Harangszó, 1927

1927-09-11 / 37. szám

1927. szeptember 11 HARANOSZÓ. 325 is telt meg. Nem ő az ura többi az életé­nek, hanem a Krisztus, aki lassanként át­formálja az életét. Boldoggá teszi ez az apostolt. Mindnyájunknak szükségünk van ilyen átalakult életre, mert csak ez az igazi, ez zz emberhez méltó élet. Szept. 17. Mindég előre. I. Korinthus 9.26—28. A Pál életének az útja egyenesen halad a cél felé. Nem jó versenyző az, aki nem a célra néz 8 ide-oda futkos. At élet is versenypálya, a cél az örök üdvösség. Nézzünk a cél felé és fussunk mindig előre. Jézusnak olvan kővetőkre van szüksége, akik nem tekintgetnek jobbra, balra, hanem egyenesen előre néznek, mindig a cél felé. Szept. 18. A célnál. II. Tlmótheus 4 . 7—s. Célhoz jut az apostol. A futást elvé­gezte. a hitet megtartotta. Nyugodtan, biz­ton néz előre most is. Aki egész életében a megnyilatkozott egeket lá'ta, most már az igazság koronáját is látja, me yet néki ad az Úr. Nagyszerű, felségesen szép élet, magasztos halál, örök üdvösség. Nincs, nem is lehet szebb emberi élet ennél. Milyen az én futásom? Mit várhatok? Még nincs késő 1 Marcsek János. Bielefeld. Köln után vonatunk a nagy szén és vas vidéken vezetett keresztül. Egymásután tűntek elő Düsseldorf, Gelsenkirchen, Dort­mund bányatelepei. Dortmundban le is szálltunk 2 órai időre és benéztünk a vá­rosba, amely sör- és széníelepeiről neve­zetes. Itt is egy 3 emeletes szép C. V. J. M. házat találtunk. Megható volt, hogy az egy­let hirdető lábúján térkép volt kifüggesztve s rajta ceruzával jelezve a magyar testvérek tanulmányútja. Itt 400 tag van, 2 fizetett titkárral. Julius 12-én délután 4 órakor már a 80.000 lakosú Bielefeld városkában jár­káltunk. 60.000 evangélikus van 11 temp­lommal, a többi római kath. 2 templommal, izraelita 1 templommal. Nevezetes varró­gépgyárak vannak itt. Bemenetelünk közben láttuk a Városházát, Schiller, Goethe, Bis- mark szobrot, a Dürrkopp au ógyárot. Papenmarkt 2. sz. alatt van a C V. J. M. háza, ahol Grandke titkár fogadott bennün­ket igen szívesen. Még aznap felsétáltunk a hegytetőn levő 13. századbeli várba, amelynek tornyából szép kilátás nyílik a városra, de a világhírű Bodelschwingh féle szeretetintézményekre is. Éjszakánkat ezen intézet Nigy-Názáreth c épületcsoportiában töltöttük el. Bodelschwingh lelkész 1867-ben alapította és szervez e meg az intézetet a társadalom segítségével. Ma már 7000 sze­mély ápoltatik és dolgozik benne 80 épület- csoportban. Egy egész városrész. Az intéz­mény 1927-ben ünnepelte 50 éves fennállá­sának jubileumát. Maga az alapító 1910 ben húnyt el és most fia a vezető, aki szintén ev. lelkész. Láttuk azokat a filmeket, ame­lyek az intézet működését mutatják be. Az egyik film annak a szívbajos gyermeknek élettörténetét adja elő, aki 6 éves kora óta él itt nyugodtan és megelégedetten. Az Ott­honnélküliek éB alkoholisták életét ábrázolta a másik film. Itt minden ápolt lehetőleg saját szobát kap, hogy boldognak érezze magát. A harmadik film a züllött gyermekek munkával való nevelését állította szemünk elé. — Dr. Blümker főorvos magyarázatot tartott az epileptikusokról. Ez a betegség főleg az alkohol és vérbaj következtében áll elő. Itt a betegek 10% a meggyógyul, a többi megjavul. A betegek is dolgoznak pl. szőnek, fonnak, kerti munkát végeznek — Láttuk a nagy konyhát, ahol 700 személy foglalatoskodik, naponta 14 q kenyér fogy el, ámbár a németek nem igen fogyasztják a kenyeret — Látiuk a temetőt, amelyben pihen Bodelpchwingh »atya“ családjával együtt és 300 diakonissza nővár sirja is itt van. — Voltunk a Theológíai Iskolában, ahol Simon superintendens tartott szá­munkra előadást. 1905-ben kezdődött ez az iskola abból a célból, hogy a papjelöltek gyakorlati kiképzést is kapjanak az elmé­let mellett. Ma 225 theologus van itt, kö­zöttük 20 leány, akik az egvetemi 8 félévből egyet itt töltenek és elméleti oktatás mellett betegeket ápolnak. Láttuk az erdei templomot. Ez nem más, mint a nagy fák között a szabadban egy oltár, körötte padok 500 ember számára. Jó időben itt tartják az istentiszteleteket. Van természetesen rendes temp'oma is. Oda is bementünk é3 hallgatói voltunk egy temetésnek. — Megszemléli ük a gyermekek nevelését, a szövészetet, nyomdát, azután a Sarepta épületben a diakonissza otthont. 1730 diakonissza lakik it'. 16—18 éves korban képezik ki a jelölteket és pedig úgy, hogy 1 évig elméletet tanulnak, 4 évig gya­korlatot végeznek. Mindegyik diakonissza köteles megszerezni az államilag érvényes ápolónői oklevelet. Vannak olyanok is, akik óvónőnek, tanítónőnek képeztetnek ki Min­den diakonissza tanul harmoniumozni, is­merve az ő- és újte8tamentomot, kül- és belmis8ziót. Munkája ellenszolgáltatásául kap ingyen lakást, ruházatot, élelmezést és kevés zsebpénzt. 60 éves kortól kezdve nyugalomba kü dik és eltartják őket. Aki időközben ki akar lépni, azt nem tartják vissza Majdnem mindegyik diakonissza evangélikus. Az ő házukban is ragyog minden a tisztaságtól. Érdekes az, hogy házuk éttermében ott láttuk Vilmos császár arckepét. Vezetőnk megjegyezte: a nővérek mind császárbüek. Egész Németországban 19 diakonis87.a intézet van 3443 rendes tággá'. A bielefeldi a legnagyobb házuk, innen a nővérek a világ minden részébe kikerülnek. PtS Bementünk a Pathmos-házba az epilep­tikusok közé. Zsj, rikácsolás ütötte meg fülünket. A betegek kezét keztyübe dugják, hogy ne tegyenek kárt magukban. Van olyan, aki örökké fekszik a puha porban, mert végtagjai csak azt bírják ki. Itt tanul­tuk meg, hogy mennyire hálásak lehetünk Istennek, amiért mi egészségesek vagyunk. Megnéztük még a gazdasági üzemet, a tehenészetet és scrlészetet. Az üzemmel kapcsokban van egy téli gazdasági iskola is. Itt is estélyt rendeztek bielefeldi test­véreink tiszteletünkre a C. V. J. M. házában. A harsonakar játéka után üdvözöltek ben­nünket. Vezetőnk bemutatta az állóképeinket és megköszönte a vendégszeretetet. Dr. Ku!o lelkész, aki a birodalomban a harsonakarok megszervezője volt, játszott nekünk magyar dalokat. El nem mulaszt­hatom megemlíteni Chuistorpnak, a Luther templom lelkészének felszólalását, aki így üdvözölt bennünket: „Van egy rózsa, amit mi ajándékoztunk Magyarországnak: ez Luther rózsája. Mi Luther rózsájáért, amely­nek közepében a kereszt áll, szenvedünk. Nekünk a magyarokkal közösségünk van, a szenvedés közössége. Mi nem fogjuk elfeledni azt a gyalázatot, hogy a mi ha­zánkat és az önökét is tönkretették, és rneg- rabolták a mi és az önök fiainak szabad­ságát.* Ez a hazafias beszéd könnyeket csalt a szemünkbe. Tátrai Károly. Kapi püspök nyári gyülekezete. Kapi püspök nyári pihenőjét a Balaton partján, Balatonszeraesen töltötte. Pihenése hónapjaiban min­den vasárnap istentiszteletet tartott szentgyörgyi Kohléner Barna nyug. őrnagy villájának hatalmas terra- szán. Jellemző, hogy az istentiszte­leten állandóan 80—100-an vettek részt és nagy lelki boldogsággal hallgatták a püspök igehirdetését. Az istentiszteleten Mikler Edit úr- leány végezte a kántori teendőket. Gyönyörű kép volt, mikor a hatal­mas terrasz zsúfolásig megtelt em­berekkel s a terrasz előtti kertben is csoportosan álltak és ültek az emberek. Vasárnap tartotta Kapi püspök az utolsó istentiszteletet, mely alkalomra a terraszt valóságos virágoskertté varázsolták gyengéd női kezek. Istentisztelet után Mikler Gusztáv bankigazgató, volt várme­gyei főjegyző köszönte meg a hívek nevében a püspöknek a lelki mag­vetést. Kapi püspök meleg szavak­kal búcsúzott híveitől és meleg köszönetét mondott szentgyörgyi Kohléner Barna nyug. őrnagynak és feleségének, kiknek buzgósága lehetővé tette a nyári istentisztele­tek megtartását. f kisjeszeni Jeszenszky Károly. 1851 január 7 én született Mezőberény- ben s hosszú, munkás életpályáját ugyanott fejezte be f. évi augusztus 22-én. A 77 évre terjedő élet, amely e két idő­pont közé esik, az elhunyt tanulőéveinek a kivételével, kizárólag a mezőberényi II. kerületi evang. papiakban folyt le. Edesatyja, aki szintén a Károly nevet viselte, kemény lutheri lélekkel megáldott, erős kezű s máig áldva emlegetett papja volt a mezőberényi gyülekezetnek. Édes­anyja, Ruhman Karolina pedig az evang. papné minden erényével ékeskedő, a hívek­kel együttérző, értük fáradozó, s telid nő volt. A szülői ház légköre, melyben az apai erély és anyai szelídség, a puritán evangé­liumi szellem és az abszolutizmus korabeli örvénylő politikai és egyházi fordulatok határa tevődött össze, mély nyomokat ha­gyott a gyermekből ifjúvá serdülő Jeszenszky Károly lelkén s jelleme a gyermekkori be­nyomások csodálatos összeszövődéséből állott elő. Csendes, hallgatag, magába zár­kózott, amellett mindig tervező, nyugalmat soha nem ismerő, eszméihez szívós kitar­tással ragaszkodó férfi lett belőle, akinek arcán az állandó belső töprengést eláruló redők csak a szószéken, családja meghitt körében és a zongorájánál simultak el. A szószék s általában a templomi szol­gálat mintegy megelevenítette őt. Amfg betegsége nem bántotta s amennyire később hajlott korának gyengesége engedte, gyö­nyörűségét lelte a prédikálásban s Isten

Next

/
Oldalképek
Tartalom