Harangszó, 1927

1927-06-12 / 24. szám

206

HÁRANOS2Ö.

1927. június 12.

Élet-halálharcot vívó gyülekezetek.

Gyámintézet oltalma alatt álló egyházközségek.

E

r vről-évre hatalmas összegeket gyűjt s oszt ki segélykép a Magyarhoni Evang. Egyetemes Gyámintézet különféle fóruma a hozzá folyamodó, segélyre szoruló gyülekezetek között.5 Szolgálatot vélünk tenni azért nemcsak a Gyámintézetnek, hanem Magyarhoni Egyetemes Anyaszentegyházunknak s ennek keretében a nagy közönségnek, mely évről-évre szives örömest hozza meg áldozatul a maga filléreit a Gyámintézet oltárára, amikor a Gyámintézet oltalma alatt álló, állandó támogatásában részesülő, élet-halál harcot vívó gyülekezetek helyzet képét a Harangszó hasábjain, amennyire lapunk terjedelme ezt megengedi, köz- zétesszük. Kezdjük pedig a közlést Vérteskethelylyel.

A 215 lelket számláló vértes- kethelyi ev. leányegyház templom- építés előtt áll. Három évtizede készül a nagy feladathoz, ámde eddigi takarékosságának gyümölcsét : 6000 aranykoronát a pénz elértéktelenedése semmivé tette. A repedezett falu, szuette geren- dázatu, több mint százéves templom újjáépítésére országos gyűjtést indított, ami 40 millió koronát

Szívek meséje.

Irta: Somogyi János. 3.

Egy hét telt el ismét, már közelgett a szent ünnep, amikor Péter és Annus egybekerültek volna. Vasárnap este volt. Péter korán elment haza s a lány egyedül üldögélt szomorúan szobájában. Hosszú |óska nem tudott nyugodni, fogta hűséges tilin- kóját, 8 elhatározta, hogy bejön a faluba s megmondja a leánynak, hogy nagyon- nagyon szereti... történjen bármi is ... Kileste Péter távozását és akkor a leány ablaka alá lopózott s halk-édes tilinkózó nótába kezdett... S a leány szive ismét kinyílt az édes bús dallamok előtt, könnyes szemeivel kitekintett az ablakon ... Jóska szive hangosan feldobbant, amikor meglátta, 8 alig hallhatóan nyögte :

— Szeretlek Annus, légy a feleségem 1 Jöjj el hozzám az én kis kalyibámba, ha a térdem kopik is el... eltartlak téged 1

— és szava síró, könyörgő hanggá változott.

S a leány letörölte könnyeit,... büszke

egyenes testtartást öltött fel s így szólt:

— Jól van, ha szeretsz ma éjjel 1 órakor légy a malomkeréknél I... — S ezzel becsukta az ablakot 8 asztalához ült. Határozott 1 Hogyha nem lehet Péteré, inkább a halálé lesz 1 Itt hagyja a földi életet, mely úgyis csak fájdalmat, irigységet és szoeredményezett. Ez az alap egyházi segélyekkel 48 millióra emelkedett de az átépítés költségeire még ez is kevés. A leányegyház tagjai állami egyenes adójuk 200 százalékát fizetik évi normális egyházi szükségleteik fedezésére, amit fokozni nem lehet s így teljes mértékben reá van az egyházközség utalva a hitrokoni szeretet segélyezésére.

Gyón.

Az 1783-ban már Pilishez tartozó gyóni leányegyház, 1791-ben anyásult 26 családdal. Fenállásá- nak lehetőségét a gyóni református vallású Halász családnak köszönheti, akiknek egyike nem csak ide telepítette őket Bars megyéből, hanem mint a két protestáns fele- kezetnek földet, telket és 1—1 épületet ajándékozott. Nemsokára imaházat és iskolát építenek. 1892 óta már két iskolájuk van. 1922-ben megnagyobbították és felépítették a templomot, teljesen új berendezéssel. 1923.-ban néh. Opóczki Mihály végakarata szerint özvegy Opoczki Mihálnyné szül. Kovács Julianna két új harangot csináltatott. 1926-ban váratlanul összedőlt a papiak, a hívek 100 millió kor. önkéntes megadóztatással lehetővé tették, hogy most már egy modern, teljesen új papiak áll. A templomépítésből kifolyólag 80 millió adósság terheli a gyóni akat. Lélekszámúk az anyaegyházban 1050, a

morúságot okozott neki... Egy levelet irt Péternek, egyet Máté tisztelendő urnák s azután felvette fehér mennyasszonyi ruháját, koszorúját, s mint hófehér tiszta mennyasszony indult a halállal esküvőre... éjfélt kongott épen a vén toronyóra, amikor megcsókolta édesanyja és édesapja képét, s elbúcsúzott kicsiny otthonától s aztán kilépett a kapun s a Rábapartnak vette magát a malom irányában. Mint hófehér kisértet ment tova az éjben ... s lassan odaért, az éjjel is 2Úgó, zakatoló malomkerék mellé és leült egy kőre. Jóska már ott volt, mint egy álamkóros közeledett hozzá. — Ne jöjj közelebb — szólt rá a lány 1 — Azért hívtalak, hogy választ adjak neked ... Nem szeretlek ... sohasem tudnálak szeretni és mégis elraboltad szavaiddal, a tilinkóddal az én boldogságomat! Menj, távozz el innen örökre 1 jh Péter, Péter, miért is nem lehettem a tied, de inkább meghalok, semhogy azt mondják, hogy a pénzedért lettem a feleséged. — S a zúgó malom felé kiáltotta:

— Isten veled 1 — S mint üldözött őzike futott, fehér lobogó ruhájában a viz felé s ép a malomkerék mellett, ahol a viz örvénye a legnagyobb, belevetette magát a a vízbe. Jóska, aki álmatagon állt a parton, csak most eszmélt fel, amikor a leány fehér uszályát látta eltűnni a vízben. .. Mint egy őrült rohant a viz felé — de

nagy szórvány területen katholi- kusok közé ékelve él még 450 hívő, akik időről-időre hazajönnek, hogy evangéliumi hitükben meg- erősíttessenek. Filiái közül Puszta- vacs rendes gondozás alatt áll, Örkényi és ócsai híveink a reformátusokkal együtt gondoztatnak, alkalomról-alkalomra istentiszteletet tart az anyaegyház lelkésze.

Felavatták az evangélikus templom orgonáját s a hősi halottak két márványtábláját Nyíregyházán.

Kettős ünnepet ült Áldozócsütörtökön a nyíregyházi evang. egyház- község. E napon avatta fel az egyház híveinek s a város egyházi, katonai s polgári társadalmának külső formában is impozáns részvétele mellett, a lelket nemes áldozatokra hevítő s a hazaszeretet lángjait élesztgető formában, megújított orgonáját s azt az elemi iskola lépcsőcsarnokában elhelyezett két márványtáblát, melyekre 316 nyíregyházi evangélikus hősi halott neve van felvésve, örök időkre szolgáló intő és buzdító például.

A kettős ünnepély délelőtt 10 órakor kezdődött a templomban. Harangszó mellett felvonul a lelkész! kar s utána a gyülekezet — még orgonakíséret nélkül — az „Erős vár a mi Istenünk“ kezdetű

gyáva volt — nem mert utánna ugrani a leánynak, hanem mint egy vad futott a malom felé s elkezdte döngetni a malom kapuját őrjöngve, s ordított: — Legenye Péter, Legenye Péter nyisd ki a kapudat... fuss .,. mennyasszonyod belevetette magát a Rábába — s vadul toporzékolt a kapu előtt. S Péter a kiáltozást hallva, mint párját féltő vad oroszlán rohant ki a holdas éjszakába, útjában félrelökve az őrjöngő Jóskát, szaladt, szaladt a malomkerék felé, s utána Jóska, aki csak azt tudta folyton nyögni, ott... ott... ott... És Péter belevetette magát a vízbe s az örvénylő hullámok felett megfogta a leány fehér uszályát s vonta kifelé a partra ... Karjába emelte a hideg testet, forró lehelletét lehelte rája, hitte, remélte, hogy él és kiúszott a partra. A pázsitos fűre fektette, a holdsugár ezüstös fényben fürösztötte őket... 8 ő hallgatta rémülten remegve, azt az édes szivet, amely nemrég még az övé volt, amelyet a sors elrabolt tőle ... És az a drága szív többé nem dobogott. És Péter csókolta az édes hófehér halott márvány testét... az éjfekete drága hajat... s összetört szívvel nézett fel ez égre, kérdve, vádolva kérdezte az Istent, hogy miért vette el azt, akit annyira szeretett. Ismét árva maradt, most már örökre, mindörökre. Amint hátranézett, ott látta Hosszú Jóskát, aki megmerevedve, félke-