Harangszó, 1926

1926-02-14 / 7. szám

XVII. évfolyam. 1926. február 14. J. szán). Alapított* KAPI BÉLA 1810-ban. Laptulajdonog: i Doniotfill Lutüer-SiövetséB­ii OrazágOH Luther-Sző vét­ség hlTftUles lapja. Kéziratok. előfizetési dijak 6b reklámidők a HARANGSZÓ ezerkeBztó­kiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minden vasárnap. 9 Testnek kívánsága kábítja e világot, Hiú örömökért cserélne mennyországot. Siarkeaztd-kUdóhlratal: SZENTQOTTHÁRD. Vas vármegye. Flókkiadóhlvatal „Luther-TársasÁg* könyv- kereskedése Budapest, VIII., Szentkirályi-u. 51/a. A „HARANGSZÚ“ előfizetési Ara: az első negyedévre 16.000 korona. Félévre 30.000 korona. Csoportos küldéssel IO’/b-ob kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba az 1. negyedre 20.000 K. Gyümölcstermés. Lukács ev. 8.15. „Amelyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott igét tiszta és jó szívvel megtartják, és gyümölcsöt teremnek béke­tűréssel.“ Valahányszor Isten igéjét hallod, mindannyiszor drága mag hull a szívedre. Ne vesd meg, fogadd a lelked talajába az ige magvait, és szent komolysággal őrizd meg azo­kat. Nagy szükség van ilyen ko­moly szívekre ! ... Ez a megőrzött mag, hadd verjen azután erős gyö­keret jó mélyre a szívedben, hogy ki ne hulljon onnét. Nagy szükség van ilyen hűséges szívekre! . . . — A szívedet pedig ne próbáld meg­osztani az Isten igéje és e világ kö­zött! Ne gondold, hogy két úrnak is tudsz szolgálni . . . vagy a világ csalárdsága, vagy az üdvösség Is­tene előtt kell meghódolnod! Nagy szükség van az egy úrnak szolgáló szívekre, amelyek felismerik „az egy szükséges dolgot“, és rá­teszik arra az egész életüket. . . Aki ilyen szívet visz a templom­falak közé, az mindig boldog, s ál­dott hallgatója az Isten beszédé­nek ! Az ilyen szívbe nem hull hiába az ige magvetése, az ilyen szív béketűréssel gyümölcsöt te­rem ... a hitnek gyümölcseit. . . De hát mit jelent gyümölcsöt teremni? . . . Feleljen meg erre a következő kis példázat. Egy keres­kedő feleségétől megkérdezték egy­szer, miről is szólott a vasárnapi prédikáció, s az asszony így felelt: „A szavakra már nem emlékszem, csak azt tudom, hogy mikor a temp­lomból hazaérkeztem, a mérlegem hamis mérősúlyait kiszórtam az üz­letből !“ . . . Nézzétek, ilyen a hit­nek gyümöcstermése ... És én azt gondo.om, nekünk is vannak ha­mis fontjaink, amelyeket ki kellene vetni életünkből ... A rágalmazó nyelv, az alkohol pohara, a hiúság, a trágár beszéd, a gyűlülködő, sze­retet nélküli magaviselet, a Mam- mon-imádás, a harag, a hazugság... és így tovább . . . jaj, ki is tudná előszámlálni a mi életünk eldobni- való hamis fontjait . . . Minél inkább úgy cselekszünk és élünk, amint az Isten igéje paran­csolja, annál gazdagabb lesz éle­tünk gyümölcstermése —, mert an­nál több mag hullott nálunk is jó földbe ! . . . A gyermekek és a fiata’ coruak erkölcsi romlásának és bí lözésé- nek okait megismerve, a b< t meg­előző és elhárító munkál, nak a mikén e kell, hogy foglal »ztassa most 1 ár elménket. Mid n e kérdés felett g< idolko- dunk, ilki szemeink előtt imétel- ten m ;elennek az áldoz, tok: a külső belső kedvezőtit 1 élet­körük yek folytán ko .usként lézeng , lelki fekélyekkel telt szá­nalmas alakok ... Ez a siralmas látomány nemes érzelmeket vált ki keblünkben: a felebaráti szeretet gyakorlására, lelkünk nemesítésére, szívünk erősítésére serkent és buz­dít bennünket . .. Egyelőre azonban ne készülőd­jünk most még az élet viharos tengerén zátonyra jutott szerencsét­lenek sokaságának a megmentésé­hez. Előbb nézzünk körül azon a helyen, amelyre állíttattunk és győ­ződjünk meg arról, vájjon a kísér­tések és csábítások szennyes hul­lámai a test és a lélek ellenálló­Uram! adj minékünk erőt, hogy béketűréssel gyümölcsöt teremjünk! „Mit használ énnékem a hit, Ha azt csak szájjal vallom,] De nem termem gyümölcseit S a bűnt meg nem utálom ; Ha rajtam erőt vesznek S rabszolgájukká tesznek A hívságos indulatok S nékik ellent nem állhatok ? Óh segélj, hogy életemet, Uram, neked szenteljem, S minden cselekedetemet Kedved szerint rendeljem !... Nyújts erőt a Jézusért!. . . Ámen. képességét csökkentő szelek és viharok nem veszélyeztetik-e a mi hajlékunkat ?. . . A védekező, a mentő és a lelki nyugalmat biztosító és állandósító munkánkat itt kell megkezdenünk, mert az Isten kegyelméből gond­jainkra bizott kicsi társaság testi és lelki jólétéért felelősséggel és számadással tartozunk Isten és emberek előtt. Ne akarjuk tehát addig az egész bűnös világot vezeklésre bírni és Jézus keresztje alatt letérdepeltetni, míg azt nem cselekedtük meg mi magunk és nem tétettük meg az egész világot magában rejtő fészek lakóival: kedves családunkkal. Ezeknek megelégedetté és boldog­gá tevése képezze elsősorban a mi legszentebb és legmagasztosabb kötelességünket. A dicsőség, a hírnév, a népsze­rűség, a győzelem, a babér mind­mind erkölcsi szempontból érték­telenné, semmivé válik, ha azt az általunk elhanyagolt kedveseink A család hivatásának magasztossága. Irta: Javornitzky Dezső. Terjesszük a Harangszót!

Next

/
Oldalképek
Tartalom