Harangszó, 1926
1926-07-04 / 27. szám
XVII. évfolyam. 1926. július 4. 21. szám. Alapította K A PI BÉLA íaio-ban. Lzptulzjdonoz: i DiBiittll Lntíer-Siöyetsíg ás Oruágoi Luther-SzÖTet- ség ki t atal oá lapja. Kéziratok, előfizetési dijak ói reklamációk a HARANGSZŐ szerkesztő- kiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minden vasárnap. Légy csendes szívvel, légy békével, Bízzál ember az Istenben. SaarkaaaM-kladAhlTatal: 8ZENT00TTHÄRD. Vas vármegye. Flókkladóhlr.tal „Luther-Társxság" könyvkereskedése Budapest, Vm., Ssentkirályl-u. 51/a. A „HARANG8Z0“ elöfixetésl ára: a harmadik negyedévre 16.000 korona. Félévre 30.000 korona. Csoportos küldésiéi lO’/s-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba a III. negyedre 20.000 K. Számadó emberek. Lukács ev. 16.n. „Ha azért a hamis mám monon hívek nem voltatok, ki bízná reátok az igazi kincset ?*... A hamis sáfár, akiről Lukács evangéliumának 16. fejezetében olvasunk, eszes, okos ember volt. .. és nem a hamisságot, hanem ezt az előrelátó okosságot dicséri az Ur a hamis sáfárban. Nézzünk szembe ezzel a példázattal és keressük meg: miféle áldást hullat lelkűnkbe ez a régi szent ige!?... Értsük meg, hogy a mi életünkben is eljön egyszer az az idő, amidőn Istentől kapott földi javainkon nem lehetünk többé sáfárok; eljön ez az idő akkor, amidőn koporsóba vetjük ágyunkat. A még hátralevő időt használjuk azért okosan; okosan és bölcsen nemcsak földi életünk, de örök életünk szempontjából is! Pénzünket, jószágunkat — ezeket a múlandó értékeket — úgy forgassuk, hogy örökkévaló, mennyei kincsünket el ne vesztegessük, mert „ha a hamis mammonon hívek nem voltatok, ki bízná reátok az igazi kincset ?“. . . Meg kell hát tanulni a módját annak, miként élhetünk bölcsen, haszonnal isten adta földi javainkkal, a hamis mammonnal!... Könnyű ezt megtanulni! Csak egy a feltétel: sohasem szabad elfeledni, hogy számadó emberek vagyunk! Egész bizonyossággal hirdetem: mi sem térhetünk ki a komoly felszólítás elől: „Adj számot a te sáfárságodról.!“ Isten minékünk is felteszi majd a kérdést: Hadd lássam, miként forgattad a reád bízott földi javakat, milyen gazdája voltál a pénzednek, a vagyonodnak, az évi termésnek, amit a te sáfárságodra bíztam! ? . .. Megértjük-e ezek után, miért mondja Pál apostol : „Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez üdvösségteket!“ Ha megértjük, akkor leverhetjük azokat a kísértéseket, amelyek gonosz utón akarnának pénzhez juttatni, de leverhetjük azokat a csábításokat is, amelyek könnyelműen, bűnös célokra akarnák velünk felhasználtatni a reánk bízott javakat. Vigyázzatok azért, mert ha a kevesen, a rozsdától emésztett földi kincseken hívek nem lesztek, ki bízná reátok a sokat, a mennyország örök kincseit ?... Számadó emberek! gondoljatok arra a másik hazára és szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammon, a földi javak bölcs fel- használásával, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba. Szerezzetek magatoknak barátokat... azért a szentek szükségeire adakozók legyetek, mert boldogok az irgalma- sok ... Boldogok, mert itt alant nem átok, de a megsegítettek áldó imádsága kíséri őket, és egykor irgalmasságot nyernek oda fönt a mennyei Gazda felmentő ítéletében: „Jól vagyon jó és hű szolgám !... Menj be a te Uradnak örömébe!“.. . „Ember, légy bölcs, szenteld éltedet Magad és mások javára ; Siess, tégy jót s függeszd szemedet Napjaid csekély számára, Hogy elfogyván esztendőid, Éljenek üdvös tetteid. Minden napról, mit eltöltöttél, Este magadtól számot végy ; Minden jót, rosszat, amit tettél, Igaz mértékű fontra tégy; Vizsgáld: éltől-e kegyesen? Marad-e lelked csendesen ?“... Ámen. Érett kalászok — örökös aratás. Irta: Nagy Miklós. ■ATég csak az imént virított a tavasz ÍVL egész pompája! Alig egy hónapja olyan volt még a határ, mint egy gyönyörűséges bokréta, melynek utánozhatatlan szépségeit, tarka virágait nem győztük eleget csodálni. Ha a mező gyalogösvényén lépegettünk, olyan áhitat szállta meg lelkünket, mintha csak egy- óriási, szent templomban jártunk volna, amelynek mennyezetét a kék égboltozat alkotta, s éneket zengett benne minden virágszál. Alig egy hónapja! ... És ma már veszik, pusztul a szépsége ennek a gyönyörűséges bokrétának, a virágos mezőnek, a széles határnak. Lehullottak a sziromlevelek, megfakultak a színek, sárgásán fehérük a búzatábla, várja az aratókat 1... Elnézegetem az érett kalászokat, amint a szellő rezdülésére megingatják lehajtott fejüket, mintha csak integetnének, magyarázgatnának valamit egymásnak . . . vagy talán nekünk embereknek! . . . Halk zi- zegéssel suttognak, mint ahogyan megfáradt, öreg embereink szoktak tépelődni régi idők szép emlékein, elszállt napok megfakult örömein... Beszélgetnek az érett kalászok, tanítják az emberek seregéh zizegő szavukból kicsendül a régi, egyszerű vers nagy példázata: „Nézd a buzakalászt, büszkén emeli fejét égfelé — míg üres, De ha megtelt, földre konyítja fejét“ ... Tanuljatok a kalászoktól halandó emberek! Tanuljatok tőlük felemelő alázatosságot! Rendelje meg Kapi: AZ ÚR OLTALMÁBAN c. történeti elbeszélést.
