Harangszó, 1927

1927-06-05 / 23. szám

1927. június $.

HARANQSZÓ.

191

Kapi püspök a Tolna- baranyai hívei között.

Kapi Béla dunántúli püspök vi- zitációs útja Tolnában, Baranyában valóságos diadalmenet volt.

A püspököt 12 napos kőrútján kivétel nélkül minden gyülekezet, egyházi, világi hatóságok valláskülönbség nélkül a legnagyobb örömmel és lelkesedéssel fogadták. Szinte versenyeztek a gyülekezetek, községek, hatóságok egymással az örömnek és lelkesedésnek külső

az ötven ezüst pengőt. Jóska pedig köszönt és eltávozott.

Nemsokára jó alkalom kínálkozott. .. Gyönyörű márciusi nap volt. Az est közeltett már, amikor Annus kiment a hegybe ibolyát szedni, hegy csokrot kössön vasárnap az Úr oltárára ... Jóska éppen terelte be a nyájat s meglátta a leányt. Rögtön melléje ódalgott és kihúzva magát köszönt:

— Hozott Isten szép leányzó az én birodalmamba... Úgy látom ibolyát szedsz.

— Igen azt — szólt a lány.

— Talán a szerelmesednek viszed ?

— Nem kell annak virággal hízelegni úgyis szeret engem 1

— Na, nem olyan bizonyos Hugóm, hanem te bizony jól megnézhetnéd azt, hogy kit szeretsz, mert hisz az cseppet sem szép, nem is fiatal, már kopaszodófélben van, s aztán már másé is volt.

— Nem is kell, hogy szép legyen, hanem, hogy jó legyen, nem baj az, hogy nem is oly fiatal, annál jobbanimegbecsül engemet, hogy másé is volt már az se baj, mert a jó Isten akarta ezt így 1

— Biztosan a gazdaságára, a pénzére, vagyonára pályázol 1 — szólt most |óska, — persze puccos, szép menyecske lehetsz Legenye Péter mellett, de hidd el boldog nem leszel. — A lánynak elborult az arca

kifejezésre juttatásában. Nem csoda. Püspöki egyházlátogatás ezen a vidéken 30 évvel ezelőtt volt. De voltak gyülekezetek, ahol még evangélikus püspök egyáltalában nem járt. Üres is volt a mező, de a falvakban annál inkább ünneplőbe öltözködtek az emberek valláskülönbség nélkül. Kapi püspök ezúttal 18 gyülekezetét látogatott meg, 17-ben német nyelven hirdette az Isten igéjét s tartotta meg a vizitációs közgyűlést, látogatta meg az iskolákat, hallgatta meg a tanulók feleleteit, tette meg észree szavakra, hisz ő soha-soha nem is gondolt még arra, hogy Péternek pénze és vagyona van, ő szive mélyéből szerette Pétert s most, hogy e szavakat hallotta, ébredt fel lelkében az a gondolat, hogy a faluban mindenki azt fogja hinni, hogy ő Péterhez csak a vagyonáért ment feleségül, s ez a gondolat nagyon elkeserítette ...

— Menj el Jóska békével, ne bántsd az én szivemet, ne okozz fájdalmat nekem.

— Isten veled húgom, de gondold meg jól, hogy inkább való hozzád szegény, árva teremtéshez egy szegény pásztorember mint az a dúsgazdag malmos s hidd el, hogy én sokkal jobban tudnálak szeretni szegénységemben, mint ő gazdagságában.

— S ezzel Jóska el is ment, C3ak a szavait hagyta ott a lány lelkében, élő gyilkos tőrként 1 S a lány pedig futott, szaladt haza, s otthon párnájára hajtva bús fejét, sírt... zokogott... keservesen egész éjjel... s azután is egész délelőtt... így találta délután is Péter, aki jegyesét jött meglátogatni.

— Miért sírsz drága gyöngyvirágom?

— kérdezte.

— Miért, miért... a jó Isten tudná legjobban megmondani, de nagyon-nagyon fáj a szivem ... ma azt mondta valaki nekem, hogy a pénzedért, vagyonodért

vételeit, ismerte el örömmel a gyülekezetben tapasztalt eredményeket.

Bonyhádon Rózsa Sándor gyülekezeti felügyelő üdvözölte a püspököt. Gyönyörű kép volt az ev. reálgimnázium cserkész- és tornakörének, továbbá a biciklista tanulóknak felvonulása és tisztelgése. Megható vitéz Hargitay Károly és Genersich Tivadar lelkész üdvözlése, este a protestáns körben a népes vallásos estély, amelyen a püspök az embernek ama két édesanyához, a hazához és az egyházhoz való viszonyáról tartott gyönyörű előadást. Schmidt János györ- könyi lelkész pedig a gyermekeknek a családban való vallásos nevelésükről beszélt. Az estélyen közreműködtek: vitéz Zerinváry

János, Haffner Margitka, az evang. dalárda 100 tagból álló vegyeskara Baier János ig. tanító vezetésével. Bonyhádról örömmel állapította meg a püspök, hogy a gyülekezetben öntudatos vallásos élet van, áldozat- készség, négy kiváló iskolája buzgó tanítókkal. Knábel Vilmos tanítót igazgatói címmel tüntette ki.

Majoson Tinnschmidt Sándor lelkész fogadta a püspököt. Itt is nemes buzgóságot tapasztalt a püspök, áldozatkészséget; az iskola működése vallásos és hazafias. Este a vegyeskar Grieshaber igazgatótanító vezetésében szebbnél-szebb magyar és német énekekkel gyönyörködtette a püspököt és kíséretét. Kismányokon meleg elismeréssel adózott a lelkésznek, nejének, a

megyek hozzád feleségül, ez fáj nekem, ezért sirok ... s nem tudok megnyugodni, hogy igaztalanul vádolnak az emberek I Pedig ha koldus lennél és kicsiny kalyibában laknál, akkor is szeretnélek ... akkor is a tied lennék.

— Ne sirj édesem, amim nekem van, azt az én dolgos két kezem munkáján szereztem, azt azzal osztom meg akit én magam mellé kiválasztok, biztosan irigy, számító, ravasz rokonaim hiresztelik azt, amit te hallottál, de nyugodtak is lehetnek affelől, hogy vagyonomból most már ezek után egy szemernyit sem kapnak. Te pedig ne sirj, kis hajlékodból ne menj sehova, hogy ne halld az irigyek lármáját, s a csendes magányban könnyeid elmúlnak, vigasztalást nyersz 1 — Hiába vigasztalta azonban Péter a leányt, ez a délutánjuk szomorú volt s könnyes szemmel váltak el egymástól. S mikor Péter elment, újra zokogni kezdett... s a szive ... ez a kicsiny kattogó zakatoló szív... Azt dobogta, hogy ő bármennyire is szereti Pétert, még sem lehet annak a gazdag embernek a felesége, mert megróná érte az egész világ 8 elveszne a becsülete mások előtt...

Este lett, gyönyörű holdas tavaszi este... s ö ablakától kitekintve nézte a csillagos eget 8 könnyei összeragyogtak a magas-