Harangszó, 1927

1927-04-17 / 16. szám

128 gyermekemet. Már többé nem látha­tom őket, nem csókolhatom meg őket, nem cirógathatom meg őket, pedig már oly közel voltam hozzájuk, egy­két nap választott el tőlük. Oh Iste­nem, miért is kellett ennek így tör­ténnie ? A lelkész meghatva nézett a sze­rencsétlen emberre s egy könnyet törölt ki a szeméből — Nyugodjék meg kedves bará­tom az Úr szent akaratában. Tekint­sen e napon lélekben Üdvözítőjére, aki keresztfán halt kínos halált mind- nyájunként Ó látja a maga iszonyú gyötrődését s higyje el, már várja magát szeretettel ■ gondját fogja vi­selni hozzátartozóinak itt a földön s ha eljön az idő, azok is oda fognak jönni magához, hogy soha többé el ne váljanak. Oh, mert hiszen van feltámadás, a nagypénteki halálra husvét napja, a feltámadás napja következik. A haldokló arcán boldog mosoly suhant végig — Lesz még feltámadás. — S aztán halkan suttogta. — Gyóntasson meg lelki atyám. A lelkész elvégezte a haldokló utolsó kívánságát. Csend lett. A lelkész megfogta a beteg kezét, mire az felriadt. — Oh, zene szól. Oh mily isteni hangok hallatszanak. Oh, ének is hangzik... Ni, amott egész sereg angyal libeg előre,... azok énekel­nek... Talán értem jönnek... Oh megyek, megyek... Csak még a feleségemet ölelem meg, csak még a gyermekeimet csókolom meg, csak addig várjatok . . . A lelkész látta, hogy már a végét járja. Elővette a zsebkendőjét s meg­törölte a haldokló gyöngyöző homlo­kát. — A haldokló felnyitotta a szemét, s elnézett a messzeségbe. — Oh Uram, Krisztusom, ki meg­haltál e napon érettem is, én is... — Tovább már nem mondta. Vége volt. A lelkész lefogta a két szemét, összetette a két kezét. Aztán kiszedte a halott zsebeiből a tárgyakat s el­tette. De az arcképet odadugta a ha­lott inge alá, a szíve fölé... OLVASSUK A BIBLIÁT! Találkozás a feltámadt Krisztussal. Ápr. 18. Üres a sir. Máté 28. í—e. Az arimathiai József sírboltjában csodálatos dolog történt. Azt sejtették a Jézus halála HARANQSZO. Magyar husvét. f usoéH szellő ingalja a lembel irágeR ezre szórja illafáf . . . Uarangszé csendül ál a rénaságen $ az égbe dísz egy szárnyaié imái: Hönyörülj rajlunR öröR Irgalom, Hi fényben ülsz a oi^areR feleli: Halál Tölgyéből RíneR mélységéből Emeld fel ezl az ároa nemzelel: RánR szaRadl zúgó, Regyellen Dihar, De m'g eszlendől nárunR egyre még § hisszüR: megálded Uram, a magyar! § szabad lesz újra ez az ároa nép. Szabad lesz újra, mini felhő az égen § mini erdeinRben a dales madár; Erős, §alalmas nemzelel öoez majd Ä réren szerzel! ősi széni halár. Engedd Uram, a Rincses rénaságen Ujjongna büszRén csendüljön a dal: Desz még husDélja Nagy-MagyarerszágnaR, Gesz még szabad és beldeg a magyar! HORVÁTH IMRE. után, hogy valami fog történni, azért pe­csételték le a sirt, állították oda az őriző katonákat. Azt hitték, győztek és biztosí­tani akarták a győzelmüket. Nem jó! szá­mítottak. Számításukból kihagyták az Istent. Az emberi akarat nem győzedelmesked- hetlk az Isten ellen. — Jó lesz ezt a ta­nulságot az én életem számára is meg­őriznem. Ápr. 19. Úgy történt, amint megmondta. Lukács 24.5—8 Elgondolhatjuk a meg­lepetést, a csodálkozást, ami elfogta a sir látogatóit. A nagy szomorúságban, a mély gyászban elfelejtették a Jézus szavait. Csak a fájdalmuknak éltek. Az angyali szóra emlékezetük elevenedni kezd. Isten örökkévaló terve szerint történik minden. Bárcsak soha se feledném ezt el, hanem hivő szívvel rábíznám magam egészen. Az Ö beszéde mindig igaz marad. Ápr. 20. Hirdessétek. Máté 28.7—ro. Az ember nem tudja az örömét leplezni, ott ragyog ez az arcon és ott van az ajkoa Nem hallgatták volna el a Jézus feltáma­dását sem, de az isteni szó ezt külön is megparancsolta. Fontosnak tartja az Isten, hogy mindenki meghallja a nagy ürenetet: feltámadott a Krisztus I Nagy átalakulást eredményez az erről való megbizonyosodás Győződj meg erről te is és hirdesd tovább! Ápr. 21 A kételkedők. Lukács 24.9—12. Máté 28 . rs—is A kételkedés nem a fejlett modern élet következménye. Mindenkor kételkedtek az emberek. Cseppet se lehet újság ez a mi számunkra. Áz érveik is egészen a régiek. Az igazság is csak a régi marad: Jézus feltámadott. Hiábavaló volt a kételkedés. Ma is eredménytelen. Az igazság mellett van a helyem 1 1927. április 17. Az alsódörgictei renovált evang. templom. Renováltatisa körül a nőegyletnek vannak hervadhatatlan érdemei. Ápr. 22. Az utitárs. Lukács 24 . rí—*6. Olyan bájos, finoman kidolgozott ez a tör­ténet, hogy lehetetlen megilletődés nélkül elolvasni. Felségesen szép alapgondolata is van: Jézus az utitárs. A mi életutunkon is hozzánk csatlakozik. Gondolatainkban, terveinkben elmerülve észre se vesszük, pedig ott van. Milyen áldás volna, ha észrevennénk és vele járnánk. Próbáljuk meg 1 Ápr. 23. Szerte a világon... Máté 28 . to—zó. Jézusnak nem eleg a tanítványok kis köre. Az Ö gazdag tanitása ez egész világ áldása. A keresztyén hitnek, produk­tívnak, termékenynek kell lenni. Krisztus hódítani akar. Téged is fel akar használni, hogy általad is eredményt érjen el. Telje­síts missziói küldetést, téríts, terjeszd az Isten országát. Ápr. 24. Ne légy hitetlen, hanem hivő. János 20.81—31. Mérlegeld a hitetlenség és a hit jelentőségét, vizsgáld mind a kettő­nek az eredményeit. Nem beszélek róla, te magad is tudsz ítélni. Melyik az átok és melyik az áldás az emberiségre? Ne hagyd magukra, akik a hit diadaláért küz­denek. Neked itt a helyed 1 Tégy erről bi­zonyságok Marcsek János. Sok arcú kúltura. Kapi Béla püspök előadása Kecske­méten. — A Protestáns Irodalmi Társaság kúlturdélutánja. A Protestáns Irodalmi Társaság, melynek alelnöke Képi Béla püspök, legutóbb Kecskeméten rendezte kűl- turdélutánját, ahol is bensőséges, meleg ünnepeltetésben részesítették Kapi Béla püspököt, aki április 3-iki isteni tiszteletén az örök élet igéit

Next

/
Oldalképek
Tartalom