Harangszó, 1926
1926-06-13 / 24. szám
1926 június 13 HARANOSZO. 207 Keleten az ég pereme haragos pirosán izzott. Emelkedett a nap. A kürtök megharsantak. Kezdetét vette az ostrom. A magyarok megrohanták a várat. Mint a fergeteg, úgy csaptak rá a falakra. Száz meg száz létra támaszkodott a falhoz s a magyarok, mint a hangya, egymás hátán iparkodtak fel a falakra. Zorványi is egy létrát csapott a falhoz s elsőnek ugrott a tokára. A kardját a foga közé szorította s fürgén rohant felfelé. János utána s nyomában a többiek is. Elkeseredett küzdelem kezdődött a falon. Zorványi egymás után vágta le a törököket. Odafurakodott a török vezérzászlóhoz, azt megragadta s bedobta a várba. Ezalatt egyik embere odaért s annak helyébe kitűzte az ő zászlaját. Mihelyt a lent állók meglátták a trikolórt a vár fokán, egetverő hurrázás hangzott fel. A törökök meg rémülten néztek maguk elé. Megzavarodtak s ijedten kezdtek hátrálni. Ezalatt a vár fokára itt is, ott is felkerültek a zászlók s a török félholdak sorra buktak alá a mélységbe. A magyarok leugráltak a vár faláról s úgy nyomultak a lassan hátráló törökök után. Zorványi mindig elől, utána hű embere, János. Egyszerre csak ijedten vette észre János, hogy Zorványi fakó arccal fordul meg maga körül. Egy tekintetet vetett vissza s azzal elbukott. János önkéntelenül is hátranézett s Gáspár urat látta maga mögött. A kezében még füstölgött a pisztoly. János ráborult Zorványira, hogy saját testével védje meg az agyon- taposástól. Egy óra múlva elcsendesedett a zaj. A törökök megadták magukat. Vége volt a harcnak. Kezdték összeszedni a sebesülteket, a holtakat meg temetni. Zorványit is felemelték s János parancsára a vár egy félreeső zugába vitték. Ott leszedték róla a ruhát s akkor látták, hogy a hátán egy lőseb van, onnan szivárgott ki lassan a vér. János azonnal kimosta a sebet. Aztán bekötötte, hogy a vérzést elállítsa. Zorványi holtfehéren feküdt a földön. Semmi életjel nem volt benne. Az emberek nem tudták, él-e, vagy halott már? János egy embert nyeregbe ültetett s meghagyta neki, hogy lóhalálban vágtasson haza s jelentse a dolgot Varsádynak s hozza őt magával. Közben odajött egy felcser, megvizsgálta a sebet s aztán legyintett: — Ennek is elég volt. A tüdejét roncsolta szét a lövés. Aztán valami utasítást mondott még s azzal tovább ment. János torkát a sírás fojtogatta. Az emberekre bízta a beteget, hogy vigyázzanak rá. Maga meg útnak indult, órák hosszat járta a várat. Benézett minden szobába, minden zúgba. Körülnézett s aztán, hogy nem látta azt, akit keresett, tovább ment. Mikor aztán már nem volt olyan hely, ahol meg ne fordult volna, visszatért a sebesülthöz. De útjában párszor megállott s öklét fenyegetőleg rázta meg. — Jaj neked Zorványi Gáspár! Mert te voltál a gyilkos! Mikor odaért, társai mondták, hogy a nemzetes úr az előbb megmozdult. Megörült ennek János. Azonnal hordágyat hevenyészett, vigyázva rátették a beteget s lassan elindultak. Kimentek a várból. Volt Jánosnak Érsekújváron egy özvegy nőtestvére, ahhoz vitte a betget. Ott aztán éjjel-nappal borogatták. A felcser is eljött s kiszedte a sebben maradt szilánkokat s lelkűkre kötötte a gyakori borogatást. S ehhez az asszony értett igazán. A gondos ápolásnak köszönhető, hogy negyednapra már annyira javult a beteg állapota, hogy meg is szólalhatott. — Hol vagyok? János részvéttel hajolt feléje. — Jó helyen nemzetes uram. De kérem, ne beszéljen, mert az árt a tüdejének. A beteg halkan felnyögött. — Mi történt velem? A száján véres hab jelent meg. János ijedten szorította le egy vizes ruhával. — Az Istenre kérem, ne beszéljen nemzetes uram. Zorványi fáradtan hunyta le a szemét s pár perc múlva hallani lehetett a csendes lélekzetét. Elaludt. Az asszony halkan súgta. — Az álom jót fog tenni. Az megerősíti. Majd meglátod János, életben marad. János imára kulcsolta a kezét. — Bárcsak úgy lenne. Oh Isten, légy vele és segítsd meg az én jó uramat! * (Folyt, köv.) OLVASSUK A BIBLIÁT! Ellentétek ! { ún. 14, Bent a palotában. Lukács 16. lazdag vagy ? Jólétben, bőségben viga- dozol ? El ne feledd, gazdagságod nem lehet öncél, csak sáfárkodásodra bízott talentum az Úr kezéből. Ne használd azt orgiákba fajuló vfgadozásokra, a test elkényeztető szeszélyeinek a kielégítésére; ne tékozold azt magadra, 03zd meg a szegényekkel. Ne zsugoriskodj. gyüjts helyette mennyei, soha el nem fogyó kincseket. Jún. 15. A palota kapuja előtt. Lukács 16.20—si. Ne zúgolódj, ha másnak több jutott a földiekből, mint neked. Ne fájjon, ha részvétlenséget tapasztalsz a náladnál gazdagabbak, előkelőbbek részéről. Légy a morzsák között is megelégedett, ne gondold, hogy e világ javai örökkétartó boldogságot adhatnak néked. Ne. fakadjon zokszó ajkadon, „hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.“ (37. Zsolt. 5. v.) Jún. 16 Ábrahám kebelén. Luk. 16,22. Fogadd meg a zsoltáríró tanácsát: „Gyönyörködjél az Úrban, é3 megadja néked szived kéréseit.“ (37. zsolt. 4.) Ha e földön elfogadtad magadénak az Urat, ó is elfogad ott fent az övének Ha atyádként szeretted itt, gyermekeként ölel keblére ott fent. A földi és mennyei élet között nincs ellentét; amilyen életet kezdtél itt a földön a magad akaratából, olyan lesz ott annak folytatása a testi halál után az isten akaratából. Jún. 17. A pokolban. Lukács 16.22—23. Ki mint vet, úgy arat. „Akik könnyhulla- tással vetnek vigadozással aratnak majd.* (126. zsolt. 5. v,) „Aki vet az ó testének, a testből arat veszedelmet*. (Gál. 6.8.) Aki pedig szelet vet, vihart arat. (Hoseás 8.7.) Ne csodálkozz tehát, ha ott nyitod fel szemedet egykor távol az Udvözültcktől a kínok örök tüzében. Jún. 18. Vágy a kiegyenlítés után. Luk. 16.24. Mily Szerencseden az, ki csak ott a másik életben tudja meg, hogy a halál utáni létben is vannak különböző életek. Mily boldogtalan, ki a világ gyönyöreinek bódulatából csak ott ébred fel, hol gyötret- tetik a lángokban. Mily égető lehet a vágy egyetlen csepp viz után I De hát akkor „miért nem vágyói itt az élő viz“ forrásának bőséges gazdagsága után, melyet ingyen nyújt lézusod?! Jún , 19. Nincs kiegyenlítés. Lukács 16. 25 — 26. Újra kérlek, ne feledd, hogy a halál utáni élet nem a földinek ellentéte, az csak a vetés gyümölcse; ne gondold, hogy ott minden kiegyen itődik egy nagy megbocsátásban. A „közbevetés“ oly nagy, hogy nincs átmenet, nincs kiegyenlítés. Vigyázz, későn ne lásd be ezt s gondolj jó előre arra, hol fogod betölteni az örökkévalóságot ? I Jún. 20. Csak itt e földön segíthetsz magadon I Lukács 16.27—31. Ha biztosítani akarod magad számára az örök élet üdvösségét, hallgass már most az Úr üzenetére. Ott az írott kijelentés, a biblia, ne keress hazajáró lelkeket bizonyságtételre. Higyj „Mózesnek és a prófétáknak“, keresd meg az Úr Igéjében a Jézus nyomdokát, fogadd el a Megváltódul a Krisztust s tedd bűnös életedet a Golgotha tövéhez, jövódet pedig az Úr kezébe 1 6 el fog vezetni téged a számodra elkészített hajlékokba. Ab&ffy Gyula.
