Harangszó, 1927

1927-01-02 / 1. szám

1927 lacuár 2. HARANGSZÓ 3 her-Naptárt. De ezt már nem küld­hette be a lapoknak. Erek a sorai mintegy a végren­delet erejével kötelezik égj házunkat, hogy a Naptár gondját vegye fel. Ismeretes, mivé fejlődött ez a már nem is naptár, hanem egyházi év. könyv 15 év alatt Szerkesztésében Hetvényi nemcsak a sok, fáradságos szellemi munkát végezte nagy kitar­tással és hozzáértéssel, hanem éven­ként sok milliónyi anyagi kockázatot is vállalt magára, midőn a soproni pénzintézettől, legutóbb pedig a ro­konoktól felvett kölcsönnel és kamat- fizetéssel előlegezte a kiadás tetemes költségeit. Nagyon tévednek, akik a Naptár kiadását nagy népszerűsége mellett is valami jól jövedelmező vállalatnak képzelik. Hetvényi ugyanis nem a maga hasznát nézte, hanem az irók és festőm fi vészek díjazására pályázatok hirdetésére fordította a jövedelem jó részét. A nagy munkának és áldozatkész­ségnek meg is lett a fényes sikere. Az összes hazai naptárak közül Het- vényié küzdölte fel magát az első helyre. Ezt nemcsak a Prot. Szemle bírálója ismerte el, hanem a Pesti Hírlap szakembere is a hazai nap­tárakról szóló cikkében nyíltan be vallotta. A botdogú t szerkesztő méltán volt büszke arra is, hogy Pintér Jenő, az irodalomtörténet egyik elsőrendű tudós tekintélye évenként külön le­vélben fejezte ki elismerését. Amire egyházircdalmi társulataink nem vállalkoztak, azt íme megvaló­sította az egyszerű tanárember a Nagy utánjárásra, az összes fogolvtársak kezessége mellett sikerült szegény Rubinek Gyula számára egy napi kimenetelt kiesz- közölniök. hogy házassága 25. évforduló­ján családja körében lehessen. A készülő­dés koronája a beretválkozás volt. Volt ugyanis egy nagyon ügyeskezű borbélyuk, aki .elveszett tárgyak miatt“ (zsebmetszés) volt elitélve. Györy Lóránd tréfásan em­legette, hogy sohasem volt olyan nagy úr. mint a böttönben, mert ott még borbélyt is tarthatott, de mikor szabadlábon járt, csak maga beretválkozott. Örvendezve (talán még irigykedve is) ülték, állták körül a fo­golytársak Rubinek Gyulát, kit fentnevezett ügyeskezü borbély csinosügatott s a figa­rók ősi szokásához híven nagy bőbeszédű­séggel szakszerű előadást tartott beretvá- lás közben a zsebmetszés magas tudomá­nyáról, különböző árnyalatairól. Egyebek közt a zsebórák eltüntetésének mikéntjét is fejtegette hálás hallgatóságának. Ekkor Rubinek nagybüszkén rámutat a saját aranyórájára, melynek lánca a mellénye gomblyukán is át volt húzva, meg a másik mellényzsebhez is egy különleges, ügyes zárókészülékkel odaerősítve, végre egy csomó, minden érintésre megcsörrenö ap­rósággal (zsuzsú) is fel volt szerelve. »Ugy-e, ezt már bajos volna eltüntetni?“ A bor­Gajdács Pál tólkomlósi ev. költő-lelkész, kit a Kormányzó egy félszázadot meghaladó egyházi, közéleti s irodalmi munkásságáért legfelsőbb elismerő kitüntetésben részesítette „signum-laudis" aranyéremmel. A költő­lelkész most töltötte be 79. évét. Magas kora dacára még mindig fiatalos, kitartó erővel vezeti egyházát és buzgón munkálkodik. maga kiváló talentumával és áldo­zatkészségével. A Luther Naptárt, mely immár másfél évtizeden át becsülettel és ily fényes eredménnyel szolgálta egyházunkat, vétek volna elejteni és magára hagyni Hetvényi szép alko­tásának fenn kell maradni. És leg­közelebb most az utolsó évfolyamot, az 1927. évi Luther-Naptárt kell megmentenünk. Nem engedhetjük, hogy az apának nagy értékű mun­bély cdapillant s megnyugtató!ag kijelenti, hogy bizony ettől már nehéz lenne a mét- tóságos urat megszabadítani. Ezzel folyik tovább a munka is, a magyarázat is. Alig egy pár perc múlva a munkának vége, a borbély leveszi a beret váló kendőt és — a körülállók nagy áramlatára — az arany­órát láncostól, zsuzsústól a saját zsebéből veszi elő s a hüledező Rubineknek hódo­lattal átnyújtja, sajnálkozását fejezvén ki afelett, hogy az úrak nem méitóztattak észrevenni mikor ő gyakorlati példával kísérte a magyarázatot. .. Az ilyenféle apróságok hoztak ugyan némi derűt a kilátástalanúl sivár fogságba, de hosszú, keserves volt az az öt hét, míg végre egy külföldi misszió közbenjárására kiszabadúlt Györy Lóránd s boldogan siet­hetett haza szerető édesanyjához és nővé­réhez. Hogy ez a két áldott lélek mit szen­vedett az alatt az öt hét alatt, meg sem kísértem leírni. De kiszabadulása után az övék volt Györy Lóránd, mert a miniszté­riumba nem tehette be a lábát. Oda csak akkor tért vissza, mint az első nemzeti kormány földmivelésügyi minisztere be­köszöntőjét mondotta. Dr. Benkő István. kájáért jutalom helyett adósság terhe szálljon örökségül a gyermekeire. Hetvényi Lajos fentebbi utolsó fel­hívásának értelmében a következő kéréseket intézem a Luther-Naptár terjesztőihez és olvasóihoz: 1 Azok a lelkészek és tanítók, akik Luther-Naptárt kaptak bizomány­ba, árusítsák el lehetőleg az összes példányokat. Mert az idei díszes és bőtartalmű naptárnak felette olcsó árszabása csak oly számítással volt lehetséges, hogy az összes példányok elkelnek. 2 A szétküldött példányokon kfvül Sopronban még mintegy 1000 példány van készletben. Óhajtandó volna, hogy újabb megrendelők ezeket is megvásárolják. 3. Ahol a küldött példányok eddig még el nem keltek, azokat a bizo­mányosok egyelőre ne küldjék vissza Sopronba. Ezeknek hovaszállftásáról később fogunk intézkedni. 4. A pénzösszegeket a bizományo­sok a régi csekklapokkal küldjék be. Az elszámolások özv. Hetvényi La- josné nevére (Sopron, Paprét 2. sz.) küldendők. Sopron, 1926. december 22. Payr Sándor, az elhunytnak és a Luther-Naptárnak jó barátja. Kapi Béla: Bizonyságtevés c. müve megrendelhető a Harangszó kiadó­hivatalában Szentgotthárdon (Vas m.). Ára fűzve portóval 130.000 K. Akik egy valláson vannak. Nemrég olvastam egy régi egyházi lapban, de ügy gondolom napjainkban is nagy időszerűségnek örvend e kis történet: Egy protestáns és egy kat- holikus atyafi együtt idogált vasárnap délután a korcsmában. Szót szóra adván, beszédjük — mint rendszerint — a vallásra is átterelődött. Heves vitatkozás tűzében mindegyik a saját vallását tartotta a legjobbnak, a leg- igazabbnak. Megegyezni azonban nem tudtak. Történetesen épen arra felé vitte útja az ottani evangélikus lel­készt, kit mikor a protestáns fél meg­látott,! kisietett hozzá s igazának be­bizonyítására megkérdezett: »Nemde, tisztelendő úr, a mi vallásunk a jobb?« — »Nincs igaza egyikteknek sem — mondá a lelkész — hiszen a korcsma nektek a templom s mind­kettőtöknek egy a vallása: a kor­helység.« — Bizony igaza voltl Mit Is mond Máté 7. rész 6. versiben? Bis.

Next

/
Oldalképek
Tartalom