Harangszó, 1926

1926-07-11 / 28. szám

240

HARANQSZO.

1926. idlins 11

— Mondasz valamit Zorka. Csakhogy nem hiszem ám, hogy megmondják azok, hová utaznak?

Zorka csodálkozva nézett rá.

— Már miért ne mondanák meg? Hisz nincs abba semmi titok!

János megcsóválta a fejét.

— Ép az a bajuk, hogy titokban akarják tartani. Ezért is utaznak nyakra-főre s oly sietve.

— De hát én mégis megpróbálnám.

János beleegyezett.

— Jó, próbáld meg. Engem ezen a helyen fogsz megtalálni.

Zorka elment. János meg beljebb ment az erdőbe. Lovát meghurkolta, maga meg leheveredett a fűbe s csakhamar elaludt. Közben felébredt. Megebédelt. Zorka még nem jött meg. Lassan eltelt a délután, esteledni kezdett. János újból elaludt.

Egyszer csak arra ébredt fel, hogy valaki a bajszát huzigálja.

Zorka volt.

— Keljen fel János. Ha úgy tetszik, mehetünk mi is.

János ijedten ugrott talpra.

— Micsoda? Azok már elmentek?

— El bizony.

— Már régen.

— Ezelőtt másfél órával.

János haragos lett.

— S te csak most keltesz fel?

— Hát hiszen már egy órája keresem ! Nem itt váltunk el.

János lecsendesedett.

— Igazad van. Én vagyok a hibás. Hát most gyorsan fel a lóra s utánuk, mert még utóbb szem elől tévesztjük őket.

Zorka megfogta a karját.

— Nem kell olyan nagyon sietnünk. Akár újra le is fekhet. Holnap is ráérünk indulni.

— Hát tudod, hová mennek?

— Tudom.

— Hát hová utaznak?

— Nagyszombatba.

János bambán nézett Zorkára.

— Hát miért éppen oda?

Zorka akaratlanul is elnevette

magát.

— Hát mert az az úr odavaló.

János még jobban csodálkozott.

— Melyik úr?

— Hát aki a hintóbán ül.

— Hát kicsoda az?

— A jezsuiták quardiánja.

Jánosnak még a szája is tátvamaradt.

— A jezsuita kvartyián?

Zorka ráhagyta.

— Az, az.

— Aztán miféle úr az a izé — már nem tudom a nevét?

— Nagy úr. A barátok főnöke.

János most már sehogyse értette

a dolgot. Hogy a barátnak főnöke is legyen, az sehogyse fért a fejébe. De röstelte elárulni a tudatlanságát, hát inkább nyelt egy nagyot s aztán megszólalt.

— Hát most mit tegyünk?

Zorka letelepedett a fűbe.

— Itt maradunk s az éjjel aludni fogunk. Holnap aztán folytatjuk az utunkat. Két nap múlva mi is ott leszünk, ahol azok.

Úgy is történt.

János lefeküdt s újból elaludt, Zorka is keresett magának egy alkalmas helyet s ő is lepihent. Másnap aztán útra keltek. Az éjjelt ismét átpihenték s a következő nap már feltűnt előttük a város az ő kilenc templomával, tizenegy tornyával.

János bekötött egy kocsmába. De meg volt akadva. Nem volt pénze. Ami kevés volt, az már el- jogyott.

Zorka segített a bajon. Egy zacskót vett elő a kebléből s abból egy félmarokra valót adott Jánosnak.

— A tisztelendő úrtól kaptam, hogy legyen, ha kellene. Hát most itt van és épen jókor van. Maga csak lássa el a lovat, én majd addig szétnézek egy kicsit a városban.

Zorka hamarosan rátalált a jezsuiták kolostorára. Elől állott a templom, mellette volt a kolostor. Ennek ablakai vastag kihajló vasrácsozattal voltak ellátva. A ház mögött volt a kert. Az magas fallal volt körülkerítve.

Zorka naphosszat az ablakok alatt lebzselt, de semmi különöset nem tapasztalt.

Másnap reggel már újból ott volt.

A templomból ének hangzott ki.

Zorka bement s elvegyült a tömeg közé. Csodálkozva nézte a szépen festett templomot; elnézte a cifra oszlopokat, a szép faragásokat.

Egyszerre elhallgatott az ének.

Egy papi ruhába öltözött ember lépett az oltár elé, ott tett-vett s két szépen öltözött gyermek lóbált ide- oda valamit, amiből illatos füst szállott fel s betöltötte vele a templom belsejét.

Zorka szeme égő kíváncsisággal tapadt a két gyermekre, kivált az egyikre, arra a szép szőke fürtüre.

Ön biztosan vevőnk lesz

ha levelezőlapon kéri új árjegyzékünket fényképező gépek- és cikkekről

Hatschek Farkas

1-10

Budapest, IV., Károly-körút 26.

Lehetett vagy tíz-tizenegy éves. Az arca értelmet árult el, de egyben valami megható szomorúság is rajzolódott rá. (Folyt, köv )

HETI KRÓNIKA.

A politikai körökben az utóbbi napokban sokat beszéltek általános képviselő- választás lehetőségéről. — A kormányzó és a miniszterelnök az amerikai függetlenségi nyilatkozat 150 éves évfordulója alkalmából üdvözlő táviratot küldtek Coolidge elnöknek. — A fővárosban legutóbb hajnalig tartó tanácsülések voltak a városházán. Fényes László a templomépitések ellen nyilatkozott a lakásínséggel kapcsolatban, ami általános megbotránkozást idézett elő. — Bacher Emilt, ki a Pesti Viktoria Gőzmalom részvénytársaság vagyonának jelentékeny részét kockázatos tőzsdespekulációba fektette, az ügyészség letartóztatta. — Diftl János levente-oktatót Baranyaszentgyörgyön agyonverték.

A szerb király végig meglátogatta Zom- bortól Apaniig az árvizsújtotta vidéket.

Ausztria semmi esetre sem adja ki Romániának Bocskay koronáját.

A német kancellár visszavonta váratlanul a fejedelmi vagyonokról szóló törvény- javaslatot.

A francia pénzügyminiszter a frank esésének megállítására igénybe veszi a francia Bank aranykészletét.

Svájc a miniszterelnököt inzultáló Juszt Ivánt óvadék ellenében szabadon bocsátotta s nem adja ki Magyarországnak.

Az angol parlament harmadszori olvasásban is megszavazta a bányamunkások munkaidejének felemelését.

Marokkóban ismét dúl a háború. A riff- kabilok új vezére Muley Achmed Bezed.

Spanyolországban mind kritikusabb a helyzet. Páris után Londonban tett látogatást a királyi pár.

A riffek volt vezérét, Abd El Krímet Madagaszkár szigetére száműzik.

A perzsa pénzügyi államtitkárt agyonlőtték.

Angorában nagy érdeklődés mellett tárgyalják a Kemál elleni összeesküvés bünpörét.

Pekingbe nagy pompával vonult be Csang-Cso-Lin ötvenezer embere élén. * I.

Németül és franciául beszélő evangélikus leányt mint családtagot keresünk egy

I. és egy IV. o. gimn. leányka mellé. Legalább egyik nyelv tökéletes bírása megkí- vántatik. Teljes ellátás és fizetés megegyezés szerint. Jelentkezést alábbi címre kérünk: BENEDEK BÉLA vezetőtanitó Borsodnádasd gyártelep (Borsod, m.)