az Összegnek, amelybe az államnak vagy a városnak hasonló épület emelése kerül. Góbi Imre gazdag szelleme nemcsak reális, hanem szellemi alkotásokban is keresett érvényesülést. A tanár és a tudós nem igazi tanár és nem igazi tudós, ha tudása mély érzésekkel nem párosul, Az emberi természetnek OrOk tulajdonsága, de megfejthetlen rejtélye az a jelenség, hogy a mély érzések kiváló műveltségű emberek lelkében költői formában satjadzanak ki. Góbi Imre tanult és kiművelt elméje e költői alkotásokat oly finoman kicsiszolt formában tadta előállítani, hogy a szigorú kritikus Gyulai Pálnak tetszését is megnyerték úgy, hogy a Budapesti Szemlében mindig örömmel kOzOlte. A tanitványi kegyelet most e verseket külOn kötetben is Összegyűjtötte és >Csak szál Íjatok* cím alatt kiadta. Legnagyobb értékelésre méltó és a mai időkben ritka az a hatás, melyet Góbi Imre férfias egyénisége tanártársaira és tanítványaira kifejtett. A férfiasság a legegyszerűbb lelki tulajdonság, amely a klasszikus idők óta mind e mai napig a legelső nevelési ideál és boldogok azok a tanítványok, akik a férfiasságot oly alakban láthatták megvalósítva miként az Góbi Imrében történt. Hatásának titka abban rejlett, hogy a tudást és a mély érzést a férfiassággal harmonikus egészbe tudta összeolvasztani. Ahogyan bátran állott fölebb- valói és tanártársai elé, engedve, hogy belenézzenek a leikébe, úgy állott a tanítványai elé is. A póz, a képmutatás idegen volt leikétől és képtelen lett volna olyant csak mondani, nem tanítani, ami nem volt meggyőződése. A hamiskodást, az álutakat és a hátmOgOtti útakat lelke mélyéből utálta. Szembe megmondta a kellemetlen dolgokat is, de háta mögOtt inkább jót mondott. Góbi Imre egyénisége világos és átlátszó volt mint az üveg, de szilárd mint a gránit, melyre biztosan lehetett építeni. Fölebbvalói, tanártársai és tanítványai egyforma nyugalommal és bizodalomraal gondolhattak az iskolára, mint oly élő szervezetre, amely az ő vezetése mellett határozott irányban, határozott céllal dolgozik. Legyen áldott emlékezete, m. S. NÉMET UR1LEÄNY állást keres csakis nagyobb gyermekekhez, vagy mint házikisasszony idősebb házaspárhoz. Levelek »Szorgalmas* jeligére a kiadóba kéretnek. A gyermek bánata.*) Kicsike még, alig gagyog, Már is van bánata: Nincs bátya, öcs, vagy cimbora, Ki véle játszana. Volt bátyja, volt, szép kis fiú, Oly jó, mint ő maga. Ágyba feküdt, bár nap sütött, Nem is kelt fel soha. Ki ne gúnyold, önző világ, A gyermekbánatot, Könnyűidet hitvány okért Te hányszor hullatod? Nagy veszteség a gyermeké, Ha nincs játszó fele, Nem tettetés szemén a könny. A játék mindene. GÓBI IMRE. *) A költőnek „Csak szálljatok“ clir.ű verseskötetéből. Egyetemes gyámintézeti közgyűlés Salgótarjánban. Egyetemes gyámintézettink, ez a krisztusi irgalmasság prófétája, a segítő szeretet minden nyomorúságban és éjtcakában hangzó harsonája egyházunknak, f. évi rendes közgyűlését Ziermann Lajos kormányfőtanácsos és báró Felitsch Berthold főispán elnökségével október 9-én Salgótarjánban tartotta. A gyűlési kiküldöttek, élén az elnökséggel október 8 án érkeztek meg a vendéglátó gyülekezetbe, ahol is az állomáson a presbitérium élén dr. Csengődy Lajos lelkész fogadta őket. Az üdvözlésre báró Felitsch válaszolt, mire rOvid pihenő után kezdetét vette a templomban a gyermekistentisztelet, melyet Farkas Győző debreceni lelkész tartott, utána választmányi ülés volt a lelkészlakon. A másnapi közgyűlést ünnepi istentisztelet vezette be, amelyen az oltári szolgálatot dr. Csengődy Lajos lelkész, míg a szószéki igehirdetést Czipott Géza szentgotthárdi lelkész végezte Dr, Holies Pálné két gyönyörű szólóénekével emelte ezúttal az áhítatot. Báró Felitch elnöki megnyitójában OrOmének adott kifejezést, hogy a gyámintézet erősödik. Ha valaha szükség volt — úgymond — hogy az evangélikusok összetartsanak, hitüket megtartsák, világnézetüknek érvényt szerezzenek, úgy napjainkban van erre nagy szükség, amikor lélekszámban megfogyatkoztunk. Tartsunk össze, legyünk méltó utódai azoknak, akik valamikor a mi hitünkért véreztek. A dunáninneni egyházkerület nevében ezután Kiss István püspök, a nógrádi egyházmegye nevében Kardos Gyula alesperes, a salgótarjáni gyülekezet részéről dr. Cssn- gődy Lajos üdvözölték a közgyűlést salgótarjáni ülésezése alkalmából. A közgyűlés fénypontja Ziermann Lajos kormányfőtauácsos, egyházi elnök sok szeretettel, egész lélekkel megírt évi jelentése volt. Ziermann kormány főtanácsos elnöki jelentésében mindenekelőtt mélységes részvétének ád kifejezést ama súlyos veszteség felett, mely a gyámintézetet, lapunk nagynevű, áldozatkész barátjának, a gyámintézet egyik legnemesebb szívű jóltevőjének: dr. Thébusz Béla váratlan halálával érte. Megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel köszönti többek közölt virt- sológi Rupprecht Oiivért, a dunántúli egyházkerületi gyámintézet világi székében. Hálás köszönetét mond Kupi Béla püspöknek, hogy ezidei püspöki jelentésében oly melegen szól a gyámintézetrői s oly szívhezszólóan köti annak támogatását mindenkinek szívére. Ugyancsak köszönettel emlékezik meg az egyházi sajtó támogatásáról. Az elnöki jelentés szerint az elmúlt közigazgatási évben a német- országi Gusztáv Adolf Egyesület részéről különböző egyházi intézményeink 20.900 P. segélyben részesültek. Gyámintézeti célokra gyűjtöttek gyülekezeteink: a bányai egy házkerflletben 6080.67 P., dunánin- neniben 1102.16 P., a dunántúliban 6995 24 P., a tiszaiban 2034 76 P. vagyis 3750.30 P.-vel többet, mint tavaly. A rendelkezésre álló összegből a nagy szeretetadományt Aba- ujszántó kapta, a kis szeretetado- mányban Baja, Nagyvázsony, Tata- tóváros és Borsónádasd részesültek. Ezenkívül egy egész sereg gyülekezet kisebb nagyobb adományban. Mindezek dacára sem lehelett azonban az összes kérvényezők kérelmét kielégíteni. Szelényi Gyula főellenőr pénztári jelentése után, miután Rot- hermere lordot és Bendl Henrik pénztárost 40 éves jubileuma alkalmából üdvözölni-elhatározták, a közgyűlés az elnök búzgó imájával véget ért. Délben az acélgyár igazgatósága látta vendégül igaz magyar szeretettel a közgyűlési kiküldötteket, mely alkalommal az első felköszöntőt báró
