Harangszó, 1926
1926-02-07 / 6. szám
XVII. évfolyam. 1926. február 1. 6. szán). Alapította KAPI BÉLA ltlO-ban. Laptulajdonol: i Dnnántfill Lntöer-SzöYetsfto. Aj Orazágoa Lutlier-Hzöret- uég hlrataloa lapja. KAiiratok, előfizetési dijak is reklámadók a HARANGSZlj szerkesatőkiadóhlvatalának Szentjrotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minden vasárnap. 9 Bár itt gyakran bőrül egünk, Amott dicsőbb hazát nyerünk. Szerkesztő-kladóhlratal: szentootthArd. Vas vármegye. Flikkladéhlratal .Luther-Társaság“ könyy- kereskedése Bidapeet, VIII., Szentklrályl-u. 51/a. A „HABANGSZÓ“ előfizetési Ara: az első negyedévre 16.000 korona. Félévre 30.000 korona. Csoportos küldéssel 10y«-os kedvezmény. Amerikába egész érre 2 dollár; az utódállamokba az I. negyedre 20.000 K. Gazdagságunk. II. Korinth. 12. e. „Elég néked az én kegyelmem“ . . . Aki rábízza magát Isten gazdag kegyelmére, nem fog csalódni. Mindene lesz, amit csak kereshet és kívánhat a földi ember szíve. E világ fiai a szerencsét hajszolják ... jaj, pedig a szerencse forgandó, törékeny jószág . . . aki kegyelmet keres és talál, az a legnagyobb kincset nyerte el: üdvösséget és békességet a Jézus Krisztus által. „Bízzál fiam ! megbocsáttattak a te bűneid“ . . . amikor lelkünkre száll a kegyelemnek ez a beszéde, akkor a szívünk megtelik békességgel, azzal a békességgel, amelyet a világ nem adhat, de el sem is vehet! . .. „Elég néked az én kegyelmem“... Mi is volna az, amit meg nem nyernénk a Jézusban? Hisz vele jön a bölcseség és az igazság, a béke és az öröm, Isten és az örök élet! Mindez a miénk! Mindezt megkapjuk a Jézus nyújtotta kegyelemben ! Mindenünk van, semmink sem hiányzik — ha mienk a kegyelem... De hát akkor, amidőn a szegénység, betegség, nyomorúság kísértő napjai törnek reánk, vagy amikor meg kell válni attól, ami szívünknek a legdrágább az egész világon, . . . mit ér akkor a kegyelem ! ? Oh, éppen akkor, földi életünk nehéz, sötét óráiban, akkor tűnik ki, hogy a kegyelem a kincsek kincse, egy kimeríthetetlen gazdagság, amely mindenre elégséges ! A szenvedőnek ad vigasztalást, a szerencsétlent megnyugtatja, minden keserűséget megédesít, minden veszteséget kipótol, és megtanít Luther vallástételével így szólni: „Elég nékem a Krisztus, néki zeng dicséretem, énekem utolsó lehelletemig“ . . . A legtöbb embernek hiányzik valamije, sőt nemcsak valamije, de mindene. Ezeknél a kegyelem hiányzik, ez a felülről alásugárzó erő, egy szóval hiányzik szívükből a Krisztus! Ezért olyan elégedetlenek a szívek ... a tied is az . . . és az is marad, míg Jézus a tied nem lesz, és őbenne te is mindent meg nem nyersz! . . . „A mi szívünk téged óhajt, Jézus Isten. Báránya! Vedd kedvesen ezt a sóhajt, Mely kegyelmedet várja. Beád bízzuk mi magunkat Itt ez árnyék világban. Könyörgünk, viseld gondunkat, Hogy legyünk bátorságban. Légy vezérünk, oltalmazónk, Tanítónk és vigasztalónk, Te óh áldott Jézusunk, Mi kegyelmes Krisztusunk!“ Ámen. Szózat. — A szerencsésekhez a boldogtalanokról. — Irta: Rákosi Jenő. Nem a véres kardot körülhordozó herold vagyok én. Noé fehér galambját tartom a kezemben, hogy kiröpítsem a magyar vízözön szomorú területéről, hogy olajággal, a szeretet vigasztaló adományával térjen meg boldogtalan hazánknak e pillanatban legboldogtalanabb vidékére. Mindnyájan siratjuk hazánkat. És most íme egy részére a hazának új siralom borult. Mi, akiknek még áll a házunk, akiknek tanyája romban nem hever, akik nem siratjuk a termőföldbe szórt reményünk, a zsengéjében elpusztult jövő évi aratást, mint azok, kikét gyilkos áradat borította el: nem kell-e, hogy meginduljunk, hogy szívünk feldobogjon hajléktalanná, kifosztott bujdosóvá lett testvéreinkért. Szeretnék oly nagyot kiáltani, hogy hangom felverjen mindenkit ez ország határain belül. Szeretném, ha kiáltó szómra visszhang jönne minden házból, minden palotából, minden szívből. A megaláztatás, a veszteség, a szegénység, amely fojtogat bennünket mindnyájunkat e hazában, ne ridegebbé, ne zárkózottabbá, ne keményszí- vübbé tegyen bennünket, sőt csak annál fogékonyabbá mások nyomora és megpróbáltatása iránt. A tehetős, a módos, a gazdag, a dúsgazdag jöjjön és adjon a feleslegéből, hogy áldják és ne irigyeljék jó módját, a gazdagságát. Aki pedig tudja, mi a szegénység, az ossza meg a falatját azokkal, akiknek vagyonát, reményét, kezemunkáját a pusztító víz elborította. Mindnyájunk feje felett jár a felhő, esővel, záporral, jéggel, villámmal terhelten. Kire mit bocsát, Isten tanácsa dönti el. Ember dolga, hogy akire áldás száll a felhőből, siessen segítségére annak, akire átok hullott belőle. Hallja meg mindenki, hogy Isten akarata, hogy adjunk annak, akit sorsa arra kényszerít, hogy kérjen. Akinek száz van, adjon tizet, akinez tíz van, adjon egyet, akinek egy van, adjon egy felet. És Isten vissza fogja mindenkinek adni kamatok kamatjával, lelkiismerete békékével, és elméje nyugodalmával. És akinek gyermeke van, adjon a gyermekei nevében, hogy boldogok legyenek; a gyermektelen pedig nézzen minden magyart a gyermekének és adja meg a kárvallottaknak azt, amit a gyermekeinek adna. Terjesszük a Harangszót!
