Harangszó, 1927
1927-01-30 / 5. szám
XVIII. évfolyam. 1927. január 30. 5 szám. Alapította KAPI BÉLA lllH-ban. Laptulajdonoi: I Dlliltflll Lítbír-SlÖTítSél. is Orixásos Lsther-Hsövet- ■é* kivstslos l%pja. i£éxlr«tok, előfiietósl dijak 6« reklamációk a HARANGSZŐ axürkeaztókladóhivatalának Szentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minden vasárnap. Ám legyen sok ellenségem, nem félek. SaarkaaaMt-UadihlTatal: ízentootthArd. Vas vármegye. FlókkladóhlTatal .Luther-Társasig' kflnyr- keraakediae Budapest, VIII., Szentklrályl-u. Sl/a. A „HARANB8Z0“ alőfiaetáat ára: negyedévre 1 P 28 f (18.000 korona). Félévre 2 P A0 f (30.000 K). Csoportos küldéssel 10°/»-oa kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba >/* évre 1 P 60 f (20.000 K). Egyetlen feltétel. Római 1. 1 . ío. „ . . . mert az evangéliom Istennek hatalma minden hívőnek üdvösségére.“ R Krisztus evangélioma már 2000 év óta térítgeti az embereket, s a hoi^zú idő alatt sok milliót meg is térített már. Hatalmas eredmény, csodálatos győzelem ez! Hisz gondoljuk csak el: milyen ember- feletti, nehéz munka lehet a sötét, pogány szívekbe átplántálni a világosság evangéliomát! Emberi erővel nem is lehet ezt cselekedni. Az evangéliom hódítását látva önkéntelenül felkiáltunk: „Az evangéliom Istennek hatalma minden hívőnek üdvösségére!“ Ám jól jegyezzük meg, hogy az evangéliom üdvösségre azokat vezeti, csak azokat vezeti, akik hisznek benne. Életünk hajlékát tehát a hit kősziklájára kell építeni, mert ettől a hittől függ minden, az evangéliom csodás működésének ez az egyetlen feltétele! . . . Higyj! — azt jelenti ez a szó: bizzál mindig jobban a Jézus Krisztusban ; meríts mindig többet az ő kegyelmének gazdagságából; harcolj mindig elszántabban a test és a világ kísértései ellen! Higyj! — a bűneidet mindig forróbb köny- nyekkel sirasd el, de az Isten kegyelmébe vetett bizodalmád is mindig erősödjék ! Lásd egyre tisztábban, jobban saját magadnak gyengeségét,' és egyre többet várj attól, akinek hatalom adatott minket újjá teremteni. Mindig mélyebben érezd, hogy mi erőnk nem segít rajtunk, de mindig bizonyosabb légy afelől, hogy küzd velünk a hős vezér, kit Isten rendelt mellénk; mindig jobban lásd, hogy csak siralom völgye a mi földünk, de mindig jobban reméld, hogy egy másik világ tiszta fénnyel vár reánk — amott! Az ilyen hit megszenteli életünket, és cselekedetekben is megbizonyítja, hogy az evangéliom Istennek hatalma. Legyünk hát rajta, hogy a mi életünk is bizonysága legyen Isten csodálatos hatalmának. Éljünk az evangéliom szerint, jövendőnket erre az isteni fundamentumra építsük, és bármi jöjjön, örömben és szenvedésben, életben és halálban egy legyen a bizonyosságunk: Erős vár a mi Istenünk, A vallásfelekezeti különbség Széchenyi szerint természetes következménye a hit és lelkiismeret szabadságának, a szabad vizsgálódásnak és a haladásnak. A vallásfelekezetek a hitélet ápolásában, erkölcsiségben, a közművelődésben és hazafiságban versenyezzenek egymással. így javára lehetnek és szolgálatot is tehetnek egymásnak. A protestantizmus Széchenyi szerint nem volt megbontása és gyengítése a nemzeti erőnek, amint ezt Pázmány óta az ellenreformáció hirdette. Széchenyi a protestánsok hazai as érdemeit különösen a Bach- korsz 'cban dicsérettel ismerte el s vallásszabadságukért és egyenjogúságukért nagy erővel szállott síkra. A jó magyar hazafiság szerinte kizárja a felekezeti türelmetlenséget. Valláskülönbség mellett is a magyarok békében és egyetértésben élhetnek együtt és valósíthatják meg nemzeti és egyetemes emberi céljokat. Széchenyi erősen reméli és el*) Mutatóba Payr Sándor egyetemi tanár „Széchenyi vallásos lelkülete“ c. munkájából. és ha a világ mind ördög volna is, az evangéliom Istennek hatalma, az ige kőszálként megáll ... s menyországunk megmarad I „Ti bölcsek ám hirdessétek A világ új tanait, Hogy azokkal ledöntsétek Ősi várunk falait: Semmit sem félünk, Jézus vezérünk 1 Igéjén soha A pokol kapuja Nem vehet diadalmat.“ Ámen. várja, hogy „a felekezetek a valódi szabadság szellemének áldozván, a hazaszeretet szent zászlója alatt fognak egyesülni. Ha csalatkoznám — úgymond — inkább nem kívánok élni.“ A vallásbéke megrontóit kemény szavakkal sújtja: ^Ha van kárhozatra méltó bűn, Ítéletem szerint nincs nagyobb a türelmetlenségnél; s ha felhevült vakhitünk s fonák buzgalmunk még keresztények közt is fellobbantja az Ármánynak ezen vad tüzét, akkor valóban megbocsáthatlan.“ Széchenyi beszédei kegyetlen ostorai a vallási türelmetlenségnek. S mivel már Felsőbüki Nagy Pál is a vallásbékének Európaszerte egyszerre és hirtelen való megbontásával Rómát és a jezsuita-rendet vádolta meg: Széchenyi is elvárta, hogy az apostoli magyar király alkotmányos nemzetével együtt Rómának suprematiájától s az idegen külső hatalomnak ilyen önkényes békezavaró beavatkozásától meg fogja magát óvni. Ä magyar protestantizmusnak örök dicsősége és büszkesége, hogy a vallásüldözőkkel szemben a két Széchenyi a vallásbékéről.*)
