Harangszó, 1927

1927-07-24 / 30. szám

274

HARANQSZÖ.

1927. július 24

bér szította, aki aljas célból mindkettői külön-külön egymás ellen ingerelte. Ha Péterrel jött össze, akkor annak szája íze szerint beszélt és szidalmazta előtte Pált. Ha pedig Pállal találkozott, akkor éppen az ellenkezőjét cselekedte. Persze mindkettővel külön-külön megigértette, hogy a hír forrásáról — a saját becses személyéről — hallgasson ám a krónika. Ez az egymással ellenséges viszonyban álló Péter és Pál egy borús déli időben lecsüggesztett fejjel és nyugtalan lélekkel közelednek egymás felé a falu melletti mezei utón. Észreveszik egymást, de az elkerülésre már nincs idejük, mert ebben a pillanatban megszólal szépen, lágyan, esdeklően a kis falunak kis harangja. Leveszik kalapjukat s rövid imát mondva haladnak el egymás mellett. Nem gyűlölettel, nem haraggal, de a léleknek háborgásával és marcangolásával. A harangnak intő, figyelmeztető szava szívükbe hatolt. A harangnak a hangja elnémította a harag hangját... Elhaladtak egymás mellett lassan, tétovázva. Majd megállnak, hátranéznek, visszatérnek, összejönnek és — kibékülnek. Kiderül a harmadiknak gonosz szándéka és mindkettőnek az ártatlansága. Kibújik a nap is a sötét felhők

Az örökség.

Irta: Szende (Szombath) Ernő. (3)

— Jól van Sándor, majd átviszem.

Sándor elment a dolga után. Kati pedig

úgy déltájban átvitte a könyvet a tisztelendő úrhoz.

Jó ideig volt ott s amikor kijött az arca csak úgy ragyogott a boldogságtól. Alig várta, hogy este legyen és az ura hazaérjen.

Este vacsora helyett a jó hírrel fogadta.

— Voltam ám a tisztelendő úrnál Sándor. Ugyan találd ki, mit mondott?

' — Ugyan mit?

— Találd ki.

— Úgyse találom el, inkább csak mondd el hamar.

Az asszony rátette kezét a bibliára.

— Hát azt mondta, hogy ez a biblia azok közül való, amit még Luther fordított német nyelvre. Alig van ebből már csak néhány példány s Magyarországon talán kettő sincs. Hát ez igen nagy értéket képvisel. Ml nem is képzeljük, mit érhet, nem is tudjuk, mily nagy örökséget hagyott ránk az én jó anyám.

Sándor boldogan ölelte magához a feleségét.

— Igazán mondod ezt Katóm, vagy csak

engem akarsz------Az asszony odasimult hozzá, átfonta a nyakát s úgy beszélt tovább.

— Igazán mondom Sándor, igazán. S aztán a tisztelendő úr még talált is benne valamit, amit én eddig észre sem vettem.

közül s áldó sugarait árasztja szerteszét, mintha ezzel jelképezné a Péter és Pál lelkében történt örvendetes változást, mely az egyetértés és békesség létrejövése által bennük keletkezett . . .

* *

*

A nemszeretem napok okozta izgalmas élet s a jövő komoly kérdései fölött való állandó töprengés következtében nemcsak a testünk, de a lelkünk ellenállóképessége is csökkent. Gyakran tapogatózunk a bizonytalanságban és sokszor boNézd csak te is meg.

Azzal odalépett a bibliához és felütötte ott, ahol az újszövetség kezdődött.

— Nézd Sándor, itt két lapnak a széle körös-körül össze volt ragasztva. Ezt én is láttam, de azt hittem, annak így kell lennie, hát csak úgy hagytam. De a tisztelendő úr felemelte a könyvet s odatartotta a világosság felé 8 akkor látszott, hogy oda egy kisebb papír van beletéve. Ügyesen szétválasztotta alul a két lapot s akkor ez a cédula esett ki belőle. Nesze, itt van, olvasd el. Jó anyám kezeirása.

Sándor átvette az írást s olvasni kezdte.

— Édes leányom, ha akár a bátyád,

akár te valamikor nehéz körülmények közé jutnátok, ha baj, nyomorúság szakadna rátok, avagy a birtoktok valami csapás folytán elveszne, megengedem, hogy ezt a könyvet eladjátok. Nagy értéket képvisel, úgy tudom jó anyámtól, aki szintén Így hagyta azt rám s talán ö is Így kapta örökségül. Hát én is így rendelkezem. Nekem nem kellelt eladnom, az Isten úgy is megsegített minket. S ha most nektek meg kellene válnia tőle, az Isten nem fogja azt bűnötökül felróni nektek, hiszen máshol, másnál talán nagyobb becsben fogják azt tartani, mint ti. Máshol ereklye, szent emlék lesz, mig nálatok lassan-lassan elpusztul. Isten áldása legyen hát a könyvön és rajtatok Anyátok.

jó darabig csend lett a szobában.

Sándor leült s elmerült a gondolataiba. Kati egy darabig csak elnézte, de aztán

torkálunk a sötétségben, % elfásul- takká válunk vagy pedig á legtöbb emberben ellenséget látunk. A lélek egyensúlyát az Isten kegyelme folytán csak a lelkiismeret harangja képes helyreállítani. Szólaljon is az meg mindenkoron hivogatólag, ébresztőleg, szépen, lágyan, sőt parancsolóan és cselekedjünk annak utasítása szerint. Ezzel elnyerjük a legszebb jutalmat, mely az önmagunkkal és másokkal szemben tisztességesen, becsületesen elvégzett kötelesség megnyugtató és boldogító érzetében rejlik.

odaült melléje, egyik kezével átkarolta és szeretettel nézett rá.

Min gondolkodói Sárdor?

Sándor ijedten rezzent fel.

— Igazán nem is tudom Katóm. Úgy meglepett ez a dolog. Oly hihetetlen, olyan valami csodás, hogy sehogy se megy a fejembe.

Kati szeretettel cirógatta meg a férfit.

— Pedig egyszerű a dolog Sándor. Egyszerűen Isten áldása ez és mi ezt hálatelt szívvel fogadjuk el. A bibliát értékesítjük. A tisztelendő úr is azt mondta, hogy csak nyugodt szívvel adjuk el. Nálunk idővel csak elrongyolódna. Ennek múzeumban a helye, vagy valami nagy könyvtárban. A befolyt pénzen aztán birtokot veszünk.

— Először is a te földedet váltjuk ki.

— Azt is. De első dolgunk az lesz, hogy jó anyánk sírjára díszes sírkövet állíttatunk. A pénzt aztán megfelezzük. Egyik felét a takarékba tesszük, hogy ha István valaha előkerül, az ő részét átvehesse. A másik rész a mienk. Azon földeket, állatokat veszünk s azután már a magunkén fogsz dolgozgatni Sándor.

A férj szeretettel karolta át a feleségét.

— De egyről még elfeledkeztél Katóm.

Az asszony kérdően nézett rá.

— Ugyan miről Sándor?

— Hát egy új bibliáról.

Az asszony odaborult az ura mellére.

— Igazad van Sándor. Az lesz az első.

Csend lett a szobában, békességes, áldást hullató áhitatos csend,-----------(V

ége).

Egyházmegyei közgyűlések.

A győri egyházmegye.

Németh Károly esperes és Csemez István egyházmegyei felügyelő elnöklete alatt június 29 én tartotta meg évi rendes közgyűlését Győrben. A közgyűlést megelőzőleg gyámintézeti istentisztelet volt, amikor Ihász László egyházmegyei jegyző prédikált. — Csemez István elnöki megnyitója után az esperes terjesztette elő évi jelentését. A gyülekezetek bevétele 1926- ban 269.801 24 P, kiadása 263.065 02 P volt. önkéntes adományok címén befolyt 14.457 04 P. Építkezésekre és beszerzésekre (hősök emléktáblája, harang, orgona) a gyülekezetek

87.039‘57 P-t fordítottak. A számvevőszék világi elnökévé Mikiás Mihályt, a véleményező bizottság elnökévé Szalay Mihályt, törvényszéki bíróvá Kovács Istvánt választotta a közgyűlés. Kovács Zsigmond egyház- megyei tanfelügyelő ezen a gyűlésen terjesztette be első tanügyi jelentését, amely szerint általában véve az egyházmegyei iskolák nagyon szép eredményt mutattak fel. A gyámintézet virtsologi Rupprecht Olivérre adta szavazatát az egyházkerületi gyámintézeti világi elnöki tiszt betöltésénél. Esperes ismertette az új nyugdíjintézet pénzügyi részének a nyugdíjintézeti