Harangszó, 1927

1927-09-11 / 37. szám

1927. szeptember 11

HARANQSZO.

323

Mária Dorottya (1800-1855),

idősb. József nádornak harmadik felesége. Nagy magyar érzése mellett, rendkívül vallásos lélek, egyházunk buzgó híve, jóakarója volt. Az újtestamentumot görögül olvasta. A Bibliát férjével is megkedveltette. Széchenyinek is ő adatott Bibliát a kezébe. Imád- ságos lélek volt, híve az ú. n. pietista iránynak. A szegényekre, árvákra, betegekre, sőt a börtönök lakóira is kiterjedt a gondja. A jótékonyságban szinte pazarló volt. Hitének legszebb gyümölcse volt a budai gyülekezet megalapítása. — Emlékének gyönyörű szavakban áldoz Szigethy Lajos Luther Lelke c. müvében.

S a három szerető szív boldog érzessél borult egymás keblére.

Aztán beszélgetni kezdtek a jövendő tervekről, az esküvőről, amit a jövő év május havára, ép Etelka születésnapjára tűztek ki és sok más-más egyébről.

Közben Etelkának valami az eszébe jutott.

— Igaz, mondja János, miért kért fel engem az oltárteritő készítésére?

János a szeme szögletéből nézett rá vissza.

— Nem találja el Etelka?

Etelka kissé elpirult.

— Nem. Nem tudom, hogy miért éppen én?

— Hát megmondom. Ná'unk az családi hagyománnyá lett, hogy minden Radványszky azzal a leánnyal készítteti el az oltárteritöt, azzal a családi mondással, akit jövendőbelijének kiszemelt. Az az oltárteritő akkor kerül először az oltárra, amikor az esküvő megtörténik. Hát én Etelkát akartam feleségemnek, azért kértem fel a terítő készítésére s ha majd meg lesz az esküvőnk, az a terítő lesz ideát a templomban az oltáron. Megérti most már a dolgot Etelka ?

Etelka nagy kék szemeit rávetette a beszélőre.

— De hát hogy tudta, hogy én szeretni fogom magát? Vagy ha most nem szeretemelkedó Jött, akkor le kellett szállni a III. osztályú utasoknak s gyalog haladni a kocsi mellett, amikor pedig meredek következett, a II. osztályú utasokat is letessékelték, a III. osztályú utasoknak pedig még tolni is kellett a kocsit. Az egyházi életben a legtöbb ember azt hiszi, hogy I. osztályú jegye van s kényelmesen fiive tétlenül szemléli a mások érette való verítékezését is. (Riraár Jenő.) *

A kommfin alatt láttam, mint ment töakre egy hatalmas urasági szóllő, melyet elhagytak a munkásai. A gazdája emberfeletti erőfeszítéssel dolgozott benne, de mind hiába. így megy tönkre az egyedül a lelkészre hagyott gyülekezet is. (Sallay István.)

*

Az élvezet ára.

Egy napi élvezetnek 600 napi szenvedés az ára. (Bankó István.)

KORKÉPEK.

Karcolatok a hétről.

A P. H. hasábjain most nyertek befejezést Hermina hercegnőnek, II. Vilmos német császár feleségének emlékiratai. Életem című értékes és érdekes emlékiratának utolsó fejezetében a császár vallásosságáról többek között a következőket írja:

„A vallás a császár végső vigasztalása. Ez az a forrás, amely mindenkor felfrissítette erejét... A császár mélységesen vallásos ember; igazi

ném, mi lenne a térítővel ?

Radványszky huncutul mosolygott.

— Az utóbbi kérdésre már nem kell felelnem. Az elsőre pedig azt felelem, hogy tudtam én már jó előre, hogy maga Etelka szeret engem. És csak hogy ezt tudtam, kértem fel e dologra.

Etelka elpirult

— Oh maga gonosz. Hát hogy tudta azt előre?

— Ezer apró jelből. Egy-egy ellesett tekintetéből, amit lepva rám vetett s aztán sok más egyébből is, hogy ne is említsem az ablakfüggöny csücskének a fel libbenését, amikor én erre ellovagoltam. Nos, folytassam még?

Etelka odabujt az apja keblére.

— Ne — ne folytassa, maga rossz.

Az apa helyreigazította a leányát

— Már megint eltévesztetted a helyet Etelkám. János amott ül, két lépésnyire tőlem.

S a fiatalok most váltották az első csókot az apa szemeláttára.

Egy darabig még elbeszélgettek a pohár bor mellett. Aztán János elbúcsúzott. Négy órai ut állott előtte; hát iparkodni kellett haza, hogy a három szív örömében osztozhassak a negyedik is.

(Folytatjuk.)

hívő. Istenben való hite legyőzhetetlen. Ebben nincs semmi beteges vonás; vallásosságában nincs semmi kompli- káltság. Hite oly egyszerű, mint jelleme. Hite nem könyvből fakadt... Szent előtte a biblia, de nem önmagáért, hanem azért, mert Krisztus szavait és tetteit mondja el... Egy őskeresztény odaadásával csügg a kereszténység megalapítóján.

Földrengések rázták meg birodalmát és döntötték fel trónját, de a katasztrófa közepén sziklaszi- lárdan áll — hite. Ismétlem, az ő hite oly egyszerű, mint jelleme. Jézus — ez a császár érzése — közel van hozzá. De közel van ő valamennyiünkhöz. Valamennyien részei vagyunk a Mindenhatónak. II. Vilmos nem kíván Istentől semmi különöset, sem e földön, sem a meny- nyekben. Alattvalóinak legaláza- tosabbika nem lehet alázatosabb császáránál, a királyok királya irányában.“

A száműzetésben élő, valamikor hatalmas császár, sziklaszilárd hite példányképül szolgálhat mindnyájunknak.

Élet-halál harcot vívó gyülekezetek.

Gyámintézet oltalmát kereső egyházközségek és intézmények.

Sopronbánfalva.

Sopron város tőszomszédságában fekszik ez a lélekszámra nagy, de csupa gyári munkásból és napszámosból álló leánygyülekezet. Ezek legnagyobbrészt a közeli Ausztria gyáraiban dolgoztak, honnan a legszélsőbb szociálizmus tanait importálták haza, minek hullámai olykor olykor oly magasra emelkedtek, hogy egyszer pld. egy ideszakadt külföldi felekezetnélküli munkás izgatására a Bibliát a korcsmában elégették, máskor pedig ugyanezen izgatás alatt az iskola államosítását keresztül erőszakolták.

Az iskolát különben úgy sem bírta volna a gyülekezet soká tartani, mivel a hívek szegénységénél csak azok gyermekbősége nagyobb, úgy hogy az akkori (1907) két (2) tanító helyett most hét (7) működik rajta. Az iskola evangélikus jellegét azonban nagy áldozatok árán biztosítottuk. Az egyházközség u. i. vállalta az összes dologi kiadásokat u. m. a további építkezéseket, a fűtést, tisztogatást, a nyugdíjjáru-