Harangszó, 1927
1927-04-24 / 17. szám
142 HARANQSZO. If27. április 24. Együttmunkálkodás. wirágvasárnap lélekemelő vallásos V estét rendezett a nagyvázsonyi evang. templomban a veszprémi ref. és a zalai evang. egyházmegye hat lelkésze, Fenyves Ede tb. esperes, egyházmegyei belmisszidi egyesületi elnök vezetésével. Az estét az evangélikus himnusz: »Erős vár a mi Istenünk« nyitotta meg s bezárta a nemzeti »Himnusz.« A többi progammpont a következő volt: Zergl Mihály nagyvázsonyi ref. lelkész buzgó imája. Azután a na- gyobbrészt rdm. kath. tagokból álló dalárda énekelte nagy hatással »Isten felséges adománya« c. korálunkat, Szabó Qyula áll. el. isk. igazgató vezetésével. Ezt követte Bábás József öcsi ref. lelkész kiváló egyházi beszéde. Nagy Lajos zalai ev. esperes több, saját szerzeményű, igen szép költeményét adta elő. A megjelent ref. hívek elénekelték a 130. zsoltárt. Majd Szilassy Sándor magyarbaruagi ref. lelkész szavalta, művészi előadással, Ábrányi Emil: »Keresem az Istent« c. költeményét. Fenyves Ede mencshelyi ev. lelkész tartalmas előadása után következett a 197. virág- vasárnapi ének és a helyi ev. lelkész záróimé] a. Nemcsak a templomot töltötték meg zsúfolásig a felekezeti különbség nélkül megjelentek, hanem többen a templomon kívül hallgatták végig az istentiszteletet. Mily nagy szükség van az együttes munkára, különösen, oly helyeken, hol mindkét prot. felekezet hívei csekélyszámuak I Vajha sokfelé követésre találna a példa és folynék tovább a munka Luk. ev. XVI. r. 20. v. jegyében: „Azok pedig kimen- vén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálkodván ő velők és erősítvén az igét a jelek által, melyek kisérék,« Az Úr bizonyára erősíti a hirdetett igét a jelek: a protestáns öntudat növekedése, az áldott testvéri egyetértés megszilárdulása és igaz keresztyén hitélet által; községeinkben, városainkban, Isten dicsőségére, de közös édesanyánk, a haza üdvére is. Zsiray Lajos. OLVASSUK A BIBLIÁT! P&sztorlevél. Ápr. 25. A jó Pásztor. János 10. n. A pásztor őriz, a jó Pásztor megőriz. Utána jár az elveszett báránykának is (Lukács 15.4.) megkeresi 8 ha megtalálta, vállára, vagy ölébe véve örömmel viszi vissza a Éjjel. Öreg vagyok. Magam vagyok. Ottkünn huhog az éjmadár. Uram, kegyelmed ajtaján, E nagy, hatalmas érc-kapun, Meghajtva fáradt térdeim, Kopogtatok, kopogtatok. Hamut hinték fejemre én, És megaláztam homlokom, Leszálltam már a völgybe rég, Ki fönntjártam az ormokon. A bánat űz, a kétség riaszt, Óh, csak nálad van menedék — Te nagy talány, örök valóság Ki vagy a kezdet, és a vég. A szűk mesgyén Hozzád igyekszem, Ne űzz, ne űzz el engemet, Fogadd el égő áldozatként \?érző, vergődő szívemet I Add hinnem, hogy az égi szikra Ha itt alant elhamvadott, Nem múlt el végkép, lángra lobban Szebb, tisztább fényben majd amott i Farkas Mihályné. nyájhoz. (Lukács 15. s.). Nem teher számára a juhok őrizése, az elveszettek megkeresése, ezt hivatásának tekinti, szent kötelességének érzi. A „jó Pásztor“, a Krisztus : „azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett“. (Lukács 19. ío) Ez az Ö legfőbb gondja. Ha kell, alászáll a mélybe a lezuhant báránykáért; ha kell, életét adja érettük (János 10 . u.) Tudod-e már? megtanultad-e már? legalább ez év Nagypéntekén, hogy te éretted is életét adta ott a Golgothán ? I Ápr. 26. A béres. János 10 . iá—ia. Nem úgy a béres és aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, mert ez, ha látja a veszedelmet közeledni, gyáván elfut s ott hagyja a bárányokat a farkasok prédájául. Az ilyen béresnek nem fáj az, ha elvesz egy-egy bárány, nem is jár utána, de azután nem is tud számot adni a nyájról. Milyen más a Krisztus, ama jó Pásztor, aki utolsó imádságában is ott a Gecsemáné kertben számot ad az ő Atyjának a reá- bizott juhokról nyugodt lelkiismerettel ekként : Mikor velők valék a világon, én meg- tartám őket a te nevedben; akiket nékem adtál, megörizém és senki el nem veszett közülök... (János 17. iá.) Vájjon te tudsz-e egykor számot adni Így az Atyának a reád bízottakról, avagy te is el-elfutottál a nyájtól, mint a megrémült őrizők ? (Máté 8.33) Ápr. 27. A juhok. János 10.12 és 27. A juhok mindig valakinek a tulajdonai. Te kié vagy? Krisztusnak a jó Pásztornak a juha-e? Ha annak lenni állítod magadat, hallgatsz-e te is az Ő szavára? követed-e Ót ? Mégy-e utánna bárhová vezet, semmit nem kérdezve és semmit nem kételkedve, teljes bizalommal, boldog örvendezéssel, teljes engedelmességgel az Ö hivó szava után?! S valóban utána mégy-e? Nem csak te beszéled ezt be magadnak? Hallod-e folyton-folyvást az Ő hivő szavát magad előtt s látod-e szüntelenül öt, az előtted járó jó Pásztort?! Vigyázz össze ne téveszd hangját a béres hangjával 1 Csak arra figyelj, amelyik szeretettel szól hozzád s azután meni utána, kövesd öt a hús forrás vizére s üde legelőkre. ÁDr. 28. A farkas. János 10. iá. Ne gondold, hogy ha a jo Pásztor vigyáz reád, akkor a farkas meg sem mer közelíteni. A farkas bár tudja azt, hogy a jó Pásztor vigyáz az ö juhaira s tőle sem fut el, hanem szembe száll vele, de számit arra is, hogy a juhocskák a biztonság érzetében könnyelműen el-elmaradoznak a nyájtól, egy-egy szebb fűcsomó csábításának engedve mellékösvényre térnek. A farkas számit arra is, hogy vannak még a nyájban olyan juhocskák, amelyek nem bízták még reá magukat a Pásztor vezetésére 8 amikor megszomjaznak, nem lesz türelmük lassan követni vezető Pásztorukat, hanem türelmetlenül 8 botorul előre szökdécselnek forrást keresve. Ezekre számit a farkas s ezért járja körül szünetlenül a jó Pásztor nyáját is. Vájjon te átadtad-e már magadat teljesen az Úr, a Pásztor őrizésének, vezetésének s akaratának? I Vagy még mindig vannak vágyaid, kívánságaid, melyeket a magad akarata és belátása szerint akarnál elérni, még akkor is, ha akaratod ellenkezne az Úréval s neked más útra kellene térned? Vigyázz! Egyetlen lépés s elragad a farkas! Ápr. 29. A megismerés. János 10.14—«. és st. A pásztoréletnek egyik nélkülözhetetlen feltétele az egymás kölcsönös ismerete. A pásztornak ismernie kell az ö juhait, a farkast. A farkas is megismeri a pásztort, a béresre is reá ismer 8 ismeri a juhokat is. A báránynak is meg kell tudnia különböztetnie a pásztort és a bérest s fel kell ismernie a farkast is. Miként van ez tenálad? Tudod-e azt magadról már, hogy te is báránya vagy valakinek? Tudod-e azt, hogy ki a te jó Pásztorod? Nem téveszted-e öt össze a béressel s nem becsülöd- e ezt többre amannál ? Ismered-e már a farkast is ? Ne gondold, hogy ha szemedet behunyod, füledet bedugod, akkor nem talál reád a farkas, ő ismer téged, ismerd csak meg te is öt, hogy tudhasd magad őrizni tőle. De legjobban a Pásztort kell megismerned, úgy, ahogyan ő ismer téged, hogy hallgathass te is az ö szavára s tudhasd követni azt. Ápr. 30. A más juhok. János 10.1#. Ne gondold azt, hogy ha te nem követnéd a Pásztort, nem lennének juhai 1 Vannak néki más juhai is, amelyek más akolból, más nép közül valók. Ott vannak a pogányok, akik azelőtt „idegenek és az Ígéret szövetségeitől távolvalók“ voltak, akiknek reménységük nem vala és Isten nélkül valók voltak e világban, de akik most közelvalókká lettek a Krisztus vére által. (Efezus 2. ra—iá.) Ne gondold azt, hogy a Pásztornak van tereád szüksége, látod neki mindig lesznek más juhai is. Neked van szükséged arra, hogy megőrizzen a farkastól. A nyájnak van szüksége reá, a Pásztorra, hogy szét ne szélessé az egészet a farkas. Ne részedről való kegynek, szívességnek tekintsd tehát azt, hogy te is a nyájhoz tartozol, hanem kiváltságnak, Isten kegyelmi ajándékának, hogy íme neked is önződdé lett a jó Pásztor. Máj. 1. Egy akol és egy pásztor. János 10 . ío. Az igazi, a boldog pásztorélet az lesz, amikor majd lesz egy akol és egy Pásztor, amikor a juhok mind reá ismernek már Krisztusban az ö egyetlen Pásztorukra, amikor az Isten által minden né-
