Harangszó, 1926

1926-06-20 / 25. szám

1926. június 20. HARANQSZO. 213 és az egyháztanács. A tűzoltóság itt is résztvett az egész ünnepségen s nevében tisztelgett a főpásztor előtt Szabó János parancsnok. Délután hosszú útra indult a püspök, hogy eljusson utolsó állo­mására a többszörös ünnepre ké­szülő kies fekvésű Felpécre. Kedves meglepetésként gyönyörű gyermek­karének mondott itt istenhozottat a püspöknek s Győrffy Béla lelkész mikor kifejezésre akarta juttatni a gyülekezet szeretetét főpásztora iránt, egyszerűen rámutatott a tiszta gyermeklelkek énekében kifejezett szeretetére, mely az egész gyüle­kezet szeretetét tolmácsolta. A felpéci gyülekezet templomát építette át közel 200 milliós költ­séggel, igen szép emléktáblát állí­tott a templom belső falába 52 hősi halottja emlékére. Hármas volt te­hát az ünnepe ezen a szent és örökké emlékezetes napon. (Az ün­nepély lefolyásáról legközelebb szólunk.) Nagy lelki gyönyörűség­gel hallgatta a püspök az iskolás­gyermekek bátor, határozott, okos feleleteit, gyönyörű éneklését és dicsérő szavakkal emelte ki azt az eredményekben gazdag munkát, melyet a gyülekezet két tanítója végez. Örömét és elismerését fejezte ki a közgyűlésen az egész gyüle­kezetnek a végzett szép, áldásos munkáért, áldozatkészségért s to­vábbi ernyedetlen munkára buzdí­totta. A község részéről Ígéretet tett ezen munkára dr. Szalay László jegyző, a tanítók és a levente-ifjú­ság nevében Magyar István kántor- tanító s a Nőegylet nevében Csete Mária. Majd Csemez István egyház- megyei és gyülekezeti felügyelő meleg szavakkal köszöntötte a püs­pököt. Sokat hallottak — úgymond — kiválóságairól, nagy tudásáról, kitűnő szónoki képességeiről, elra­gadó egyéniségéről, de mindezt most, a személyes érintkezés utján ismerték meg igazán sokkal na­gyobbnak, mint azt eddig hire után elgondolták. Kapi Béla püspök vá­laszában megköszönte a meleg sza­vakat s elmondotta, hogy azokra lelkiismerete szerint csak azt vála­szolhatja, hogyha olyan embert vár­tak benne, amilyent az egyházme­gyei felügyelő ur rajzolt, — csalód­tak, mert csak Istennek egyszerű szolgája áll előttük, kinek szívét- lelkét csak kötelességének tudata tölti el, aki a maga részére nem kíván semmit, semmi ünneplést. Nem vezeti hiúság, vagy dicsőség­vágy. Csak az akar lenni, ami Ke­resztelő János volt. Egy egyszerű ujjinutatás, egy Krisztus felé mu­tató kéz, egy bűnbánatra hivó pré­dikáció, mely önmagával nem törő­dik, hanem csak azt mondja: íme, az Isten báránya, ki elveszi a világ bűneit! Az egyházmegye nevében Németh Károly esperes mondott meleg köszönetét a püspöknek a végzett egyházlátogatásért. Délben újból a lelkészcsalád vendégszeretetét élvezte a püspök és kísérete, majd útra kelt a gyo­moréi állomásra; elkísérte oda is Csemez István egyházmegyei fel­ügyelő, dr. Tóth György téti fő­szolgabíró, a püspök hűséges kísé­rője, a felpéci gyülekezet és köz­ség elöljárósága, a lovas ifjúság, hogy ott vegyen búcsút szeretett főpásztorától — a viszontlátásra! ______________________________L. M. A Fébé evangélikus Diakonissza- egylet Konferenciája Piliscsabán. P iliscsaba! Amikor ezt a szót le­írom, kedves olvasóm, valami szépre gondolj. Hegyek ölén nyájas villák, amik ragyognak a tisztaság­tól. A lakói közt áldott lelkű nők, akik az isteni lángot képviselik. Piliscsabán ma tüzek lobognak, amelyeknek fénye be fogja ragyogni a mi magyar egyházunkat. Ideza­rándokoltak össze június 2-án az ország minden részéből az Istenhez vágyó lelkek. Több mint 300-an voltunk. Az elsőnap délutánján szeretetvendégség folyt le. Pauer Irma diakonisszafőnöknő bibliát magyarázott. Gáncs Aladár egyleti ev. lelkész Ti vagytok a föld sava címen beszélt. Szavalatok és quar- tett egészítették ki az ünnepséget, amelyen egyes lelkek bizonyságot tettek arról, hogy a Szentlélek mi­ként hatotta át életüket az elmúlt év folyamán. A második napon csöndes reg­gelizés után bibliát magyarázott Elza főtestvér Filippi 4.7. alapján Az Isten békességéről beszélt. A lelki békesség akadálya az önzés, a bűn. Ha tudok megalázkodni, hibákért bocsánatot kérni, elnyerhetem a belső békességet. Utánna követke­zett Gáncs Aladár hatalmas elő­adása A keresztyén ember alázatos­ságáról Mondanivalóit Gerhardt és Francke mottójához fűzte, melyek így hangzanak: az alázatosság a kegyelem kulcsa; a kegyelem fo­lyója az alázatosság völgyében fo­lyik. Az alázatosságból bizonyos vonások velünk születnek, egyes tulajdonságokat a nevelés fejleszt­het ki, legteljesebb a bibliai aláza­tosság, aki nem alázatosan olvassa a szentírást, hamar kiolvassa és abbahagyja. Az alázatos ember nagy szépségeket fedez föl benne. Az alázatos ember a biblia egyes kellemetlen szakaszainál sem gon­dol rosszra. Hogy alázatosak le­gyünk, szükségünk van intésekre, örüljünk annak, ha egy testvérünk őszintén rámutat a hibáinkra. De az őszinte dicséret is nevelhet ezen erényre, sőt a fegyelmezés is. Az alázatosság ne fajuljon el alázatos­kodássá azaz hajlongássá mások előtt. Az alázatosság nem jelent meghunyászkodást és bűn elnézést, de őszinte igazmondást. Csak az alázatos ember viselkedhet a Krisz­tushoz hasonlóan és nyerheti el Isten kegyelmét. A következő elő­adást dt\ Molnár Gyula tartotta A keresztyén ember igazsága címen. Rámutatott a mai magyar élet ezer nyomorúságára, a békétlenség szel­lemére. Van egy változhatatlan igazság és ez a Krisztus keresztje. Krisztus keresztje nélkül semmik se volnánk. Az előadásokat ének és ima előzte meg. A Fébé quar- tettje (Julia és Margit nővér, Fe­renc és Géza testvér) elsőrangú művészi szépséget nyújt az ének­lésben. Minden bibliamagyarázatot éneklés előzött meg és zárt be s megható volt hallgatni egyszerű emberek szívből fakadó imádko­zását. Délután folyamán gyönyörű bib­liamagyarázatot tartott Varga Gyu- láné Titus 3.3—7. versek alapján. Lelkünk elé tükört állított, amely­ben megpillanthattuk esztelensé- günket, engedetlenségünket, tévely­gésünket. Igazat kellett adnunk az apostolnak, amikor ránk olvasta, hogy mi különböző kívánságok és gyönyörök szolgái vagyunk, go­noszságban és irigységben élők, gyűlölködők. Ez a kép rettenetes, de vigasztalásunkra lehet, hogy Isten kegyelméből megigazultunk. Újjászülethetünk és ehhez nem kell okoskodás, nem kellenek esztendők, csak oly döntő perc, amikor meg­értjük, hogy Isten most hív engem. Utánna Mohr Henrik óbudai ev. lelkész Róma 7.24—25. versek alap­ján beszélt. Mindenestül romlottak vagyunk. Már gyermekkorunkban kezdődik az engedetlenségünk. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom