Harangszó, 1926

1926-01-24 / 4. szám

XVII. évfolyam. 1926. január 24. 4. szánt. Alapította K A PI BÉLA ISlO-ban. Lap tulajdonos: i DBDintfill Lntúor-SiflvetsSo. Aa Ortuáfoa Latber-SzdTet- Ug hltatalas lapja. Kéziratok, előfizetési dijak éa reklaináolók a HARANGSZÓ ezerkesatő- kiadóhivatalának Bientgotthárdra (Vaerm.) küldendők nőfiaetéit elfogad mite den arena, lelkén ée tanító. MiiJtltitt nündBn Tuiroap. Van Megváltónk, van Atyánk, Nincs hát miért aggódnánk! Szerkesztő-kiadóhivatal: SZENTQOTTHÁRD. Vas vármegye. Fiókkiad óklvatal .Luther-Társaság* könyv­kereskedése Budapest, VQI., Szentklrályi-u. 61/a. A „HAK1NG8Z0“ előfizetési ára: az első negyedévre 18.000 korona. Félévre 30.000 korena. Csoportos küldéssel 10°/*-os kedvezmény. Amerikába egész érre 1 dollár; az utódállamokba az I. negyedre 20.000 K. Békességesen éljetek! Római 1.12 . is. „Ha le­hetséges, amennyire rajta­tok áll, minden emberrel békességesen éljetek.* Az Istennel való békességből — melyet az Úr Jézus Krisztus szerez meg — nyugalom száll a szívünkbe. Ez a szívbeli béke viszont kiömlik egész életünkre, külső viszonya­inkra és békességben tart ember­társainkkal. A Hegyi beszédben Jézus éppen erről az egymás kö­zötti békességről mondja: „Boldo­gok a békességre igyekezők, mert ők az Isten fiainak mondatnak“... És ez a hang, mely Jézus ajakán csendült fel, tovább rezeg Pál apos­tol szavában: „Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek ...“ Minden emberrel békességesen ! Vannak sokan közöttünk, akik jó­ságosak, barátságosak otthon, csa­ládjuk körében, szinte azt mond­hatnék, hogy békesség sugárzik ki a szívükből, de ha kilépnek a vi­lágba egyszerre nem tudnak egyet­érteni, békétlenség, perpatvar jár a nyomukban! — Mások viszont szelídek, barátságosak, vidámak a házon kívül, de otthon örökösen rossz kedvűek, kíméletlenek és ke­mények az övéikkel szemben. Pál apostol szava az ilyen visszás álla­potokra sújt le: „Minden emberrel békességesen!“ Persze ez csak akkor sikerül, ha szívünk egészen megtelt a hit által Isten iránti szeretettel, ha sza­kadatlanul Jézusra nézünk, ha lesz erőnk önmagunkat legyőzni, s el­szenvedni, ha éppen úgy jön, a méltánytalanságot is. Minden em­berrel békességesen! . .. Ez csak akkor sikerül, ha tudunk a gonosz­ért —* jóval fizetni! .. . „Lépj híven Jézus nyomába, Mint ő, te is akként tégy, Tűrő lelke példájára Haragodon erőt vágy. Megbocsátó szelidséged Lesz legnagyobb ékességed.“ Ámen. * Iskolamulasztásról és egyébről. Irta: Stoll Ernő nyíregyházi tanító. Az 1922. évi 130.700 sz. a ki­adott rendelet nagy részletességgel, de annál kevesebb gyakorlati ér­zékkel adott különféle nyomtat­ványokat s ezek mintáit. Az egyéni lap a sablonos születési adataival a gyermek tanulmányozás célját nem szolgálja. Apaállatainkról kü- lömb törzskönyvezés történik, mint egy normális gyermekről. A gya­korlati érzék hiányát mutatja to­vábbá az is, hogy az anyakönyvi napló mintájában a II. osztályú tanulót nem létező 18 tantárgyból osztályozza, a felvételiben pedig 3 kérdésre kettővel, majd 4 kér­désre ugyancsak 2-vel felel a pél­daadó mintázó. A mulasztási napló vezetése a tanító játékos kedvét veszi igénybe, szűkre szabott ide­jével együtt. Joggal és méltán fel­merül az a kérdés, hogy: mind ez újítások szolgálják-e az iskola, egyház és állam érdekeit s ha igen, mennyiben ? Az új mulasztási naplótól azt várta a tanítóság, hogy ez más be­osztásával betekintést enged majd a családba s a bűnt nem büntetni, hanem majd megelőzni fogjuk tudni. Mert hiszen Beccaria állítása sze­rint jobb a bűnt megelőzni, mint büntetni. A háború után lezüllött társadalmi viszonyok új teendők elé állítják a tanítót, több nevelői, mint tanítói munkát kívánnak a megnehezült idők. Ezek hívják fel a figyelmet a felhőborította magyar égboltra irt „Menetekel“-re. Az idők változásai kívánják az iskola, család és egyház hármas szent szövetségét, egy szent ügy nagy ideájának szolgálatában; ezek kí­vánják a jó erkölcs megalapozását, melyek államunk támaszai és talp- kövei. Az iskola, család és egyház szívének emelkednie és össze kell dobbania egyért... a gyermekért, — a szebb jövőért. A tanítónak a gyermek környezetét kellene ta­nulmányoznia, patronázsmunkát kellene végeznie és nem Ajaxként a mellőzés kínos fájdalmát hor­dozni, nem ó-kori cinikus módjára fájdalmában kéjelegni a folytonos sérelmektől . . . Milyen különös, hogy a szegény (mert hiszen leginkább szegények mulasztanak) mulasztó gyermek, ki — Goethe-i mondás szerint — oly szép, de a gyakorlatban oly fájó érzést keltve a könnytől ázott párnáról ismeri az égi hatalmakat, — büntetjük, hogy aztán a bün­tetéspénzt a szegények istápolására fordítsuk! Valahányszor a nyomor áldozatait büntetik, mindannyiszor eszembe jut a külföld egyik nyo­mor kiállítása, hol a nyomorgók munkáit szemlélhették — Gordon szavaival élve — „a kéjtől gőgös emberek.“ Nos, az egyik terem ajtajára e szavak voltak Írva: „Ki a bűnös?“ A belépő a tükrökkel borított teremben — önmagát, mint bűnöst látta. Igen bűnösek vagyunk mindaddig, míg nyomorra milliók születnek. Igen, azok leszünk, míg Carlyle nevezte tragédia, az anal­fabétizmus tragédiája nap-nap mel­lett uj és megrendítőbb felvonásai­ban lejátszódhatik anélkül, hogy az álmatlan éjszakát, lelkiismeret­Ne feledkezzünk meg az előfizetésünk megújításáról.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom