Harangszó, 1926
1926-08-29 / 35. szám
290 HARANOSZO 1926. augusztus 29. Iáinkra vettünk.“ „Hányszor támadt szép hazám Tenfiad kebledre s lettél magzatod miatt, magzatod hamwedre.“ Ma, négyszáz esztendővel a mohácsi vész után, 1926. augusztus 29-án ezek a kesergő, ezek a vádoló, ezek a bűnbánó szavak törnek föl a bús magyar szívekből és szállnak zúgó szél szárnyain föl a magasságba a mindenható Istenhez. Megáll a munka, óh álljon meg egy pillanatra a magyar rónán, s erdőn, mezőn, a gyárakban, műhelyekben, hivatalszobákban, az Íróasztal mellett, — egy földet megreszkettető sóhajtás és egy vezeklő nemzet millióinak szíve zokogása, hangos dobbanása száll az ég felé, vezekel a magyar, emlékezik, — sír és imádkozik ma, a mohácsi veszedelem négyszáz esztendős fordulójának gyászemlék- tinnepén és a népek, nemzetek Úrát arra kéri, hogy haragjának és búsulásának nehéz vesszejét vegye le a magyar nép vállairól és fordítsa felénk az Ő véghetetlen irgalmaságának és megsegítő kegyelmének megtartó erejét, hogy megváltassunk a szolgaságból a szabadságnak és a halálból az életnek. De necsak a vezeklésnek, a bűnbánatnak és az isteni kegyelemért való könyörgésnek a napja és az alkalma legyen ez a mai évforduló, ez a négyszázesztendős gyászemlékünnep: legyen ez a nap a megtérésnek megigazulásnak, a beteg, a megromlott és elfajult magyar lélek és magyar jellem megújhodásának, megjobbulásának és nagy és szent cselekedetekre való hajlandóságnak és elhatározásnak is a napja és alkalma. A mi árvaságunknak, hazánk földara- boltatásának s népünk megrontásának az emberi gonoszság és butaság indítékai mellett egyik főokozója volt az, a mi ezellőtt négyszáz esztendővel a mohácsi veszedelmet hozta hazánkra, amint azt a költő is mondja: „Hajh, s ezt visszavonás okozá mind s durva irigység, egységünk törten-törve, hanyatla erőnk s a sorvasztó lánc így készüle árva hazánkra, — nem az ellenség, önfia vágta sebét I* Nem dúlt-e a világrengés végefelé e megrontott, félrevezetett, elbolon- dított és gyalázatosán megcsalt és elárult nemzet fiai, vezetői, sorsának intézői között belső viszály, irigység, személyes boszú, hatalmi Ima harcok után. Véres mezőkről jövünk most Uram S esdő imára kulcsoljak kezünk: Leheld lelkünkre a te békességed S a viharban légy paizsunk nekünk. Vérünk elhullott, hazánk elveszett; Kardunk széttörött dúló vad csatán S mint sebzett szarvas vágyik hús forrásra Úgy vágyunk mi is irgalmad után Ránkszakadt zúgó, vészes fergeteg. Gyilkoló fegyvert forgatott kezünk... S most Íme Uram, vége már a harcnak Lehajtjuk eléd megfáradt fejünk. Add nékünk Uram, kegyelmed vizét. Hullass lelkünkre enyhe balzsamot. Vigasztalj minket jóságos beszéddel : Ne féljetek, hisz veletek vagyok t Hadd legyünk újra hű gyermekeid. Hadd merengjünk az égbolt fellegén; Hadd örüljünk a dalnak, a virágnak S legyen kísérőnk a szelíd remény. Véres mezőkről jövünk most Uram, S esdő imára kulcsoljuk kezünk: Leheld lelkünkre a te békességed, Örök szeretet, óh maradj velünk I HORVÁTH IMRE. féltékenység, testvérharc és egymásnak való ártani akarás ördögi szelleme, nem önfia vágta e sebét 1918-ban is, — rettentő sebet — ezeréves Hunniának, szegény szenvedő édesanyánknak, a hazának? Az isteni gondviselés kegyelmének, megsegítő erejének az elnyeréséhez elsősorban bűneink, hibáink, mulasztásaink beismerése, és a régi, egymást tépő-maró, egymással vetélkedő és az egyéni önző érdekeket a haza érdeke fölé emelő nemzeti tulajdonságnak, jellemvonásnak a levetkőzése, a kiküszöbölése, — a belső villongás megszüntetése mellett a nemzeti erők egyesítésének, az összetartásnak, az egy cél felé, — a haza újjá teremtése felé törekvő munkának a megkezdése szükséges. „Téríts meg Uram minket hozzád és mi megtérünk. Újítsd meg a mi napjainkatpmint vala a régi időben“ — mondjuk és könyörögjük bűnbánó lélekkel az apostol szavaival és ha így is cselekszünk, akkor felénk fordul a mi teremtő és megtartó Istenünknek a figyelme és minket meggyógyító, a porból fölemelő irgalmassága és akkor uj magyar lélekkel, Istent kereső, megtaláló, megújult, hívő lélekkel megtaláljuk magunkat is, kötelességeinket is és elhárítjuk magunkról, hazánkról Isten segítségével s a magunk egyesített erejével uj Mohácsnak, — Trianonnak veszedelmeit, halált hozó következményeit. A mohácsi veszedelem 400 éves fordulóján magunkba szállva, véssük szíveinkbe az apostoli intelmet : „Minden ország, valamely magában meghasonlik, elpusztul és egy város is, vagy házi nép, a mely meghasonlik magában, meg nem maradhat.“ (Máté 12. R. 25. sz.) Imára kulcsolódjék ma minden dolgos magyar kéz és — holnap szoruljon a dolgos magyar kéz ökölbe és küzdjön, dolgozzon és harcoljon a magyar integritásért, a magyar föltámadásért! R mohácsi vész és a reformáció. Irta: Berecsky Sándor. Ha valaki a mi jelenlegi közéletünket figyelmesen vizsgálja, feltűnhet neki, hogy mennyi jubileumot, mennyi születésnapi, halotti emlékünnepet ülünk, jeles költői művek megjelenésének, országos nagy eseményeknek félszázados vagy százados évfordulóit, mily nagy búzgósággal ünnepeljük. A Petőfi, Madách, Jókai, Vörösmarty, Rákóczi emléknapok, a gályarab- lelkészek ünnepélyei egymást váltják fel. Ha mi e nemzeti és vallási ünnepek gyakoriságának lélektani okát keressük, azt abban találjuk, hogy a jelenidő szenvedései és bajai közt a bajból való menekülés útját és módját keressük és ezt az utat és módot a mult- idő példáiban reméljük megtalálni. Vigasztalást keresünk a jelen bajai közt a múltban és a múlt példáiból merítünk reményt a jövőre. Arany János, ki 1849 után szintoly szomorú helyzetben látta hazánkat, mint mi mai nap, ezt a gondolatot ekkép fejezi ki: Vissza néz a magyar, sóhajtva néz vissza, Te dicső hajdankor! fényes napjaidra ... Engem is a bánat megviselvén zordul, Vigaszért hő lelkem a múltakba fordul; Azokkal időzöm, akik másszor voltak: Mit az élet megvon, megadják a holtak. A sok százados évforduló közt ez évben különösen kettő emelkedik ki: Rákóczi születésének és a nápolyi gályarab evangélikus és református lelkészek szabadulásának harmadfélszázados évfordulója. De az 1926-ik év egy szomorúan nevezetes nagy eseményre, a mohácsi veszedelemre is emlékeztet minket. Ebben az évben van a
