Harangszó, 1926
1926-10-24 / 43. szám
362 HARANQSZÓ. 1926. október 24. kevesen tudják — azonban tulajdonképpen Ostffy Pál kúriai bird és Ostffy István országgyűlési képviselő voltak. Köztudomású dolog ugyanis, hogy Baldácsy Antal báró, mint a tisza- nánai, majd később a karcagi választókerület képviselője a szélső balpárti képviselők kózótt foglalt helyet a képviselőházban. Ostffy István itt báró Baldácsy Antalnak, ugyanazon pártálláső képviselőtársának meghitt barátja, bizalmasa volt, kisebb társaságban többször össze szokott vele jönni. Egy ilyen összejövetel alkalmával báró Baldácsy odanyilatkozott Ostffy István előtt, hogy összes vagyonát jótékony célra fogja hagyni s mikor ezt egy második alkalommal is megismételte, Ostffy István akkor felhívta képviselőtársa figyelmét a protestánsokra, mint a nemzeti eszme mindenkori harcosaira. Az eszme tetszett a nemes bárónak, megfogta lelkét. Rövid idő múlva azért ahogy újból összetalálkozott Ostffy István barátjával, azzal a kérdéssel fordult most már hozzá: mely célok szolgálatában volna legnagyobb szükség a segélyre a protestánsoknál. Ostffy István egyes dolgokra azonnal megadta a választ, végül azonban mégis azt mondotta báró Baldácsynak, hogy e tekintetben részletesebb felvilágosítással az ő Pál bátyja szolgálhat, így lépett érintkezésbe ebben az ügyben báró Baldácsy Ostffy Pál kúriai bíróval, kinek közvetítésével kereste fel báró Baldácsy azután Török Pál református püspököt. Itt említjük meg végül a csudás véletlent, hogy az Balog János. Elbeszélés. Irta: Farkas Mihályné. 4) „Alássan jelentem őrsvezető uramnak, ezzel a késsel megöltem a Kasznár urat, mert elszerette a feleségemet!* — és engedte, hogy a kezét bilincsbe verjék. Szivében a rettenetes haragot fásult közöny váltotta föl. Az ő csillaga leesett az égről, nem bánta már ezután akármi történik vele, ha börtönbe vetik, ha fölakasztják is. Miért is volna már érdemes élni ezen a világon, ha ilyen ronggyá tudott lenni az az asszony, akit a szeme fényénél is jobban szeretett. De nem akasztották fel, három esztendőre ítélték el. Sokféle mentő körülmény szólt mellette, tiszta előélete, jogos' fölhá- borodása a csapodár asszony álnok hitsze- gése fölött. Szerencsére az ispán se halt meg, noha sokáig sínylődött a szúrás miatt, mely a tüdejét is megsértette. Méghozzá az uraság is kiadatt a rajta, amiért ily botrány okozója volt, s most egy irodában másolgat köhécselve az egykor oly nyalka gavallér, kinek e kaland oly drágába került. Balog János megkezdte, le is ülte börtönbüntetését, és példaképe volt a béke- tfirő engedelmes rabnak. Megtanították a csizmadia-mesterségre, ott ült hát napalapítványi okirat aláírása napján született Ostffy István képviselőnek fia: Ostffy Lajos. — íme az Urnák utai 1 Az alapítványi szerződés aláírásának 50-ik évfordulója alkalmából azért, amikor hálatelt érzések közepette, imádságos lélekkel újítjuk meg hosszat a rab-műhelyben és olt sámfázta, talpalta a csizmákat ahogy neki parancsolták. A két sor fehér fogát pedig ösz- szeszoritotta, hogy ki ne csússzon a száján valami panasz, amit a keserűség tépi, rágja, marcangolja a szívét. Holmi kis vadorzás miatt egy falujabeli legény került egyszer melléje rövid időre rabtársu'. Az újságolta, hogy a Juliskát nem szívelte meg maga között a falu népe. Csúfság, szidalom érte mindenfelől mígnem nem tűrhette tovább. Elkótyavetyélték a házukat, s elköltöztek anyjostó! a vidékről. Senki se tudja mi lett belőle, jó nem, az bizonyos 1 De mit bánta ezt már János ? Mikor letelt a büntetése, barátságos szavakkal bocsátotta őt el a bőrtönfelü- gyelő. »Menj Isten hírével Balog János és ne csüggedj el emiatt a szerencsétlen eset miatt, megbűnhődtél érte, senkinek sincsen joga azt többet a szemedre vetni. Ha nem akarsz a régi helyedre többé visszamenni, beállhatsz itt a városban is akármelyik műhelybe, mert becsületesen megtanultad a mesterségedet. Egy kis pénzed is van nálam, amit munkáddal kerestél ittlétted alatt, íme, átadom. Fiatal vagy még, kezdj új életet I“ Balog János koravén arcán valami fájbáró Baldácsy emlékezetét közöttünk, s kegyeletes lélekkel gondolunk haló poraiban áldott emlékű Török Pál püspökre, Ostffy Istvánra, Ostffy Pálra, áldjuk a nagy Isten nevét, hogy mindenkor gondot visel anyaszentegyhá- záról, övéit el nem hagyja I dalmas vonaglás futott végig, de azért reábólintott a beszédre és megköszönte a szívességet. Mikor pedig kiért az utcára, azt nézte, hol van a legközelebbi korcsma, oda beült és mindjárt pálinkát parancsolt. Nem volt kedvelője az italnak János, a pálinkát meg épen nem tűrhette, de most úgy érzi, hogy azt a lángtengert, amely a szivében lobog, csak ez a lángital olthatja el. Mikor aztán mámoros feje az asztalra hanyatlott, akkor enyhülés szállt reá, és nem tudott semmitse többet a csalfa asz- szonyról, sárbatiport életről, az egész hitvány világról. Az ellenszer bevált. Aztán eljött máskor is, és ivott máskor is. A külvárosi csapszékek ismert alakja lön a szegény rabviselt ember, aki a féktelen életmóddal kívánt gyötrelmeinek rabságából is szabadulni. Lassan, de biztosan züllött mindig lejebb és lejebb, amint a korhelység nála apránkint szenvedéllyé fajult. Amíg csekély vagyonkájában tartott meg se kísérelte valami foglalkozás után nézni — kiért? Miért? — De mikor az utolsó garasa is elfogyott, reáfanyarodott a munkára, mert a lopást még nem tanulta meg. Nem válogatott a dologban, favágás, teherhordás, mindegy volt neki, győzte erővel. Ha aztán légy kis pénz ütötte a markát, azt megint csak pálinkára váltotta Testvéri visszhang Kapi Béla püspök szózatéra. Építsük ki a magyar protestantizmus egységes frontj’át. A dunamelléki református egyház- kerület f. évi rendes közgyűlését Budapesten október 16 án tartotta. A közgyűlésnek kiemelkedő pontját itt is a püspök, dr. Ravasz László évi jelentése képezte, aki püspöki jelentése során többek között a következőket mondotta: — Az evangélikus egyházzal való viszonyunk tekintetében szeretnék szívből jövő visszhangot adni arra a testvéri szóra, ami barátom, Kapi Béla evangélikus püspök ajkáról hangzott el. Az evangélikusok és mi az ország területének nagy részén szétszórt helyzetben élő gyülekezet vagyunk. Ennélfogva pontosan körülhatárolt helyzetekre és feladatokra, pásztori katekhétai, sőt igehirdetői munkára egymás segítségét igénybe kell venni. A másik szükséges dolog a közös protestáns bizottság élettel teljes reorganizációja és munkába állítása, amire nézve teljes mértékben elfogadom Kapi Béla felfogását. — A Trianon utáni katholicizmus aránya és így helyzeti energiája meg- növekedatt. Az egységes és hatalmas kathoiikus egyház nagy belső és külső megújúláson megy át. Emeli először saját anyagi ereje, másfelől a közhatósági támogatásnak különös és kettős mértéke. Annál nagyobb erővel igyekezzünk saját anyagi és szellemi erőinket a magyar művelődés s a nemzeti kultúra szolgálatába állítani. Da viszont a kormányzatra is az a kötelesség hárul, amelyik a jó családapa tisztével jár, hogy t. i. a gyengébbet jobban segítse és a fáradtat inkább kímélje. Az a gondolat, hogy a római kathoiikus vallás államvallás s mellette mi csak tűrt religió lehetünk, egyre hangossabban zúg a közélet fórumán és igen magas helyről is elhangzik, pedig egy tévedés azért, mert nagyon hangosan vagy nagyon magasról kiáltják, nem lesz igazság. Ne dicsérjék a katolicizmust, mint egyetlen államalkotó erőt a protestantizmus rovására, mert az Egyesült
