Harangszó, 1927
1927-03-27 / 13. szám
102 HARANGSZÖ. 1927. március 27. kitüntetésnél, földi dicsőségnél. A mai napon előtte a minden oldalról kifejezésre juttatott szeretetért, jóindulatért igaz órómmel mond köszönetét, de mindenek előtt a jó Istennek, aki nagy kegyelmét iránta annyira megmutatta. Az ünnepség harmadik része a paksi gyülekezet hősi emléktáblájának leleplezése volt. Az oltár előtt mondotta Kapi Béla püspök az avató beszédet. Annak az 54 hősnek fekete márványba, aranybetükkel bevésett neve legyen örökké zengő templomi prédikáció, mondotta a püspök, mely int, tanít, dorgál és elvezet a golgothai kereszthez. Úgy néz reátok ez a fekete emléktábla a templom ajtajában, mint egy fénylő fekete szem. Vigyáz és figyel titeket ez a márványszem, hogy igazi jő keresztyének, jó magyarok vagytok- e. És ha azt látná, hogy megritkulnak a templom sorai és a szeretet szent tüze elhamvad köztetek, ha gyűlölködés és pártoskodás venne rajtatok erőt, akkor reátok kiált az a hideg márványszem: avagy azért haltunk e meg, azért véreztünk-e, hogy a szeretet háza a gyűlölet hajléka legyen és hogy sze- retetlenségben éljenek együtt azok, akikért ml életünket áldoztuk! A hatalmas nagy márványtáblába az 54 hősnek neve alatt eme szavak vannak belevésve: Szomorú, de dicsőségteljes emlékteke t kegyelettel őrizzük szívünkben. Az ünnepségek után közebéd volt, melyen a gyülekezet vezetőségén és Nagy sokára nyögi az asszony, mint aki álomból riadoz — Hát meggytitt ? ... Irénke, ni 1 meggyűlt ... idesanyám látytya ? Megótahnazta, visszahozta az én imádságom, meg az én bibliám. A gazda vígan legyint széleset a levegőbe. Hát meggyüttem I... megsegített a jó Isten, az imádságod Bözse ... meghát a bibliád. Nézi a kopott bibliát. Nagy lyuk a közepén. Mutatja: — Evvót ami megtartott szöröncséscn. Szivem fölölt vót s megfogta a muszka- gólyót. A te bibi iád vé t a vigasztalóm a szomorú rabságban. Ebbü imádkoztam, ebbü sóhajtoztam, fohárzkottam messzi Szibéria országböi. No határtalan az öröm. A Bözse asz- szony egyszer csak rémülten ugrik az ura mellől. — Jézusom!— ijedezik — én oktalan asszonyi állat I Úgve enne édes gazdám. Oszt én ... így elfeledkeztem erriil. És pőndörűive a tűzhelyhez. De az ura csendesen huzza vissza magához. — Imádkozzunk 1 Aggy unk hálát! Majd csak aztán. A hold bevilágít rájuk a szobába. tagjain kfvül a város előkelősége is résztvett. Az első felköszöntőt Kapi Béla püspök mondotta a kormányzóra. Ebéd végeztével búcsút vett híveitől s Budapestre utazott. Ima. Végtelen Ur a világok felett, Hatalmas Isten, örök Létező I Te uralod a nagy Mindenséget, Egy szód s Semmiből Világ áll elő. A porba hullva könyörgök térdemen, Lelkem fölszáll daloló madárként: Köszönöm, hogy vagy hatalmas Isten I 5 érezteted ezt velem naponkénti Köszönöm, hogy vagy csodás balzsama Száz sebtől vérző szívem- s lelkemnek, ha rámborúl a kín s az éjszaka, Te velem vagy s megmentesz engemet. Köszönöm, hogy vagy, voltál s maradsz Uram, királyom, atyám s mindenem! Borús Telemre Tavaszt fakasztva S éltem hajója révbe fut velem, Köszönöm, hogy köszönteni tudlak, Köszönöm, hogy megengedted nekem, Szívem, lelkem érzelmei forrnak 5 hő szerelmem Tehozzád Istenem, Add. maradjak Hozzád hű halálig, Légy előttern tövises utamon. Előttem az Elet, a síromig Légy hű vezérem, védőm, gyámoíom. Lehull virágom az Életfáról, A Halál szele efhervasztja majd. Koporsóm födele hogyha lezárul, Szeretteimnek Te nyújtasz vigaszt. Ne hagyj el akkor sem irgalmas Isten, Engedj Hozzád térni, hogy szellemem Az angyalok karával az égben Dicsőítsen mindörökké, Ámen, Kristóf Kálmán. OLVASSUK A BIBLIÁT! Előkészületek. Márc. 28. Hol mondjam meg? Máté 15.21—28. Keresztelő János Djvétele óta valami szorongó ide- s tova-menés vehető észre Jézuson, mint aki valamit keres. Igen. Helyet keres, — azért jön e tájra is, nem a kananita asszonyért, — ahol megmondhassa tanítványainak, hogy 0 szenvedni fog. Amikor a hegyi beszédet akarta elmondani, nem kelleit Neki keresnie a helyet. Az asszony jelentkezése keresztezni látszik Jézus terveit, de nem érzed e, hegy amikor a megtört kenyér morzsáiról beszél vele, enged neki — s biztatásul és előkészületül veszi ezt legalább a maga számára, arra az időre, amikor szenvedések árán O maga megtöretett kenyérré válhatik Márc. 29. Miért nem jöttök rá ? Máté lö. t—12. Bizonyos irányban oly gyors az ember a megértésre. Igaz, hogy a farizeusoknak mondta, de miért nem kérdezték meg Jézust ők maguk „a Jónás jele* felől. Mikor a négyféle talajról volt szó tudták magyaráztatni maguknak a titkot. Igen, a tény az, hogy van idő, amikor Jézusnál minden jobben érdekel bennünket, mint az ő szenvedése. Da jöjj rá, hogy ez nem természetes s ez az idő nem tarthat soká. Márc. 30. Még egy kísérlet. Máté 16. 13—20. A kérdés nagy s a fele-let így is kielégítő. De mi lett volna, ha Péter nemcsak Isten Fiának mondta volna Jézust. Tudjuk, hogy jóval előbb, jóval rövldebb ismeretség után Keresztelő János az Isten ama Bárányának nevezte Öt. Ki vonná kétségbe, hogy érőm ás hála járta át Jézus szívét így is, — de egyben az a vígasztalás is: .most már nem kísérletezem tovább, az én mennvei Atyám azt is megjelentheti majd nékik!“ Mire. 31. A kocka el van vetve. Máté 16.21—28. A szorongásnak semmi nyoma. Most már nem keresi a helyet. Egyszerűen el kezd beszélni róla és nírá riasztja vissza, hogy ugyanaz a Péter, aki Isten Fiáról oly dicäö módon tudott vallást tenni, az Isten Bárányával szemben a Sátán hangját képviseli. Jézus előtt minden világos: „Az ember semmit sem adhat váltságul a maga leikéért. Kevesebb Tőlem sem elég, mint az életem odaadása*. Apr. 1. Mit értettél meg ? Máté 17. í—iá. A kereszt előre vetett árnyéka egész főidre tepertő a tanítványokat. Most jön finom tapintattal az ellensúlyozás, hogv a dicsőség özöne is nyilvánvalóvá tétessék. De úgy-e érfed? A megdictőülés hegyén is a szenvedéséről beszélő Jérust találod magaddal szemben. Bármily dicső volt Péter vahás- tétele, a megdicsőülés hegye csak azután jöhetett, mikor már beszélt Jézus az Ö megöletíetéséről. És még a megdicsőülés hegyén is ki kell igazítani Jézusnak a gondolatokat, mihelyest a kereszt nélküli dicsőség nyomul előtérbe. A megdicsőülés hegye nem takarni, hanem emelni akaija a keresztet. Ápr. 2. Miért szomorkodsz rajta ? Máté 17.H-23 A tehetetlenségükön, a mustár- magnyi hit hiányán nem szomorodtak meg a tanítványok. De annál inkább azon, hogy már megint a megöletéséröt beszél. Ez nem a részvét szomorúsága volt. A kételkedésé és a maguk féltéséé. Nem hitték, hogy Jézus az Ő halálával tudna nagyot tenni. Pedig azóta kiderült, hogy abban nyújtotta a légy nagyobbat a Te számodra is s nincs semmi szégyen abban: egy érettünk vérét hullató Messiásnak tanítványa lenni. Ápr. 3. Téged ez érdekel? Máté 20. n—28. Most mar nem vitára, nem szomor- kodásra használják fel az alkalmat, mikor harmadszor jelenti szenvedéseit. De arra sem, hogy elmélyü'jenck a megváltó szenvedés vizsgálatába. Egyszerűen átugorják azt. És ez az, amit nem lehet, mert az Úr szenvedéseinek gyümölcseiben is csak any- nyiban részesü hetünk, amennyiben Vele, mint isten Bárányával benső viszonyban voltunk. Gáncs Aladár. A protestánsok a diktatúra eszméje ellen. A Bethlen Gábor-szővétség előadássorozatában, melyek utján a protestáns szellemnek a magyar nem-
